Karácsonykor az egyik kedvenc téma a „három királyok” látogatása napkeletről. A tradíció és a bibliai történet olyan mértékben keveredett össze, hogy ember legyen a talpán, aki szét tudja választani a kettőt. Szeretnénk rámutatni a teljesség igénye nélkül karácsonyi történet néhány megszokott pontjára, amelyek nem feltétlenül nyernek igazolást az Írásokból.
A cím idézőjele már utal az első két ilyen szokásra. A napkeleti bölcsek ugyanis többen voltak, de nem tudjuk hányan. Valószínűleg elegen ahhoz, hogy Heródes király… megháborodjon, és vele együtt az egész Jeruzsálem (Máté 2:3).
A király megjelölés sem fedi a valóságot, bölcsek voltak napkeletről, a görög kifejezés szerint mágusok, ez olyan embereket takar, akik értettek az asztronómiához illetve az asztrológiához. Ez a két terület, a tudomány és a jóslás területe szorosan összekapcsolódott a legtöbb kultúrában. Ez az a pont, ahol ma is képes az üzenet kaput nyitni akár okkult gondolkodásnak is. De mielőtt erre részletesebben rátérnénk, említsünk meg még néhány más tévedést.
Az egyik legfontosabb talán, hogy a bölcsek látogatása és Jesua születése között minimálisan egy, de akár két év is eltelt. Az a „szép és megható” együttes, amit karácsonykor szinte bálványként felállítanak amúgy materialista kultúránk üzletorientált világában – a „kisded”, a szülők, a pásztorok, és a „három király” – soha nem történt meg. Amikor a bölcsek megérkeztek, a család már házban lakott és nem a barlangban volt, ahova a pásztorok mentek (Máté 2:11). A görög szó Jesuára ugyanebben a versben kisgyermek és nem bébi. Heródes pontosan megtudakolta a bölcsektől a csillag megjelenésének idejét (Máté 2:7), és eszerint ölettette meg később a gyermekeket egészen két éves korig (Máté 2:16). Nyilvánvaló, hogy paranoiás félelmében már egy akár két éves leendő királyt látott maga előtt, akit mindenképpen el akart pusztítani.
És most nézzük meg a betlehemi csillag kérdését, amit evangéliumi körökben is gyakran valóságos csillagnak azonosítanak be, teljesen figyelmen kívül hagyva a bibliai beszámolót, amely kizárja a valóságos csillag lehetőségét. Persze a Wikipédia kiváló forrással szolgál a csillagászattal kapcsolatos magyarázatokhoz és ez még rendben is van, mert egy materialista világban a természetfelettit mindig természetesen magyarázzák. (Az már persze más kérdés, hogy sokszor a „természetes” magyarázat sokkal inkább tűnik természetfelettinek és nagyobb hitet követel mint a Biblia tényszerű, hiteles és nem utolsó sorban Istentől ihletett magyarázata.)
Érvelésük így hangzik: a mai csillagászat napra pontosan képes megállapítani a múlt csillagképeit. Fel tudják idézni abból az időből, hogy milyen csillagok álltak együtt és világítottak sokkal fényesebben a megszokottnál. Találnak is valamit ezzel kapcsolatban. Utána hozzárendelik az ezt alátámasztó archeológiai leleteket mint pl. pénzérmék, ahol a csillag mint a királyság jelképe jelenik meg stb., és kész a teljes kép: derék babilóniai asztrológusaink – úgyis ez volt a szakmájuk, értettek hozzá –, felismervén a csillagokban az idők jeleit, ezt követvén beteljesítették isteni küldetésüket. Az egész ott csúszik át az okkultizmusba, amikor azt állítják, hogy a ezek a bölcsek a „tudományuk” miatt előre látták a dolgokat illetve tudták a csillagokból, amikor mindez bekövetkezik, akkor születik a király. Ez maga a színtiszta okkultizmus még akkor is ha bibliai igét is tesznek hozzá a IV. Mózes 24:17 formájában, az Ige valóban messiási prófécia, de azt hogy a Messiást csillaghoz köti még semmit sem mond arról, hogy ez egy valós csillag lenne. (A bibliai próféciákban a csillag meghatározott szimbolikus jelentésekkel rendelkezik a szövegösszefüggéstől függően.)
Viszont arra határozottan figyelmeztet az Írás, hogy ne merészkedjünk okkult területre, az ószövetségi büntetése ennek a megkövezés volt.
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló V. Mózes 18:10).
Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs! (Ézsaiás 47:13-14)
Mindezek fényében lássuk a betlehemi csillag bibliai magyarázatát.
1. Ez a csillag az ő (Jesua) csillaga, (személyes névmással használja) a különleges messiási személyé.
2. A csillag feltűnt és utána eltűnt legalább kétszer vagy többször is.
3. A csillag keletről (Babilon) nyugat felé (Izrael) mozgott.
4. A csillag északról dél felé mozogott (Jeruzsálemből Betlehem felé).
5. A csillag szó szerint leszállt és egy betlehemi ház fölött állt meg. Egy valódi csillag ezzel elpusztította volna nemcsak Betlehemet, de a földet is.
Ez tehát nem egy valódi csillag, az itt használatos görög szó ugyanaz, amit a pásztoroknál feltűnő fényességnél, kisugárzásnál használ. Ez a Sekina dicsősége (Isten jelenlétének látható formája).
Azt, hogy miért ekkor jöttek, a Dániel 9:24-27 magyarázza el: ezek az igék adják meg a Messiás eljövetelének kiszámítását. A számítás időpontjának kezdete Jeruzsálem újjáépítésének rendelete, Ézsaiás 44:28 szerint Círus rendelete.
Dániel a könyvét a többi ószövetségi könyvtől eltérően Babilonban írta. Felét héberül felét arámul írta, amely a babiloniak nyelve volt. A könyve kb. i.e. 530-ban íródott. Dánielt nevezték ki az asztrológusok fejének, mert Nebukadnezár azt hitte, hogy jobban ért a csillagokhoz mint a többi asztrológus. Bizonyára többen megtértek Dániel szolgálatára és ezek a bölcsek ismerték Dániel könyvével. Jézus idézi Dánielt Máté 24:15-16-ban és igazolja Dániel hitelességét. Ismerhették a már korábban említett Bálám próféciáját VI. Móz. 24:17-ből és amikor a jel feltűnt összekapcsolták a jelet, a próféciát és az időszámítást. Nem ismerték viszont a Mikeás 5:2-t ezért Jeruzsálembe mentek először, természetesnek vették, hogy egy király a fővárosban születik. Heródes megkérdezte a csillag feltűnésének idejét, ezért tudta, hogy az maximum két évvel korábban történt. Heródes úgy tűnik hitt az Írásoknak a maga módján, de mégis meg akarta öletni a Messiást. Érdekes, hogy írástudók és a farizeusok nem mentek Betlehembe, megvolt az ismeretük, de a valós hit hiányzott. Ezután a mágusok újra látják a csillagot, ami elvezeti őket a házhoz. Ezt követően látjuk az első imádatot a pogányok részéről és ezt is a Sekina vezette mint a pásztorok esetében.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges