Az Írásokból világosan látszik, hogy lehetségesek a helyes és a helytelen motivációk is a hívő életében. Miért szolgáljuk Istent? Sokan közülünk nem nagyon foglalkoztak még azzal, hogy szemügyre vegyék azokat a motivációs tényezőket, amelyek cselekedeteik mögött meghúzódnak. Persze nem feltétlenül szükséges megérteni, sőt sokszor nem is egyszerű, milyen indítékok húzódnak meg a szívünk mélyén, nem is beszélve arról, hogy ezek sokszor egymással is keverednek. Minél inkább tudatában leszünk a motívumainknak, annál inkább képesek leszünk Istent úgy szolgálni, ahogy ő szeretné.

Hatással lesz életünkre és cselekedetünkre többek között az a teológiai megközelítés, amiben növekedünk. Hiszen a hit és cselekedetek kapcsolatának sokat boncolgatott témájában nyilván hatással lesz a motívumainkra, hogy milyen szerepet tulajdonítunk a cselekedeteinknek az üdvösséget illetően. A Jakab levél elemzésénél már láttuk, hogy alapvetően négyféle megközelítés jellemzi ezt a viszonyt. A mindennapi életünkre kihat az, hogy a cselekedetek segítenek-e a megváltásban, megtartják a megváltást, bizonyítják-e a megváltást vagy a megszentelődés folyamatában játszanak szerepet.

Hatással lesz a cselekedetekre az is, hogy hiszünk-e a messiási királyságban és abban a Messiásban, akinek ítélőszéke előtt eldől, hogy mit cselekedtünk a testben (Róma 14:10-12, 1 Kor. 3:11-4:5, 2 Kor. 5:10). A földi élet cselekedeteinek jutalmai határozzák meg a hívőnek a királyságban betöltött szerepét. Az amillennista teológia, sokkal inkább képes a cselekedeteket a megváltáshoz és az örök léthez kapcsolni, hiszen ott a valóságos, földi királyság nem létezik, a földi létet azonnal követi az örök rend, ezért a cselekedetek sokszor nem a jutalom lehetőségéről vagy elvesztéséről, hanem az üdvösség megtartásáról vagy elvesztéséről szólnak. Mindennek beláthatatlan hatásai lehetnek a hívő motívumaira. Persze nem kell azt hinni, hogy mindenki egy született teológus, és tudatában van a folyamatoknak, de ugyanezt elmondhatjuk az egyház kétezer éves nagyrészt amillennista és ezért antiszemita teológiájáról is, amely folyamatosan mérgezte meg a hívők gondolkodását a zsidósággal és Izraellel kapcsolatosan. Így a legtöbbjük számára Izrael és a zsidóság melletti biblikus érvek hiányában legfeljebb a humanista emberbaráti szeretet maradt meg a holokauszt idejére. Ez azonban sok esetben édeskevésnek bizonyult.

Visszatérve a motivációk kérdéséhez túl a szisztematikus teológia egyáltalán nem elhanyagolható hatásai mellett lássunk példákat a helytelen majd a helyes motivációra.

Nem biblikus motivációk

Bár elképesztő mennyiségű szolgálatot láthatunk hívő közösségekben, sőt néha úgy tűnik bizonyos szektás eretnekségeket gazdagon felmutató zárt rendszerek sokkal inkább képesek tettre buzdítani követőiket, az igazság az, hogy ezek a szolgálatok nem Istennek, hanem szolgálattevő lelkiismerete megnyugtatásának szólnak.

1. A törvénykezés hamis motivációja többek között szorosan kapcsolódik a teológiai okokhoz is, mert sokak ezzel szeretnék biztosítani, bizonyítani, vagy akár megtartani örök megváltásukat. Természetesen ez teljesen ellentmond Isten kegyelmének mind a megváltást mind a megszentelődést illetően (Ef. 2:8-9, Gal. 3:1-9). De nemcsak az örök élet kérdését illetően működik a törvénykezés hamis motiváló ereje. Hiszen a törvényből való megigazulás problémája elkísérte a hívőt azóta, hogy Isten törvényeket adott a számára. A mózesi törvény 613 parancsolata és szerepe mind a mai napig vita tárgya a hívők mindennapi életében. De az egyes közösségek saját maguk által létrehozott szokásai és elvárásai is,  - legyen az az úrvacsorai bor vagy szőlőlé vitája vagy a cigaretta kérdése, öltözködési és cicomázási elvárások hosszú sora -,  mind válhatnak a törvénykezés és hamis megfelelés sarokkövévé a hívő számára.

2. A hamis bűntudat egyrészt szerepet játszhat az előző pont szempontjaiban is, de emellett indíthatja arra a hívőt, hogy szolgálatával „ledolgozza” az Isten felé érzett bűntudatát. De ez természetesen teljesen figyelmen kívül hagyja Isten ígéretét a hívő számára, amely teljes bűnbocsánatot ígér  mindazoknak, akik megvallják bűneiket (Kol. 2:13, 1 Ján. 1:9)

3. Saját sikereink és fontosságunk keresése Isten követése és szolgálata címén sem vezet megfelelő motívumokhoz, hiszen a vágyainkat és önmegvalósításunkat keverjük össze Isten szolgálatával. Számos bibliai példát látunk erre típusú motivációra (Máté 6:1-6, Márk 12:28-40, Fil. 1:15-18, 3 János 9, 2 Péter 2:14-15) Pál kifejezetten tanított a hasonló motivációk ellen (2 Kor. 4:2-5, Gal. 1:10, 1 Tessz. 2:3-6, 1 Tim. 6:1).

Bővebben erről a témáról a következő hanganyagban hallgathat, amely a Keren Jesuah Messiási közösség alkalmán hangzott el. 2017. 04.22.