Korlátozott az engesztelés?

A teológiai rendszerek több száz éves  vita témái egyszerűsített formában újra és újra fellángolnak a hívek között. Ez a mai modern „gyors-kommentelő” világunkban általában csak néhány odavetett Igére korlátozódik. Olyanok vagyunk mint azok a betegek, akik kénytelenek dönteni egy komoly orvosi műtét előtt, hogy melyik beavatkozást válasszák, mert ellentétes érvet is találtunk a műtétet illetően komoly szaktekintélyek tollából is. Így aztán – bár mi kevésbé értünk hozzá – nekünk kell választani, mert a mi életünkről van szó.

A hívő életében is megtörténik mindez, mert ahogy foglalkozik a megkerülhetetlen  bibliai témákkal mint a (teljes vagy nem teljes) romlottság, a (feltételes vagy feltétel nélküli) kiválasztás, a (teljes vagy korlátozott) engesztelés, az (ellenállhatatlan vagy visszautasítható) kegyelem és az (elveszíthető vagy elveszíthetetlen) üdvösség, valamilyen választ ad magának ezekre a kérdésekre. A legtöbben persze nincsenek tisztában a saját gyülekezetük álláspontjával sem. Az is lehet, hogy a gyülekezetben az álláspontok sokasága keveredik. A legszebb az, amikor a megosztott poszt szerzőjének a komplex gondolkodása ismeretlen az őt megosztó számára. Ezért sokszor olyan érdekes posztokkal is találkozhatunk az internet és a Facebook  információs tengerében, ahol a megosztó és a szerző álláspontja (legtöbbször a megosztó tudtán kívül) gyökeresen eltér egymástól. Jó példa erre az egyik leghíresebb 19. századi teológus Spurgeon, akinek dörgedelmes hangú, hívőket korrigáló írásai kedvelt visszatérő idézetei az üdvösség elveszíthetőségről szóló vitáknak. Lényeges viszont megjegyezni, hogy ő maga ugyanakkor az örök biztonság híve volt: cikk erről

A címben megjelölt mostani témánk az engesztelés korlátozott voltát illetően ezzel az Igével lett bizonyítva:

Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre. (Zsid. 9:28)

A sokak szó azt jelentené hogy nem mindenki. Természetesen több Igét találhatunk még, amely ilyen módon bizonyítaná a korlátozott engesztelést, ha ezek az Igék valóban ezt jelentenék. Ugyanis jelentheti azt is, hogy azok a sokak, akik el is fogadták. Rengeteg Igét lehet találni a megváltás egyetemességére is. Csak egy jó példa:

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. (1 János 2:2)

Itt meg is jelöli a két csoportot: „minket” a hívőket, és a többieket a „világot”. Persze ezeket is lehet magyarázni a korlátozott engesztelés rendszerében, de én most inkább hagyományainkhoz hűen a héber írásokban mutatnék szerintem cáfolhatatlan előképeket a megváltás egyetemes voltára, egyáltalán nem tagadván, hogy elgondolkoztató érvek sorakoznak a másik álláspont bizonyítása mellett is.

Az első előképe az egyetemes és mindenki számára érvényes megváltásnak a páska bárány története az Egyiptomi fogságban. A tizedik csapás előtt Isten felhívta a zsidók figyelmét, hogy minden elsőszülöttet megöl, és ez csak egyféle módon kerülhető el. Minden zsidó családnak le kellett ölnie egy fiatal bárányt. A húst elfogyasztották és megölt bárány vérét a megfelelő módon kellett a zsidó családoknak felkenni az ajtófélfára:

És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. (2 Mózes 12:7)

Önmagában a bárány leölése jelentette a mindenki számára biztosított áldozati alapot az ítélet elkerülésére. De ez nem volt elég, mert mindenkinek alkalmazni kellett a vért az előírt módon. Tehát az Isten által felkínált védelem minden zsidó számára biztosította a menekülést, és úgy tűnik, hogy itt minden zsidó élt is vele.

A következő példában is látni fogjuk az egyetemességet, viszont nem feltétlen mindenki alkalmazta a felkínált menekülési utat, bár erről nincs részletes információnk.

Izrael népe a pusztai vándorlás során és Kánaán földjének meghódítása előtt többször is fellázadt Mózes tekintélye ellen. Az egyik lázadás alkalmával Isten kígyókat küldött a lázadók megbüntetésére, akik közül sokan meghaltak. A nép megbánta amit tett, Mózes imádkozott értük és Isten megadta az általános és mindenki számára alkalmazható menekülés útját:

És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. (4 Mózes 21:8-9)

A történetből világosan látszik, hogy a menekülés útja minden lázadó számára rendelkezésre állt (az ár a lázadásért ki lett fizetve), de a megoldás nem automatikus, mert fel kellett tekintenie a megmartnak a rézkígyóra. Ez volt a hit cselekedete, amivel igent mondott Isten megoldására.

A harmadik példánk az áldozati rendszer és az engesztelés ünnep áldozatának egyetemes érvénye a zsidóságon belül. Itt vissza is térnénk a kérdéses kiindulási Igéhez, ahol a „sokak bűneinek eltörléséről” olvashatunk (Zsid. 9:28) A Messiás egyszeri és tökéletes áldozatával párhuzamosan a Zsidó levél írója utal az ünnep évenkénti egyszer bemutatott áldozatára az egész zsidó népért. A kontextus önmagában bizonyítja, hogy az engesztelés egyetemes, mivel az előkép is az adott csoportra (teljes Izrael) egyetemes:

A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz (Zsid. 9:7)

Mindenkiért szólt ez az áldozat? Egyértelműen igen. Mindenki alkalmazta a saját életére? Egyértelműen nem. Kizárólag a hívő zsidó maradék fogadta el hit által el azt, hogy Isten az ő idejükben az áldozati rendszeren keresztül fedezi be a bűnöket. A bűnök nem lettek eltörölve, de el lettek fedezve, azok számára, akik hittel fordultak Isten felé a bűneik bocsánatáért.

A negyedik képünk az egyetemességre a négy feltétel nélküli szövetség, amelyet Isten kötött Izraellel a történelem során. A feltétel nélküliség garantálja azt, hogy a szövetség ígéretei minden kétséget kizáróan beteljesülnek a történelem során.  Garantálja azt is, hogy lesz egy olyan időszak, amikor a teljes Izrael élvezni fogja a szövetségek áldásait. A szövetségek minden zsidó számára rendelkezésre állnak, de nem minden zsidó alkalmazza az életére a szövetség ígéreteit. Nem veszi át hit által, így elveszíti őket. A feltétel nélküli szövetségeken belül ugyanis létezik egy választóvonal, és ez a hit. Bár minden zsidó hivatalos a szövetség áldásaira, de nem él vele mindenki. Pál így fejezi ki ezt nagyon világosan a fizikai zsidóság számára:

Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel. (Róma 2:17)

Először tisztázza, hogy minden zsidóhoz beszél, nehogy a pogányok (nem zsidók) magukra vonatkoztassák ezt az írásrészt. Persze ennek ellenére sokan félreértik, eltévesztik a címzetteket és „lelki/szellemi zsidónak” képzelik magukat pogány azaz nem zsidó létükre. Miután ezt megtette, megmutatja, hogy minden zsidóból kik azok, akik alkalmazzák magukra az új szövetség ígéretét:

Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róma 2:28-29)

Természetesen ez nem minden zsidó, hanem a hívő zsidó maradék. Viszont Isten garantálja, hogy lesz majd a jövőben egy olyan zsidó nemzedék, aki kivétel nélkül segítségül hívja az ő nevét. Ezt Isten előre garantálta, kétség nélkül meglesz (Róma 11:26). Ez tehát a végső példánk arra, hogy egy egyetemes ígéretet csak a teljes csoport bizonyos tagjai alkalmaznak saját magukra.

Befejezésül jelentsük ki még egyszer: Ahogy a fenti példák is egyértelműen mutatják, Isten megváltása egyetemes és mindenkinek szól. De a személyes alkalmazás a mi felelősségünk is.