A „NE ÍTÉLJ” HAMIS FILOZÓFIÁJA, A BIBLIAI SZERETET, A TÖRVÉNYKEZÉS ÉS A HELYES BIBLIAI ÍTÉLETHOZATAL KÜLÖNBSÉGEI, A HITTŐL VALÓ ELSZAKADÁS
A “ne ítélj” filozófiája mindenhol terjed. Segít kialakítani a világot uraló szuperegyházat az utolsó időkben, mert megakadályozza, hogy a hívők gondolkozzanak, és Isten Igéje alapján elutasítsák azt, ami szembe megy az Igével. A végidők hitehagyása lelki védelem nélkül sokkal könnyebben terjed. Persze, ha valamit mégis gyorsan meg szoktak ítélni, szinte háttértől függetlenül az általában a helyes bibliai ítélethozatal és a bibliai elkülönülés az aposztáziától.
Az egyik általános, mítoszszerű elképzelés a mai kereszténységben, hogy a Biblia mindennemű ítéletet megtilt. A következő igékre szoktak hivatkozni:
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! (Máté 7:1-5)
Az első dolog, amit észre kell vennünk, hogy Jesua nem minden ítéletet kritizál, hanem a képmutató ítéletet (7:5).
Ha egy szülő megtiltja a gyerekének bizonyos zenék hallgatását és ő hasonló zenéket hallgat, az képmutatás. Ha egy (hívő) feleség engedelmességre neveli a gyerekét, de a gyerek nem látja, hogy engedelmeskedik a férjének, az képmutatás. Ha egy (hívő) férj a nők tiszteletére és védelmére neveli a fiát, de a feleségét nem tiszteli és oltalmazza, és nem úgy szereti, ahogy Krisztus szerette az egyházat, hogy életét adta érte, az képmutatás.
Ugyanebben a részben Jesua éppen a hamis próféták felismeréséről tanít a 7:15-17-ben:
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. És a 20:Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Ahogy megnézünk egy gyümölcsöt, és meg tudjuk állapítani, hogy egészséges-e vagy rohadt, - néha a belsejébe is bele kell néznünk, tehát kénytelenek vagyunk jobban megvizsgálni -, ugyanígy ismerhetjük fel a hamis tanítókat és prófétákat is. Van akit első hallásra, van olyan, akit jobban meg kell vizsgálni. Lehetetlen lenne felismerni a hamis prófétákat, ha az Ige alapján nem ítélnénk meg folyamatosan a gyakorlatukat. Hogy tudnám meg kicsoda a hamis próféta, ha nem mérnék mindent Isten Igéjéhez?
Egy másik igehely, amivel számos alkalommal visszaélnek a Róma 14:4:
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
Ezt sokszor arra használják, hogy a vers tiltja a bűn és a hiba leleplezését.
Ez egy valóban fontos igerész, de semmit nem mond a fenti állításokkal kapcsolatosan. A szövegkörnyezet a húsevésről és az ünnepnapok megtartásáról beszél. Ezekről nem ítél az Ige, tehát szabadságunk van és mi sem ítélünk másokat. Minden ilyen dolog a szabadság kategóriája, ennek a bibliai korlátja annyi, hogy ne botránkoztassunk meg senkit.
Amit tehát világosan tanít az Ige azt megtartjuk (pl. morális kérdések), amikben meghagyja a személyes meggyőződésünket, ott a nekünk adott bölcsesség alapján hozzuk meg a döntéseinket, és nem kárhoztatjuk sem magunkat sem az atyánkfiát.
1. Kor. 4:3-5 szintén egy tévesen használt rész a „ne ítélj” filozófiájában:
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
Pál nem azt tanítja, hogy a hívők semmit se ítéljenek meg és hagyjanak mindent Istenre. Ez teljesen ellentmondana a levél egyéb állításainak (2:15, 5:3,12, 6:2-3, 14:29). Arról beszél, hogy a hívők ne ítéljék meg Isten szolgáit a saját emberi gondolkodásukkal, azt, hogy milyen legyen Isten szolgája, hogyan tanítson és tevékenykedjen, sokkal inkább legyen az ítéletük igazságos Isten Igéje szerint.
Arról beszél, hogy emberi ítélettel ítélik meg (4:3). A tanító nem alkalmazkodik az emberi gondolatokhoz és ítéletekhez, egyedül Istennek hűséges, ez az egyetlen mérce, amellyel szükséges megítélni.
Azt is tanítja, hogy a végső ítélet Istené, és alázatosak és óvatosak legyünk a jelenben az ítéletben (4:4-5). Habár rendelkezünk az Igével és meg kell ítélnünk a dolgokat az Ige alapján, nem kell azt gondolnunk, hogy tévedhetetlenek vagyunk. Még a saját szívünket sem ismerjük (Jer. 17:9). Tudásunk a jelen világban tökéletlen.
Felismerhetjük, ha egy ember tanítása hamis, ehhez tudhatunk eleget, elkerülhetjük és megnevezhetjük a tévedését, de nem tudjuk a szívnek titkait, ahogy végül Isten ítél majd a tökéletes világosságban. Tehát minden ítéletünk átmeneti és a végső ítélet az Úré.
Jakab 4:11-12 is gyakran tévesen használt igehely az ökumenizmus hamis áradatában:
Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
A szövegösszefüggés megmutatja, hogy Jakab a gonosz beszédet tiltja, a helyes ítélet viszont az igazság szeretetben való közlése. Az igazság nem gonosz és az igazságot szeretetben szólni nem gonosz. Az igazság utáni szenvedély és a tévedés elleni szenvedély nem gonosz. A Zsoltárok 119:128 így ír erről:
Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Tehát Jakab a gonosz szándékú ítéletet utasítja el. Ha valaki a bűnt és a tévedést az Ige alapján ítéli meg, az soha nem azért történik, hogy megsértsen másokat.
Az Ige bőven tanít a helyes ítélethozatalról. János 7:24-ben az igaz ítéletről:
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
Szükséges megítélnünk dolgokat a testvérek között:
Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között?
Meg kell ítélnünk a tanítást 1. Kor. 14:29:
A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.
Meg kell ítélnünk azokat, akik hamis evangéliumot, hamis krisztusokat és hamis lelket prédikálnak 2. Kor. 11:1-4:
Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
Meg kell ítélnünk a sötétség cselekedeteit Ef. 5:11:
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
Meg kell ítélnünk a lelkeket 1. Ján. 4:1:
Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
Valójában mindent meg kell ítélnünk 1. Kor. 2:115-16:
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Tehát a lelki ember nem a saját gondolkodása alapján ítéli meg a dolgokat, hanem Krisztus elméjével és Isten Igéjével. Tisztában van vele, hogy bukott világban él és a lelki megtévesztés veszi körül. Tudja, hogy rendelkezik az Ige világosságával és ennek fényében ítél meg mindent.
(2) A BIBLIAI SZERETET
A második részben a szeretet kérdésével foglalkozunk. Szükséges pontosan meghatározni a bibliai szeretetet ahhoz, hogy megértsük, mi is a kapcsolat a bibliai ítélethozatal és a szeretet között. Ez azért fontos, mert még a megfelelő, helyes, és szükségszerű bibliai megítélést is sokszor elutasítják, és ezt legtöbbször a szeretet ürügyén illetve a szeretetlenség vádjával.
Az ökumenikus világ szeretet meghatározása nagy mértékben eltér a bibliai szeretet fogalmától. Az ökumenizmus szeretete egy olyan tolerancia, amely mindenkit feltétel nélkül a keblére ölel, aki Istenről és Jézusról beszél. Mindez keveredik a humanista gondolkodással, az emberi jósággal, az általános béke tervével. Tegyük jobbá szeretetben a világunkat emberi jóságunkkal.
A Biblia a következőket mondja a szeretetről:
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki SZERET engem, MEGTARTJA AZ ÉN BESZÉDEMET: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. (János 14:23)
És azért imádkozom, hogy a ti SZERETETETEK még jobban-jobban bővölködjék ISMERETBEN és minden ÉRTELMESSÉGBEN; Hogy MEGÍTÉLHESSÉTEK, HOGY MI A ROSSZ ÉS MI A JÓ; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára. (Fil. 1:9-10)
Mert az az Isten SZERETETE, hogy MEGTARTJUK AZ Ő PARANCSOLATAIT; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. (1. János 5:3)
De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott. (2. Tessz. 3:4-6
A bibliai szeretet az Isten Igéjének a szeretetével kezdődik. Ahogy szeretjük az Igéjét, és megtartjuk a parancsolatait, ez határozza meg a szeretetben járásunkat. Az AGAPÉ szeretet nem érzés, hanem akaratlagos döntés. Természetesen lesznek a döntésnek érzelmi következményei is. Azok lesznek a valós bibliai szereteten alapuló érzelmek, amelyek a bibliai szeretetet kísérik.
A bibliai házasságnak is ez a működési elve. Isten azért rendelte a házasságot, hogy tanuljunk az ő szeretetéről. Ahogy az Atya szereti Izraelt a Jehova és felesége kép szerint az Ószövetségben, ugyanúgy szereti Jesua az egyházát az újszövetségi képben. Ez a szeretet legintimebb módon a házasságban ismerhető meg. De ennek része a férj és a feleség engedelmessége Isten Igéjének, és mindannak a bibliai rendnek, amit az Ige a házasságról tanít. Abból fakad annak a szeretetnek a megismerése, amiről a Biblia beszél.
Tehát az érett hívők szeretete elsősorban nem emocionális, mert az érzelem bizonytalan és félrevisz, bár természetesen lesznek érzelmi velejárói a hívő életnek. A bibliai szeretet következménye, hogy a viharokban és kihívásokban a hívők megállják a helyüket érzelmileg is.
A bibliai szeretet lelkileg/szellemileg óvatos. Isten Igéje alapján ítéli meg a dolgokat, és csak az Isten akaratával egyező dolgokban vesz részt.
A bibliai szeretetnek nincs ellenére a feddés és intés sem a 2. Tim. 4:2 szerint:
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
Jesua maga mondja a gyülekezeteknek a Jelenések 3:19-ben:
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Tehát a bibliai szeretet semmiképpen nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyom a spirituálisan és morálisan veszélyes dolgokat.
Nemcsak a szeretet meghatározása problémás az ökumenizmusban, hanem az IRÁNYA is. Sokkal inkább az emberi irányra koncentrálnak Isten igazsága nélkül mintsem arra, hogy Isten igazságából kiindulva gyakorolnák mindezt a testvérek és mások felé.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:35-39)
Bár ezt az ószövetségi elvet Jesua még intenzívebbé tette a tanítványok számára, mert azt mondta:
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
A feljebb leírt sorrenden azonban ez semmit nem változtat. A szeretetünk a testvérek felé bizonyítéka lesz annak, hogy ismerjük az ő szeretetét felénk. Ez viszont csak az Igéjének és így az igazságainak a szeretetéből és megtartásából következhet.
(3) A TÖRVÉNYKEZÉS ÉS A HELYES BIBLIAI ÍTÉLETHOZATAL KÜLÖNBSÉGEI
Több helyen foglalkoztunk már a törvénykezés jelenségeivel, a mostani tanulmányunkban a helyes bibliai ítélethozatal és a törvénykezés közötti különbségekre szeretnénk rávilágítani.
A törvénykezés meghatározása így hangzik: minden olyan hozzáadás az evangélium igazságához, amely a hitből való ingyenes kegyelem mellé más egyéb szükséges lépéseket ad, (pl. vízkeresztség, megvallás stb.)
illetve, minden olyan gyakorlat, amit magunk számára kifejlesztünk (pl. tiltások vagy kötelező dolgok: evés ivás, ünnepek, napok) és azt gondoljuk, hogy ezek hozzátesznek a megigazulásunkhoz sőt mindezeket mások számára is követelményként hangsúlyozzuk.
A helyes bibliai ítélethozatalnál nem győzzük hangsúlyozni, hogy elsősorban magunkat ítéljük meg:
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. 1Kor 11:31
Ha ebből indulunk ki, akkor biztos nem esünk abba a hibába, amit a Máté 7:3-5 foglal össze:
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Egyes hívők manapság a fél életüket eltöltik fórumokon és vitatkoznak dolgokról, ítélgetik egymást sokszor minden bibliai bölcsességtől mentesen, egyfajta szájkaratét vívva egymás között. A tanítvány épülésének útja a nyitott fül az igazságra, a jó kérdések, a teljes Írásnak a kompromisszumok nélküli befogadása, mindennek a megvizsgálása, a jó megtartása és a rossz elhagyása. Hány és hány házasságban jelent problémát, hogy a feleség úgy gondolja, majd akkor engedelmeskedik a férjének ha az eléggé lelki/ szellemi lesz, de addig inkább pótolja a Szentlelket a számára. És hány férj érti félre a bibliai vezetést és cseréli fel a török pasa vagy a macsó szerepkörével, ahelyett, hogy „beleszeretné”feleségét a bibliai engedelmesség örömteli megtapasztalásába, jó példával az élen járva és követvén a Messiást.
Efézus 2:8-10 világosan megmutatja, hogy kegyelemből tartattunk meg drága véren hit által és cselekedetek nélkül, de jó cselekedetekre:
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban JÓ CSELEKEDETEKRE, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
A hívő tehát nem azért engedelmeskedik az Igének, hogy meg legyen váltva, hanem azért, mert már meg van váltva. Nem törvénykezés egy tanító részéről arra biztatni a hívőket, hogy tegyenek jót és tartsák meg a Messiás törvényét, vagyis cselekedeteikkel tegyék erőssé az elhívásukat. Egyedül a feljebb idézett levélben több mint nyolcvan messiási parancsolat található. Az 5:11 jól kifejezi mindazt amit szükséges egy hívőnek gyakorolnia és nem törvénykezés:
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
A hívőnek az élete minden területén figyelembe kell vennie, hogy ne legyen közössége a világnak dolgaival, ne szabja magát a világhoz, hanem újítsa meg az értelmét (Róma 12:1-2). Nézzük meg a Titus 2:11-15-öt:
Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, JÓ CSELEKEDETEKRE IGYEKEZŐT.
Ez a rész ismét nem arra tanít, hogy tűrjük el a bűnt és a tévelygést, hanem arra, hogyan éljünk a jelenvaló világban mértékletesen és szentül, amennyire az a csak lehetséges, vagyis járunk a megszentelődés útján. A tanítót pedig arra buzdítja az írásrész befejezésével, hogy hirdesse mindezeket, hogy senki meg nem vesse őt:
Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.
Pál tehát meg van győződve, hogy akkor vetnék meg, ha mindezeket nem tenné, nem intene és feddene. Nem lehet törvénykezés az, ha ezeket a tanító komolyan veszi. Viszont nem véletlen, hogy Jakab figyelmeztet:
Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lessen (Jak. 3:1)
Ennek a két dolognak a kiegyensúlyozottsága érettség kérdése is. Tehát még egyszer megismétlem, a tanítvány épülésének útja: a nyitott fül az igazságra, a jó kérdések, a teljes Írásnak a kompromisszumok nélküli befogadása, mindennek a megvizsgálása a jó megtartása és a rossz elhagyása.
A 2 KORINTHUS 3:6 egy sokszor félreértett írásrész a vizsgált témában. Ennek az Igének az allegorizált értelmezése szintén szerepet játszik abban, ahogy sokak a helyes bibliai ítélethozatal illetve a törvénykezés közötti különbségről gondolkodnak. Azt állítják ugyanis, hogy az Írás az csak holt betű és egyedül a Szellem/Lélek az ami számít. Szükségünk van újra és újra (Íráson túli) friss, új szavakra a Szentlélektől. Ennek a tanításnak a szélsőségeit most nem kívánjuk megbeszélni, csak az adott téma kapcsolatában tárgyaljuk ezt az Igét. Ez a gondolkodás támadja többek között a szószerinti értelmezést és ezzel az Újszövetség és a Messiás törvényeinek a betartását. Mivel a betű öl, ezért nem lehet csak úgy a vétkesek „fejére olvasni” az igéket. Mindez akár gonosz beszéd is lehet, mert ugye „a betű öl”. Tulajdonképpen sokkal jobb a bűnöket „betakarni”. Az sem ritka, hogy problémás eseteknél nem a bűnöst szólítják fel a megtérésre, hanem azt, aki ellen a bűnt elkövették, mert mindent meg kell bocsájtanunk.
Láthatjuk, hogy rossz értelmezések egy sor más tévedést is generálnak.
Ha a teljes szövegösszefüggés elolvassuk, láthatjuk, hogy Pál itt a kőbe vésett mózesi szövetség és a Szentlélek által elhozott új szövetség közötti különbségről beszél.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
A szövegösszefüggés a legalapvetőbb elve a bibliai értelmezésnek. A mózesi törvény betűje azért „öl” mert a célja az volt, hogy kijelentse a bűnt, sőt fel is nagyítsa. A bűnös nem volt képes megfelelni a törvénynek és betölteni azt, és a törvény átka alá került (Róma 3:19-20). Pál tulajdonképpen a júdeaizálóktól óv, akik Krisztus kegyelmét a törvény betartásával akarták felcserélni. Erről volt az ApCsel 15-ben a jeruzsálemi zsinat legfőbb határozata, hogy a pogányokra nem tették rá a törvény jármát. Pál a Galatákhoz írt levélben szintén ezt a kérdéskört magyarázza el.
Ha Írást Írással hasonlítunk össze, ami egy másik alapvető értelmezési szabály, akkor azt látjuk, hogy az apostolok a hívő életviteli szabályokban egyébként szigorúak voltak, mindezeknek engedelmeskednünk kell a Messiás törvénye szerint és nem mondhatjuk, hogy a „betű megöl” és ezzel megkerüljük az Újszövetség világos tanításait. Olvassuk el az alábbi példákat:
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! (I. Tessz.5:22)
A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, NE TANÍTSANAK MÁS TUDOMÁNYT, (1.Tim. 1:3)
Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel, Hogy TARTSD MEG A PARANCSOLATOT MOCSOKTALANUL, FEDDHETETLENÜL a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,
Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, MÉRTÉKLETESEN, IGAZÁN ÉS SZENTÜL ÉLJÜNK a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. EZEKET SZÓLJAD, ÉS INTS ÉS FEDDJ teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. (Titusz 2:11-15)
Láthatjuk tehát, hogy nem féltek szigorúan megítélni mindazt, ami szemben állt Isten világos kijelentésével a Messiás törvényével.
u.i. Ne értsük félre, a Szentlélek szolgálata, a kenet szükséges az Írás megértéséhez, mert érzéki (nem újjászületett) ember nem fogja föl az Isten Lelkének dolgait (I. Kor. 2:14). Ezzel viszont minden újjászületett hívő rendelkezik, mert ez a Szentlélek öt szolgálata közül ez az egyik a megtérés pillanatában. De ez már egy másik téma. (Lásd: A Szentlélek szolgálatai tanítást a honlapon.
(4) A HITTŐL VALÓ ELSZAKADÁS
Az egyik prédikátor üzenetében a Zsidó 10:25-ből arról tanított, hogy ne hagyjuk el a saját gyülekezetünket, és másokat is erre buzdított: a katolikusok maradjanak katolikusok, az evangélikusok evangélikusok stb. (Mindemellett közös, több estét betöltő evangelizációs koncertrendezvényeket tartottak ezekkel a felekezetekkel és más közösségekkel. „Fő a békesség és az egység, a bibliai igazság csak sokadlagos szempont.”)
A Promise Keepers mozgalom (ígéret megtartói) egyik célja föloldani a gyülekezetek közötti felekezeti akadályokat, és a közös célokért egyesülni, ezzel sajnos figyelmen kívül hagyva egyes közösségek aposztáziáját.
Mindkét dolog meglepő módon a „ne ítélj” hamis kifejeződése. Az első azt sugallja: mi nem ítélünk meg senkit, ők se ítéljenek meg minket. A második pedig azt, mindegy hogy ki vagy, ha használsz bizonyos terminológiát, a mindent átfogó mozgalom részese lehetsz. A „purpose driven” (céltudatos) mozgalom, a „seeker friendly” (tapintatos a keresőket illetően, bár én inkább úgy nevezném a nem hívők sokszor testi vágyait maximálisan kielégítő) mozgalom tökéletesre fejlesztette gyarapodásának a szabályait. Ezek többek között: a mindenki számára, de legalábbis a legtöbbek számára kedvelt zene (kérdőívekkel mérték fel, milyen zenét részesítenek előnyben a látogatóik), a tudatosan laza öltözködés (hiszen buli van), a mindig pozitív üzenet (bizonyos szavakat tudatosan kerülnek pl. bűn, kereszt, vér), sokféle, az igényeket kielégítő programok, és így tovább.
Van-e jelentősége annak, hogy kivel vállalunk közösséget hívőként? Természetesen nem a világból való kilépésre gondolok, mert Isten pont sóként tesz minket vissza a világba. De ha sóként ízetlenné válunk, mert a közösségünkbe is a világot hozzuk be, akkor mivé leszünk?
Az aposztázia mindig az újszövetségi hittől való elszakadást jelenti. Ez nem azoknak a kitalációja, akik felhívják a figyelmet a dolgok biblikus megítélésére és a bibliai doktrinák tiszta megőrzésére. Az Újszövetségben végig láthatjuk annak a megfogalmazását, hogy Krisztus visszatéréséig a hit megtartóit üldözik, elutasítatják, és megvetik. Az idők végén a világuralomra törő, békét hirdető hamis egyház uralkodik, és a nagy nyomorúságban az igazak elragadtatása után teljességre jutva üldözi az akkor élő szenteket:
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt (Jel. 17:6)
A hittől való elszakadás folyamata hosszú és töretlen. Az évszázadok során az aposztázia egyre növekszik, és ahogy az idők végére a világosság egyre nagyobb lesz az egyik oldalon (Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és NAGYOBBÁ LESZ A TUDÁS… Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; DE AZ ÉRTELMESEK ÉRTIK, Dan 12:4,10) úgy a sötétség is a másik oldalon.
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, HOGY A TANÍTVÁNYOKAT MAGOK UTÁN VONJÁK (ApCSel 20:29-30)
A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot (1.Tim. 4:1-3)
A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén (2.Tim. 3:13)
MERT LESZ IDŐ, MIKOR AZ EGÉSZSÉGES TUDOMÁNYT EL NEM SZENVEDIK, HANEM A SAJÁT KÍVÁNSÁGAIK SZERINT GYŰJTENEK MAGOKNAK TANÍTÓKAT, MERT VISZKET A FÜLÖK; ÉS AZ IGAZSÁGTÓL ELFORDÍTJÁK AZ Ő FÜLÖKET, DE A MESÉKHEZ ODA FORDULNAK (2.Tim. 4:3-4)
Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. ÉS SOKAN FOGJÁK KÖVETNI AZOKNAK ROMLOTTSÁGÁT; A KIK MIATT AZ IGAZSÁG ÚTJA KÁROMOLTATNI fog (2. Péter 2:1-3)
Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba 1. János 4:1)
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják (Júdás 3-4).
A Máté 13-ban leírt példázatok világossá teszik, hogy ebben a korban Isten királysága láthatatlan módon van jelen, és a keveredés a külső szemlélő számára felismerhetetlen. A kovász belekerül a királyságba. A kovász mindig a bűn és a tani tévedés jelképe már a zsidó ünnepek szerint is, és az Újszövetség ugyanezt a használatot folytatja: 1.Kor. 5:6, Gal. 5:9: Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.
Tehát a az igékből világosan látjuk, hogy a példázatokban bemutatott kovász már az apostolok idejében megjelent, és a tetőpontját csak az idők legvégén közvetlenül a Messiás visszajövetele előtt éri el. A „törvényszegés” titkos bűne már működik:
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; (2: Tessz 2:7-8)
Amikor az Antikrisztus ideje eljön, és a törvényesség teljesen megszűnik a nyomorúság első 3.5 évében, a parázna Babilon uralkodik, majd a nyomorúság közepén elpusztulván átadja helyét a leggonoszabb kornak, az Antikrisztus politikai és vallási 3.5 éves uralmának, akit Krisztus megemészt az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével.
A mi reménységünk az, hogy a jelen korban mindezt felismerjük, mert a világosságban járunk, és az eljövendő haragtól Isten megment minket, ugyanúgy mint egykor a bárka ajtaját is már az özönvíz előtt bezárta, és megmentette az övéit. Az igaz és láthatatlan egyház elragadtatása a nyomorúság előtt történik meg mostantól kezdve bármelyik pillanatban. Fogadjuk meg Jesua figyelmeztetését:
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy MÉLTÓKKÁ TÉTESSETEK ARRA, HOGY ELKERÜLJÉTEK MINDEZEKET, A MIK BEKÖVETKEZNEK, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (Lukács 21:34-36)
Aki megismerte Őt az átment a halálból az életbe és méltó arra, hogy megálljon előtte.
Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu