A Savuot/Hetek/Pünkösd ünnepének szimbolikus üzenetei

A Savuot/Hetek/Pünkösd ünnepének szimbolikus üzenetei

„ A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovásszal sütve, zsengékül az Úrnak.” (3Mózes 23:17)

A tavaszi ünnepek sorozatában a savuot, hetek vagy görögül pünkösd a negyedik ünnep. A zsidóság tradicionálisan ezt a Tóra adás ünnepeként tartja számon. A bibliai gyakorlatban ez egy egynapos ünnep. Az ünnep során két kenyeret készítenek búzából és meglóbálják az Úrnak. Ezeket nem áldozták fel az oltáron (3Móz. 2:12) és kovászosak voltak (3Móz. 23:17), ami merőben szokatlan, és ez az egyetlen ünnep, ahol kovászos is engedélyezve volt. Ha a kovászosat szimbolikusan használja az Írás, akkor mindig a bűnre utal. Isten azért engedte meg ezen az egy helyen a kovászos használatát, mert ez az áldozat bűnösöket szimbolizált.

Az ünnep beteljesülése a bibliai egyház születése, amely zsidó és pogány hívőkből áll egy testben. Az egyik kenyér a pogányokat a másik kenyér zsidó hívőket mutatja be. A két kenyeret egy terítőre helyezték, ez arra mutat, hogy zsidók és pogányok egy testben egyesültek. Pál erről ír az Efézus 2:11-16-ban:

Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.

Erről ír Efézus 3:5-6-ban:

A mely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.

Ahogy említettük, ezek kovászos kenyerek, mert zsidó és pogány bűnösöket szimbolizálnak, akik hit által kegyelemből üdvözülnek és a Messiás testébe, az egyházba keresztelkednek bele.

A kenyerek búzából készültek. Az aratás és a gabona/búza az evangelizáció és a megváltás szokásos szimbólumai, és kapcsolatban állnak a Szentlélek keresztséggel is, ami pünkösdkor kezdődött és életre hívta a gyülekezetet:

Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. (Máté 3:11-12)

Ezeket a szimbólumokat újra látjuk Máté 13:24-30-ban:

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

Ez a példázat a Máté 3:11-12-nek a kifejtése.

Egy másik példa ugyanezekkel az elemekkel János 4.35-38-ban található:

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

Itt a búza és az aratás ismét az evangelizáció és a megváltás képei. Az evangelizáció során az emberek megváltó hitre jutnak és amikor hitet gyakorolnak a Szentlélek belekereszteli őket a Messiás testébe.

Az első zsenge koncepciójának és prófétikus üzenete van. Ez is beteljesült ApCsel 2:41-42-ben az egyház megalakulásakor, amikor az első hívők a több ezer újjászületet zsidó közül kerültek ki:

A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

Pogány hívők nem jöttek Krisztus testébe ApCsel 10-ig.

Ugyanerről beszél Jakab a levelében az 1:18-ban. Ezt a levelet Jakab kifejezetten a szétszóratásban élő zsidóknak írta. Így nyer teljes értelmet a következő mondat. Az itteni kifejezés is pünkösd beteljesülésére és az első zsidó hívőkre utal:

Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami ZSENGÉJE legyünk.

Bibliatanítások