A Messiás küszöbön álló eljövetele

A  gyülekezet áldott reménysége a Messiás bármelyik pillanatban lehetséges eljövetele. Ez a hit és bizakodás három dolgot tartalmaz:

1. Senki nem tudja az idejét, de bármikor jöhet, vagyis lehetséges, hogy ma jön.

2. A jövetele minden jel nélküli, nincs előzetes bejelentés és váratlan.

3. Nincs olyan prófétai esemény, amely szükségszerűen megtörténik az eljövetel előtt.

  • két szó együttesen jól leírja az állapotunkat: bizonyosság és bizonytalanság
  • a bibliai példázatok témái a munkálkodás, készenlét, éberség erre készítik fel a hívőket.

Mindez azt jelenti a hívő számára:

1. Nem számolhatunk egy bizonyos idővel, aminek el kell még telnie az eljövetelig.

2. Nincs jogunk bármilyen dátumot megnevezni, mert ez lerombolja az „azonnaliság” tanítását.

3. Nem állíthatjuk, hogy hamarosan megtörténik. Ez azt jelenti, hogy bizonyosan meglesz rövid időn belül. Az azonnaliság nem jelenti azt, hogy hamar. Megtörténhet hamar, de ez nem feltétele az azonnaliságnak. A „küszöbön álló” nem feltétlenül jelenti azt, hogy hamarosan. (Az angol soon – quickly kifejezések jól érzékeltetik ezt a különbséget, mert bár a Messiás gyorsan jön, de nem feltétlenül hamar.) Ennek a gyakorlati következménye többek között az, hogy nem adom el a lakásom, mert hamarosan itt az elragadtatás. Az Úr kegyelméből hosszú távon tervezek, meglátom fiaim fiait, de mindemellett soha nem felejtem a készenlétet.

A következő újszövetségi írásrészek utalnak a Messiás küszöbön való eljövetelére:

Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, (I. Kor. 1:7)

1 Kor. 6:22-ben a „Maranatha”:

1. Jelentése:

„Mar” – Úr „ana” – miénk „tha” – jövel:   Jövel Urunk!

2. Formája:

Ez egy kérés, amit a korai egyház hívei fogalmaztak meg a Messiás felé.

3. Eredete:

Arám kifejezés zsidó hívők között, érdekes kérdés, hogy miért használta Pál ezt a szót egy görög pogány gyülekezetben?

Olyan ez mint egy jelszó/password, kifejezi a korai egyház élő reménységét, hívők súgták egymás fülébe, így azonosítván egymást egy olyan nyelven, amit a nem hívők biztosan nem tudtak megérteni.

A. T. Robertson szerint mindez arra figyelmeztette a korai hívőket, hogy bármelyik pillanatban számot kell adniuk mindenről.

Ha a korai hívők tudták és azt gondolták volna, hogy nem jöhet bármely pillanatban, mert bizonyos dolgoknak még meg kell történnie, akkor miért kérték volna erre?

Bár számos nagy tanítója a gyülekezetnek nem foglalkozott az elragadtatás szisztematikus kérdésével, de várakozásában és az utalásaiban Krisztus küszöbön álló eljövetelére mégis emellett tette le a voksát. Az az állítás pedig, hogy a korai egyház nem hitt volna az azonnali eljövetelben egész egyszerűen nem igaz.

Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; (Fil. 3:20)

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! (Fil. 4:5)

És várjátok az Ő Fiát az égből…(1 Tessz. 1:10)

1. „Anamenein” „Várjátok” – várunk valaki érkezésére. Olyan mintha fennmaradnánk az éjjel és nem mennénk az ágyba normál időben, mert arra várnánk, hogy valaki bármely percben megérkezhet.

2. Türelemmel és bizalommal várni.

3. Jelen idejű infinitív alak, A. T. Robertson szerint ennek a jelentése „kitartó, folyamatos” várakozás. Vagyis a tesszalonikai hívők folyamatosan és türelmesen vártak Krisztusra, mert meg voltak győződve, hogy bármikor bekövetkezhet.

4. Kinek a tanításából következtettek erre? Pál tanította őket (Csel 17) tehát nyilvánvaló, hogy tőle tanulták ezt a fajta várakozást.

5. Pál nem figyelmeztette őket arra, hogy ez a fajta várakozásuk nem helyes hanem maga dicsérete őket:

Úgy hogy példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívőre nézve. Mert nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk. Mert azok magok hirdetik felőlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, És várjátok az Ő Fiát az égből, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól. (1 Tessz. 1:7-10)

Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; (Titusz 2:13)

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll. (Jakab 5:7-9)

1. A „közel van” és az „áll” kifejezések kijelentő módban és befejezett igeidőben álnak (perfect). Mindkét szó arra utal, hogy Jakab írásakor ez már befejezett/elvégzett állapot és ez az állapot folytatódik az időben.

2. Jézus eljövetele tehát elközelített mielőtt Jakab megírta a levelet, és folyamatosan közel van.

3. Krisztus mint bíró már az ajtó előtt áll és ez is folyamatos állapot azóta. Jakab ezzel arra hívja fel a hívők figyelmét, hogy bármelyik pillanatban megállhatnak Krisztus ítélőszéke előtt.

4. Mindebből világos, hogy Jakab hitt a küszöbön álló eljövetelben.

Jel 3:11, 22:7, 12, 20 „Íme eljövök hamar”

És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! … Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! (Jel. 22:17, 20)

Krisztus azonnali eljövetelének a koncepciója szoros összefüggésben van az elragadtatás kérdésével ill. az elragadtatás időzítésének kérdésével. Csak a nyomorúság előtti elragadtatás képes betölteni a küszöbön álló eljövetel bibliai elvét.