A pészah bemutató során megismerhetjük Jesua utolsó vacsoráját (széder vacsora), az úrvacsora jelentését, a Bárány áldozatának jelentőségét.

Legalább öt jó okunk van nekünk különösen nem zsidó háttérből érkező hívőknek a zsidó ünnepek és különösen a pészah tanulmányozására. 

1. Jobban megértjük Jesua áldozatát

2. Jobban megértjük az úrvacsora alkotórészeit, eredetét és jelentőségét

3. Jobban megértünk bizonyos írásrészeket

4. Jobban megértjük az Ószövetség és az Újszövetség szerves kapcsolatát

5. Jobb bizonyságok lehessünk és jobb bizonyságot tehessünk a szelíd olajfa eredeti ágai a zsidók felé.

Jesua utolsó vacsoráját nyomon követve (ami talán inkább az utolsó pészah vagy akár az első úrvacsora is) láthatjuk, hogyan lett ő az egész világ számára a húsvéti engesztelési bárány. Elámulhatunk a szertartás részein, amelyek mind egy irányba mutatnak, akár a kovásztalan kenyér, akár a bor és az összes többi elem. Bár az Újszövetség nem közöl minden részletet egy teljes széder vacsorával kapcsolatosan, elegendő információt ad arról, hogy megbizonyosodjunk, mennyire is része volt ez a zsidó ünnep Jesua utolsó estéjének az apostolaival. A Messiás pészah ünneplése mind a négy evangéliumban megtalálható: Máté 26:1-5, 17-30, Márk 14:1-2, 12-26, Lukács 22:1-2, 7-20, János 13:1-30. 

Nyolc különböző elemet látunk a pészahból:

1. Előkészületek

Az első rész a pészahi előkészületek Ez különleges pészah volt, hiszen Jesua halálával betöltötte a pészah ünnepét. Az igehelyek: Máté 26:1-5, 17-19, Márk 14:1-2, 12-16, Lukács 22:1-2, 7-13. 

2. Kidus: a megszentelés

A második zsidó szokás, amit az evangéliumok említenek a kidus, a pészah megszentelése (Lukács 22:14-18). 

3. Urhác: a kézmosás

Az evangéliumokban a harmadik esemény, ami a zsidó szokásokkal megegyezik az urhác, a kézmosás, János 13:1-11-ben. Szokásosan egy szolga mosta meg a kezeket. Ez alkalommal Jézus megtörte a zsidó szokást és felvette a szolga szerepét a mosakodásban, ráadásul a kezek helyett a lábakat mosta meg. A lecke a 13:12-20 versekben található, miszerint a tanítványoknak is szolgálniuk kell, ahogy ő tette. 

4. Kárpász: a petrezselyem bemártása

A negyedik szertartás a kárpász, a petrezselyem bemártása, a Máté 26:20-25 és a Márk 14:17-21. 

5. Jáchác: a középső macesz megtörése

Az ötödik zsidó szokás a jachac, a középső pászka megtörése és a későbbi úrvacsora egyik központi eleme (Máté 26:26, Márk 14:22, Lukács 22:19). 

6. Koréch: a szendvics elkészítése 

A hatodik rész a koréch  elkészítése, amely egy szendvics tormából és az alma dió keverékből (János 13.21-30). 

7. A harmadik pohár

A hetedik rész a harmadik pohár, amit a Máté 26:27-28, a Márk 14:22-25 és Lukács 22:20 említ. Lukács pontosan azt írja, ez a pohár a vacsora után történt. Ez harmadik, a megváltás pohara volt, a megváltást jelképezve, amit a bárány vérének kiontása eredményezett Egyiptomban. Ez a fizikai megváltást jelképezte, most azonban a Messiás által a lelki megváltás szimbóluma lett. Tehát a kulcs téma az emlékezés. Ez lett az úrvacsora másik központi eleme.

8. Dicséretek éneklése

Nyolcadik a halél, a dicséretek éneklése (Máté 26:30, Márk 14:26). Ekkor  elénekelték a 115-118 zsoltárokat. 

 

 

 

Minden jog fenntartva © 2012 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu