Régebben sokat viccelődtünk a „bizonyságok fellegei” kifejezésen. Igazából magunkat is kifiguráztuk, mert évekig elhittük azt a hozzáadott értelmezését a fordulatnak, amit környezetünkben, és másutt is oly gyakran értettek a kifejezés alatt. Valahogy így beszéltek és gondolkodtak erről: Isten számos „kézzelfogható” csodát és bizonyságot tesz mindennapjainkban, és amikor ezeket megosztjuk, ezek lesznek a „bizonyságok fellegei”. Nos nyilván nem ez a kereszténység történetének legrosszabb alkalmazása, hiszen van némi köze azért a bibliai szöveghez, de az írásrész sokkal inkább arról beszél, amit a szerző a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében bemutatott, kezdve a hit magyarázatától és Ábeltől, a héber írások szentjein keresztül, eljutva a levél akkori olvasóiig, akiknek szemben a leírt „bizonyságok fellegeivel” még jobb reménységük lehet, mert „megkapták az ígéretet”, azaz a várva várt Messiást. Ezután buzdítja őket arra:
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. (Zsid. 12:1)
Vagyis ha az Írásban rögzített bizonyságokat szemük előtt tartják, ez erősítheti a hitüket és győztesek lesznek a megszentelődés útján.
Arra a gondolkodásra, amely tapasztalati módon szeretné megélni és bemutatni a hívő életét mások számára is, és „bizonyságok fellegeivel” igyekszik hite működőképességét és Isten folyamatos és kézzelfogható, szemmel látható működését bizonyítani, igen komoly veszély leselkedik. Ez az attitűd óhatatlanul hatással lesz az evangelizációs módszereire és a bizonyságtevés motívumaira is, mert egyfajta – az élet minden területén látványosan működő – sikertörténet első lépéseként kívánja bemutatni a megváltás ingyenes ajándékát.
Talán kicsit furcsa lesz a párhuzam, de arra emlékeztet mindez, amikor az egyik híres direkt marketing cég (lehetne amúgy bármelyik) nemes egyszerűséggel úgy árulta az általa felajánlott üzleti modellt, hogy egyrészt nem kerül semmibe, másrészt teljesen megváltoztatja az életed, és minden problémádat megoldja, amellett, hogy álmaidat is képes leszel megvalósítani. Nem is beszélve arról, hogy mindezzel egy elképesztő cselekedet program is tartozott kötelező erővel, amely számos mozgalom elvárási listáján szintén megtalálható. Hogy az említett cég ajánlatából mi igaz, nem kívánok beszélni, viszont a hívő életünkben megjelenő ilyenfajta gondolkodást mindenképpen érdemes szemügyre vennünk.
A bizonyságtevés gyakorlatában sokszor találkozunk a következő példákkal: boldog emberek mesélnek arról, hogy egyszer boldogtalanok voltak, de most minden megváltozott, rossz szokásokat, bűnöket voltak képesek egyik pillanatról a másikra elhagyni, családi életek problémái szűntek meg szinte azonnal, anyagi csodák történtek, és hadd ne soroljuk az általában nem látható, de fantasztikus gyógyulások tömegeit, amihez a hallgatóságnak legalább akkora hitre van szüksége mint a bizonyságtevőnek, mert a történet valóságtartalma az esetek 99%-ban ellenőrizhetetlen és rendkívül szubjektív. Szeretném persze hangsúlyozni, hogy ez a mostani történet nem arról szól, hogy Isten cselekszik-e vagy sem, mert meg vagyok róla győződve, hogy cselekszik, viszont egy hasonlattal élve, ha folyamatosan Isten nyomait keressük a hóban jeleken és csodákon, és szubjektív bizonyságokon keresztül, akkor észre sem vesszük egy idő után, hogy a hómező ugyan biztos Istentől van, de a nyomok benne sokkal inkább a saját vágyaink vagy az aktuálisan felépített aranyborjúnk kivetülései. Bizonyítani szeretnénk Istent a nem hívőknek, bizonyítani szeretnénk saját magunknak is, mert valójában nem a kősziklára építjük hitünket, hanem a mindennapi homokvárakat hazudjuk sokszor Isten megnyilvánulásainak. Jó szándékkal tesszük mindezt, de ez nem mentség, és közben a magunk (és mások) hitét erre a homokra építjük fel, ami azért veszélyes, mert a viharok az ígéret szerint mindenképpen jönni fognak, és tudjuk, mi történik akkor a homokvárral.
Jób esetében biztos nem működött ez a fajta keresztény sikertörténet gondolkodás, és bár mi egységben látjuk a történetét, és a vége bizonyos szempontból sikeres, ez a fajta győzelem és siker egyáltalán nem volt garantált sem Jób, sem más életében. Az igazság az, hogy környezetünkben inkább látunk történeteket, amelyek emlékeztetnek Jóbéra, de a végső része a történetnek gyakran nem jön el olyan látványos formában.
Nem adatott meg számunkra, hogy belelássunk Isten motívumaiba, mert forrásaink limitáltak. Ezért amikor szenvedést látunk, sokszor jön a legtöbbször helytelen magyarázat, hogy Isten ítélete ez a bűneink miatt, de nincsenek végső válaszaink arra, hogy miért történnek rossz dolgok is, akkor amikor erre semmi kézzel fogható ok nem létezik. A homokra épített istenkép itt összeomlik, mert nem képes kiállni a viharokat.
De az igazság az, hogy a kereszténység nem azért igaz, mert működik. Hiszen sok esetben nem működik a szó marketing értelmében, egyáltalán nem az történik, amit elvárnánk, sőt Pál még a Krisztus szenvedéseiben való részesülésről is beszél. Lehet, hogy hívők tényleg megtapasztalnak azonnali győzelmeket életük bizonyos területén, és ez nagyszerű, de mások a megszentelődés hosszú és odaszánt útján tanulják meg életüket egyre inkább a Messiás kezébe helyezni, és a legnagyobb megpróbáltatások alatt még inkább közel húzódni hozzá. Történnek ugyan gyógyulások, de sokszor a legodaszántabb és gyógyulásban hívő testvérek életében láthatunk tragédiát.
A biblikus kereszténység lényege éppen az, hogy amikor semmi sem működik, akkor is van reménységünk, és tudjuk, meg vagyunk róla győződve mint Jób, hogy a mi megváltónk él, és meglátjuk őt, megállunk előtte, és ő semmiképpen ki nem vet minket.
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; 2 Kor. 4:17
A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, 1 Pét 5:10
Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. 1 Pét 4:13
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges