AZ IDŐK JELEI - A GLOBÁLIS VALLÁSI RENDSZER FELÉPÜLÉSE, MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK

Jesua szigorúan megrótta korának vallási vezetőit, hogy nem képesek értelmezni az idők jeleit. Már számtalan módon bizonyította nekik, hogy ő a megígért Messiás, de csodáit Belzebub számlájára írták, és MENNYEI JELET  követeltek tőle. 

Máté 16:1. És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. 2. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. 3. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Kép- mutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? 4. E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.

Mik voltak a farizeusok számára akkor az „idők jelei” és hogyan állunk mi ugyanezzel a kérdéssel? 

Az akkor írástudók rendelkeztek a zsidó Biblia (Ószövetség) komplett lezárt kánonjával. Ismerték a Messiásról szóló próféciákat, és látták, hogy az ígéretek egyaránt beszélnek egy győztes Messiásról és egy szenvedőről. Természetesen nem volt világos képük a Messiás két különböző eljöveteléről, hanem két külön Messiásban hittek. Jesua idejére a római elnyomás miatt rendkívül felerősödött a győztes Messiás várása. Egy olyan személyt vártak, aki szembefordul Rómával és egyszerre politikai és vallási győzelmet arat, majd ezt követően elhozza a messiási királyságot. A szegény származású és lenézett názáreti hiába teljesítette be sorra az első eljövetellel kapcsolatos messiási próféciákat, hiába tett messiási csodákat, amelyeket maguk az írástudók is annak tartottak, mint például a leprás meggyógyítása, a süketnéma démon kiűzése és a vakon született meggyógyítása, mivel személye és cselekedetei nem passzoltak bele a várakozásukba és a maguk által létrehozott „atyai hagyományokba”, ezért hivatalosan elutasították. Elfogadása és követése magában hordozta a zsinagógai kizárás azonnali lehetőségét.

Izrael tehát nemzeti szinten nem ismerte fel az idők jeleit és így a várva várt Messiást. Szerencsére volt egy hívő maradék „Isten Izraele”, akik befogadták a szívükbe, és halála és feltámadása után a Szentlélek erejével megalapították az akkor még kizárólag zsidó gyülekezetet. Az evangélium üzenete a nem zsidók felé csak Jónás jelének második elutasítása után, István megkövezésével vált visszafordíthatatlan valósággá.

A gyülekezet megalapítása óta vár a Messiás visszajövetelére. Pál már akkoriban úgy beszélt erről, mint ami bármikor bekövetkezhet. Ahogy a zsidó Biblia elrejtette olvasói elől a Messiás két eljövetelét, szinte hasonlóan marad rejtve a „hivatalosak” (a látható egyház) számára a második eljövetel két egymástól jól elkülöníthető fázisa. A gyülekezet áldott reménysége az, hogy a Messiás eljön értük és elragadja őket. Ez (sajnos) nemcsak a világ számára rejtett igazság, hanem a látható, hivatalos egyház túlnyomó része sem hirdeti ezt az igazságot. A második fázis viszont minden szem számára látható esemény lesz (Máté 24:30), de akkor már nem lesz lehetőség a helyes döntésre, a Messiás megváltásának elfogadására az akkor élők számára. A döntést a látható visszajövetel előtt kell meghoznia mindenkinek.

Milyen jeleket szükséges felismernie a reménységben várakozó hívőknek, léteznek-e ilyen jelek egyáltalán, és a napi eseményeket mennyire lehet és szabad összefüggésbe hozni ezekkel a jelekkel? Ebben az írásban utalunk bizonyos bibliai jelekre és utána megvizsgáljuk az elmúlt idők minket körbevevő eseményeit, mennyire hozhatóak mindezek összefüggésbe az idők jeleivel. Természetesen tartózkodunk attól, hogy napi eseményeket és személyeket prófétikus beteljesülésként azonosítsunk, de azért nem szeretnénk abba a hibába sem esni, hogy elmegy mellettünk a történelem, és még csak meg sem kíséreljük megvizsgálni mindezt az Írások kontextusában. 

Egy korábbi írásunkban (A totális megsemmisítés tervének bibliai bizonyítékai - 4) már megvizsgáltuk a nyomorúságot és a második visszajövetelt megelőző bibliai próféciákat vagyis a számunkra a Bibliából felismerhető „idők jeleit”. Ezek a következők:

A. Az I. és II. Világháború

A Máté 24 az egész világra használja a nemzet támad nemzet ellen kifejezést. Jesua idején ez a rabbinikus kifejezés arra a világháborúra utal, ami megelőzi a Messiás visszajövetelét. Ez a szülési fájdalmak kezdete.

B. Izrael megalakulása

1948-ban közel kétezer év után megalakult Izrael állama. A két világméretű összegyűjtés közül ez az első, hitetlenségben az ítéletre (Ezékiel 20:33-38). 

C. Jeruzsálem zsidó fennhatóság alatt

Bár ezt az eseményt a biblia nem jövendöli meg, de az 1967-es hatnapos háború és a történelmi Jeruzsálem zsidó kézre kerülése nyitja meg az utat számos prófécia jövőbeni beteljesedéséhez. Az első három esemény már történelem a következő hat még a jövő.

D. Az Északi Szövetség inváziója Izrael ellen (Góg és Magóg) – Ezekiel 38:1-39:16

Ez egy olyan háború lesz, amely elhozza a kelet nyugati egyensúly megszűnését, (az erő keleti oldala végérvényesen meggyengül), és utat nyit a világkormány megalakulásához.

E. A Világkormány Dan:7:23-24

Lefedi az egész világot, nemcsak az Európai Unió tartozik hozzá.

F. A tíz királyság Dan. 7:24a

A világ 10 közigazgatási rendszerre oszlik fel. Ez a forma uralja a nagy nyomorúság első 3 ½ évét is, de már korábban elkezdődhet.

G. Az Antikrisztus fölemelkedése Dan. 7:24b

A bűn embere még a nyomorúság előtt politikai hatalomra tesz szert. Jelentős pozícióban lesz, de még nem lesz egyeduralkodó. Már képes lesz a hét éves szerződés megkötésére Izraellel.

H. A hamis béke és biztonság ideje I Thessz. 5:1-3

Ez az időszak jellemző lesz a világkormány idejére és valameddig akár a tíz részre osztott korszakra is. De nagy hirtelen vége szakad és Isten haragjának hét éve kezdődik el a földön.

I. A hét éves szövetség (Dan. 9:27)

Nem az elragadtatás vezeti be a Nyomorúságot, hanem a szerződés aláírása.

Tehát kilenc megelőző eseményt tudunk kronologikusan megemlíteni, amelyek megtörténnek a nyomorúság előtt, de léteznek más események is, amelyek megtörténnek ugyan, de nem lehet egész pontos helyt adni nekik a kronológiában. Ilyen például a harmadik templom, amely a nyomorúság közepén már biztosan áll, tehát legkésőbb a nyomorúság első felében, de lehet, hogy korábban felépül.”

Most szeretnénk azzal foglalkozni, hol tartunk ebben a kronológiában és hogyan tudjuk ezeket összefüggésbe hozni a minket körülvevő eseményekkel. A C. pont: „Jeruzsálem (illetve az óváros) zsidó fennhatóság alatt” már beteljesedett tehát az 1967-es hatnapos háborúban. A többi esemény még előttünk áll. A D. pontról már szintén megjelent egy kétrészes írásunk (Az északi szövetség inváziója Izrael ellen október 3.-án és 10.-én) Vizsgálatunk tárgyát most tehát olyan események képezik majd, amelyek összefüggésben lehetnek a további pontok tartalmával.

Mivel az elragadtatás és a második eljövetel között legalább hét év telik el, a Messiás második (látható) eljövetelét leíró próféciák felismerése csak az akkori kor, a nyomorúság hívői számára lesz közvetlenül irányadó. Nekünk, mostani hívőknek viszont célszerű a feljebb említett próféciákat és a hozzájuk kapcsolódó történelmi hátteret is felismerni. A következő részekben erre teszünk majd kísérletet. 

IDŐK JELEI (2)

A GLOBÁLIS VALLÁSI RENDSZER FELÉPÜLÉSE

Egyik nemrég elhangzott beszédében a Ferenc Pápa félreérthetetlenül utalt arra, hogy minden nagy világvallás különböző ösvényen vezet bennünket ugyanahhoz az Istenhez. A katolicizmus ehhez hasonló megközelítése a világvallások felé egyáltalán nem új keletű. már régóta tartanak a pápák közös imádkozásokat a világvallások vezetőivel Assisiben.  Az új Pápa barátságos és kedves személye, az elesettek felé való érzékenysége, különösen alkalmassá teszik arra, hogy segítsen megtalálni a közös pontokat más – szintén gesztusokat felkínáló – vallásokkal. Ami viszont újdonságnak számított, hogy Ferenc pápaságának kezdetén engedélyezte az iszlám imádkozást és az imákat a Koránból a Vatikán területén. Egyesült Államokbeli útja során szintén komoly közeledést mutatott a muszlim közösség felé, és többek között  kifejezte, hogy ugyanazt az Istent imádjuk. Beszédében megemlékezett a mekkai áldozatokról,  és a felettébb könyörületes és irgalmas istenhez imádkozott, amely egyértelműen  Allah megszólítása. A Pápa világosan munkálkodik egy eljövendő világvallás alapjain, amelyben különböző utakon mindannyian ugyanahhoz a szerető istenhez juthatunk el. 

Mégsem kedvel azonban mindenfajta vallásosságot a Pápa. Nemrégen úgy utalt a keresztény fundamentalizmusra mint egy betegségre, és világossá tette, hogy nincs számára hely a katolicizmuson belül. A fundamentalizmus az általános meghatározás szerint a vallásosság olyan formája különösképpen az Iszlámon vagy a protestantizmuson belül, amely hisz az írások szószerinti értelmezésében. Vagyis pont olyan hívők a kereszténységen belül, akik elleneznének mindenféle világvallást, mert hisznek pl. János apostol szavainak, aki megjövendölte egy közelgő világvallás a „parázna Babilon” hatalomra jutását. 

Ennél még érdekesebb az a vatikáni dokumentum, amely nem javasolja a zsidók áttérítését katolikusok számára. A kereszténység és a judaizmus összefonódik, Isten sohasem bontotta fel szövetségét a zsidó néppel. Egy keresztény sosem lehet antiszemita, legfőképp a kereszténység zsidó gyökerei miatt nem. – olvasható a dokumentumban. Ez az első alkalom, hogy a zsidók térítésének tilalma ennyire egyértelműen ki lett mondva.

Alig pár nappal a vatikáni nyilatkozat előtt jelent meg egy ortodox rabbik által jegyzett nyilatkozat, amely felismeri és elismeri a II. vatikáni zsinat alapvető és pozitív változtatásait, a keresztényeket őszintén Istenért cselekvő gyülekezeteknek tartja, és az összekötő kapcsot Ábrahám erkölcsi egyistenhitében találja meg.

Ezek a törekvések kétségtelenül pozitív lépések a vallások békés egymás mellett élésének jegyében. Ábrahámban a közös pontot mindhárom említett világvallás magáénak tudhatja. Kétezer év után örömteli fölfedezés az is, hogy egy keresztény nem lehet antiszemita. Az persze már más kérdés, hogy az antiszemitizmus a jelen korban egyre inkább az Izrael ellenességben ölt testet. amíg Izrael államát Vatikán csak az utolsók között volt hajlandó elismerni, addig egy palesztin állam létrejöttének a törekvéseit sokkal megértőbben kezeli. Érdekes megfigyelni ezt a folyamatot: a vallások közötti növekvő tolerancia nem feltétlenül jár együtt Izrael államának a toleranciájával. 

A vallásos zsidóság Messiás várása nem mutat teljesen egységes képet. többségük szerint a templom Jeruzsálemben a Messiás visszaérkezése után lesz újjáépítve. Egy dinamikus kisebbség azonban mindent megtesz, hogy a harmadik templom felépítését már akár napjainkban megvalósítsa. Ehhez bizonyos keresztény körök jelentős anyagi támogatását is élvezi. bár ezek a törekvések biblikus próféciákat lesznek hivatottak betölteni, mégis meglepő, hogy akadnak olyan keresztények, akik azt a templomot támogatják anyagilag, amelybe Dániel és Máté szerint az Antikrisztus is helyet foglal majd. a Biblia négy különböző templomról beszél Jeruzsálemben. Ebből hármat, az elsőt, a másodikat és a negyediket kíséri Isten támogatása. A harmadikról Ézsaiás 66:1-2 így ír:

 1. Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye? 

  2. Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.

Ahogy az előző írásban is utaltunk rá, a prófétai beteljesülés miatt a harmadik templom legkésőbb a nyomorúság közepére állni fog, és az áldoztai rendszer újra működni fog:

 27. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad. (Dániel 9:27)

A Messiás első eljövetele előtt Keresztelő Jánosnak, és aztán a Messiásnak is a zsidók úgy érveltek, hogy ők Ábrahám valódi gyermekei, ezért mindenképpen ők az örökösei a királyságnak. A mostani Ábrahám nevével fémjelzett ökumenikus irányvonalnak is megszívlelendő a korábban zsidóknak adott válasz:

Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. (Máté 3:7-10)

Annyit biztosan kijelenthetünk, hogy az ökumenizmus látható jelei a világvallások között, a Bibliában feltétel nélkül hívő réteg kiszorítása, a zsidók megfosztása az örömhírtől nem tartoznak a biblikusan jó gyümölcsök közé. 

Jesua szavai még erőteljesebbek azoknak, akik Ábrahámra hivatkoznak ugyan, de őt nem akarják követni:

Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (János 8:37-44)

 

Valódi egység kizárólag Jesuában,a Messiásban jöhet létre. Ahogy azonban a vallásos világ az első eljövetelkor kihagyta őt teljesen a számításából, ugyanúgy nem veszi figyelembe a mai egyre vallásosabb kor a Messiás közelgő második eljövetelét. Bár a vallásos zsidók rituáléikban minden évben utalnak a Messiás érkezésére, bár a katolikusok minden misén elismétlik, hogy második eljövetelét várjuk, a vallásos világ gyakorlata teljesen mást mutat. Nem elképesztő, hogy amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek Jeruzsálembe, mert nem tudtak Mikeás próféciájáról, hogy a Messiás-király Betlehemben születik meg, akkor a külsőségeiben vallásos Heródes nem is rendelkezett pontos ismerettel a Messiás megszületésének helyszínéről, ezért az írástudókat kellett hívatnia. Ők ugyan ismerték a születés helyszínét, de mintha egyáltalán nem érdekelte volna őket mindaz, ami körülöttük zajlott. Egyről sem olvassuk, hogy érdeklődve elment volna a nem túl messze eső Betlehembe. 

Ma ugyan melyik vallásos politikai vezető ismeri a második eljövetel és az azt megelőző események próféciáit? Hallottak-e valaha Bocráról, a 2. eljövetel előre kijelentett helyszínéről? Vagy megmagyarázzák, hogy a szöveg miért nem azt jelenti, amit olvasunk? Ebben a történelmi egyház mindig élenjárt az allegorikus megközelítésével. Most, hogy észrevették, a zsidó népnek is van köze Istenhez, fölismerik azt is, hogy a Biblia 75%-ban velük foglalkozik? Észreveszik, hogy lehetetlen helyes képet kialakítani a gyülekezetről, ha nincs helyes képünk a zsidóságról? Aligha. És a látható egyház írástudói mit hisznek el egyáltalán a próféciák valóságából? Európa kontinensére egyébként elgondolkoztató és sok tekintetben ijesztő formában tér vissza (középkori) látszatkereszténység, a kegyességnek bizonyos formái, de ismerik-e a valóságát is? Magyarország szinte élenjár a többnyire szekuláris Európán belül ebben a folyamatban. Mennyire szükséges örömmel üdvözölnünk mindezt?

 

IDŐK JELEI (3)

MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK

Az elmúlt években számtalanszor utaltunk rá, hogy a bibliai próféciákat illetően nem lehet ránézni a napi eseményekre és belelátni bizonyos igazságokat. Csak akkor, ha valami minden kétséget kizáróan hajszálpontosan beteljesedett, lehet azt mondani, hogy ez volt az. A mostani sorozatunk viszont kísérletet tesz, – remélhetőleg a lehető legnagyobb óvatossággal –, rámutatni olyan közvetlen eseményekre a minket körbevevő világban, amelyeknek iránya valamilyen módon kapcsolatban állhat ismert bibliai kijelentésekkel. Több írásban is foglalkoztunk már a bibliai próféciák alapján a jövővel, most viszont az idők jeleit szeretnénk felismerni, ha lehetséges, akár környezetünkben is.

1. A „KERESZTÉNY” KEVEREDÉSE A SZEKULÁRISSAL

Nincs nehezebb dolog ebben a témában, mint bármit is mondani a minket közvetve érintő, és körbevevő mindennapokról. Egyrészt ezt mindannyian látjuk és tapasztaljuk, és még azonos közösségekhez tartozó hívőként is rengeteg egymástól eltérő véleménnyel rendelkezünk, másrészt pedig a dolgok túl közel történnek messzemenő kijelentések megtételéhez. Viszont a klasszikus közmondás szerint, a történelem az élet tanítómestere, és nem kevés tapasztalat áll már mögöttünk, akárcsak az egyháztörténelmet illetően is. Bár Európában az állam és a vallás szétválasztása megtörtént, most valahogy mégis úgy tűnik, mintha Magyarországon ez a kettő újra egyre jobban egymásra találna. Ennek egyik rendkívül érdekes példája a közelmúltban a vasárnapi nyitva tartás ellentmondásos kérdése volt. Még ha az eseményeket nem is követtük, a végeredményt valamilyen formában mindannyian tapasztaljuk. Érdemes mindjárt ennél a témánál egy két biblikus észrevételt tenni, függetlenül attól, hogy örülünk-e a végeredménynek vagy sem. Ez az eseménysorozat ugyanis rendkívül plasztikusan megmutatja, hogyan jelenik meg sokak számára egy társadalmi vita keresztény köntösben, bár a kérdésnek egyébként a valóságos bibliai hithez nem sok köze van. Ugyanis az egyik fő érv a boltok bezárása mellett az volt, hogy a keresztény családok ezt a (szent) napot  együtt töltsék, és nyugodtan mehessenek a templomba a bevásárló centrum helyett. A törvényjavaslat benyújtását a keresztény nevet is magára öltő demokrata párt volt, de megnyerte támogatójának az szintén egyre inkább keresztényivé váló nagyobbik kormánypártot is.

A Biblia, – bármennyire is meglepő sokak számára -, nem ismeri a vasárnap szentségének a fogalmát. A Messiás a hét első napján támadt fel, és a hívők valóban legtöbbször a hét első napján gyűltek össze, de ez sokkal inkább volt szombat este, mint a vasárnap reggel. A zsidó időszámítás szerint a hét első napja ugyanis szombat naplementétől vasárnap naplementéig tartott. Az Írások zsidó hívői így a sábát ünnep végén, a hét első napján, (általában) szombat este gyűltek össze. Persze lehet érvelni az európai évszázados „keresztény” gyakorlattal, de azért legalább a hívőnek nem árt felismerni, hogy ennek jelen esetben nincs feltétlenül sok köze a Bibliához. Viccesen még megjegyezhetnénk, hogy akik vasárnap naplemente után mennek templomba, azok tulajdonképpen már a hét második napján teszik ezt. Persze nincs ezzel semmi gond, csak a vasárnap „szentsége” sántít, nem kicsit, hanem nagyon. 

Miközben tehát sokan a bibliai hívők közül is üdvözlik az állam közeledésnek számos, (igen furcsa) elemét, mi szeretnénk rámutatni bizonyos dolgokra, ami miatt inkább, finoman szólva aggódnunk kellene emiatt. Ha a vasárnapi zárva tartás lenne az egyetlen dolog, akkor fölösleges lenne bármit is mondani, de ez a példa csak enyhén komikus szemléltetője sokkal súlyosabb, és nagyon szomorú események sorozatának, amely érinti az alkotmánytól kezdve életünket befolyásoló döntéseket vagy az oktatást, a tananyagot és végső soron  bármit. Ahogy a parázna babiloni rendszer a középkorban az élet minden területére elhatott, ugyanezt a szellemet hozza vissza és juttatja teljességre egy pillanatnyi „tétovázás” után az utolsó időkben. És mint annyi mindenben, Magyarországnak ezen a téren is van mivel büszkélkednie. 

Egy kicsit kénytelenek leszünk először elidőzni a keresztény szó jelentéstartalmánál, mert nem mindenki érti a kifejezés alatt ugyanazt. Magyarország történetében ez a kifejezés elsősorban a nem zsidó, hanem (igaz) magyar honpolgárokat jelentette, szemben a zsidókkal. Ebben az értelemben, ha valaki megszületett, akkor az illető vagy keresztényként vagy zsidóként született meg. Ha egy zsidó áttért keresztény hitre, akkor elvesztette a zsidóságát. Nyilván erősen hozzájárult ehhez a fogalomhoz a látható egyházak általános gyerekkeresztelési gyakorlata. A felnőttkori alámerítés inkább csak egy (sokszor szélsőségesnek tartott szektás) kisebbség sajátja volt. Ma, amikor a keresztény kifejezés újra az élet minden területén, és nemcsak gyülekezeti szinten használatos, érdemes felismerni a szó szélesebb jelentését, mert sokak számára ez ma is ugyanazt jelenti, mint amit akár az II. világháború előtt vagy korábban jelentett. Ehhez a keresztény kifejezéshez a történelem során sajnálatosan rengeteg antiszemita megnyilvánulás tapadt. Pogromok kereszttel a kézben, vérvádak, gettósítás, kirekesztés, zsidótörvények, és végül a holokauszt idején tanúsított ellenséges, közönyös egyházi álláspont, és egyéni (rém)tettek tanúskodnak erről. A kereszténység nevében tett pozitívumok a zsidók felé a ritka kivételt képezik. Természetesen bibliai mércével mérve a kereszténység ilyen megközelítése elfogadhatatlan. Kereszténynek ugyanis (hívő mércével), nem lehet fizikailag megszületni, csak felnőtt döntéssel, zsidónak viszont fizikailag lehet megszületni Ábrahám Izsák és Jákob utódaként. 

Sajnos azt kell mondani, hogy a keresztény kifejezés mai jelentéstartalma ugyanúgy rendelkezik ezzel a negatív töltettel (is). Nem kell messze menni, elég a világhálón belenézni a kommentekbe egy olyan téma alatt, amely valamilyen kapcsolatban áll a zsidó identitás bármely területével. „Kereszténynek”  nevezett hazánkban garantáltak az otromba és trágár megjegyzések. Sajnos azonban nemcsak „mélymagyar” kultúránk felejthető és figyelmen kívül hagyható megnyilvánulásai ezek. A jelenség az ország legmagasabb posztjáig minden különösebb erőlködés nélkül kimutatható, és a „keresztény” nevet hordozó pártok körében exponenciálisan növekvő. Nem véletlenül fogalmazott úgy a Saul fia Oszkár várományos filmjének a főszereplője Röhrig Géza egy vallási kerekasztal beszélgetésen: 

"Magyarországon a 19. században a zsidók egyenjogúsításának az élharcosai nem a római katolikusok, nem a protestáns egyház voltak, hanem az a bizonyos ezerszer elátkozott liberalizmus." 

Persze a liberális szó eredeti jelentése is megérne egy komolyabb elemzést, mert ebben a kontextusban és közegben is, – ahogy arra Röhrig utalt –, méltánytalanul szitokszóvá vált, de ebbe az irányba most nem kalandozunk el. Ha már a filmet említettük, akkor a zsidó témák körüli megosztottság sötét árnyékként, kézzelfoghatóan rányomja a bélyegét a tragikus témájú film átütő sikerére is. 

Lássunk most először egy általánosabb trendet, amely egyre inkább jellemzi szűkebb hazánkat, látszik sok hívő állásfoglalása is a kérdésben, és akár még a bibliai jövő eseményeivel is kapcsolatba lehet hozni. Ha visszaemlékszünk a nyomorúságot megelőző eseményekre, akkor az első részben rámutattunk, hogy a következő előttünk álló profetikus esemény az északi szövetség háborúja Izrael ellen. 1990-ben egész országunk eufórikus örömmel üdvözölte a KGST felbomlását és szabadulásunkat az szovjet birodalom fogságából. 2004-ben az ország jelentős többséggel szavazta meg az Uniós csatlakozást. A bibliai hívők már akkor is aggodalommal szemlélték az Európai Uniót, mert sokukban az a leegyszerűsített bibliai jövőkép élt és él ma is, hogy az Unió egyenlő a megújult római birodalommal, és ebből fejlődik ki majd az Antikrisztus világuralmi rendszere. Az Unió azonban legfeljebb része lesz csak annak az egységes világkormánynak, amely egyszer a jövőben hatalmat gyakorol az egész föld (és nem csak a volt Római Birodalom) felett, és ez lesz az az időszak, amikor a vallási Babilon szintén kiterjesztve hatalmát az egész földre, összefonódva a világi hatalommal, befolyása alatt tartja mindezt. 

Ma sokan a hívek között is ellenérzéseket táplálnak az egyesült Európa felé, és üdvözlik országunk keleti nyitását Oroszország irányába. Egy esetleges kilépés azonban az Unióból és a NATO-ból, újra az orosz birodalom karjaiba sodorhatna minket. Az orosz birodalom napjai viszont az Írások tükrében meg vannak számlálva. Persze nem tudjuk, mikor fordul Izrael ellen, és még sok más átrendeződés is szükséges mindehhez, de hívőként nem felismerni az orosz kapcsolat jövőbeli veszélyeit, több mint szűklátókörűség. Azt talán mondanom sem kell, hogy az „orosz barátsággal”, és az ilyen témájú cikkek, összeesküvés elméletek megosztásával, mindig kéz a kézben jár az Izrael ellenesség és antiszemitizmus is. Senki ne ringassa magát abba az illúzióba, hogy folytathat Izrael ellenes gondolkodást, és közben azt hiszi magáról, hogy nem antiszemita. Az, hogy országunkban egyébként a keresztény antiszemitizmus is egyre jobban terjed, nagy szerepe van a fenti eseményeknek is, és annak, hogy a politikai megosztottság a hívők magánéletét is utolérte. Tisztelet a kivételnek, de a magyar gyülekezetek nagyobbik része nem foglalkozik a mai Izrael biblikus kérdésével, és még az ország támogatói is inkább agyonhallgatják a témát, nehogy elveszítsék politikailag (és biblikusan is!) másként gondolkodó híveiket. 

2. A „KERESZTÉNY” KEVEREDÉSE A HÍVŐVEL

Lássuk most a közgondolkodás alakulását egy másik fontos bibliai esemény tükrében. A nyomorúságot megelőző események között soroltuk fel Izrael népének első világméretű összegyűjtését. A Biblia összesen két világméretű összegyűjtésről tudósít, az egyik a hitetlenségben történik, és az ítéletre. Ennek volt történelmi állomása Izrael államának 1948-as megalakulása, és az 1967-es háború eredménye, amely Jeruzsálem óvárosát is zsidó fennhatóság alá vonta. A második világméretű összegyűjtés már hitben történik meg a Messiás második eljövetele után. Tehát a mostani izgalmas történelmi időszakban Isten láthatóan újra foglalkozik Izraellel, mint néppel, és megteremti a feltételeit a második eljövetelt övező próféciák beteljesülésének. Az előttünk kirajzolódó kép igen komplikált, és még az Izrael nemzeti jövőjét egyébként elfogadó hívők is megosztottak a helyreállítás lépéseit illetően. (Akit a téma mélyebben érdekel, részletesen olvashat róla honlapunkon ebben a tanításban: Izrael modern állama a bibliai próféciákban). Persze ez még mindig az elenyésző kisebbség. Az általános közgondolkodás ma Magyarországon sokkal inkább Izrael ellenes, nem ritka az az álláspont, hogy a mai Izraelnek semmi köze Isten terveihez, ami egészen odáig megy, hogy még hívők is képesek úgy gondolkodni a közel-kelet egyetlen demokratikus államáról, mintha az egy apartheid diktatúra lenne, szemben a palesztin szabadságharcát vívó elnyomott arab lakossággal. Az ENSZ minden muníciót megad ehhez a gondolkodáshoz, számtalan határozatban ítélték már el Izraelt, noha legtöbb esetben csak az túlélésért folytatott jogos önvédelem az, amit tesznek. Érdekes módon a palesztin részről elkövetett a terrorista akciók elítélése viszont alig hallható. A folyamatos háború pedig, ami napjainkban is zajlik, és a terrorista hadviselés az ország ártatlan lakosai ellen, szinte alig kap nyilvánosságot, akár a magyarországi sajtóban, és ehhez kapcsolódva az egyházi figyelem ebben a kérdésben, egy kisebbségtől eltekintve (amely más okok miatt viszont rendkívül megosztó), teljesen elenyésző. Pedig az Írás egyértelmű abban a kérdésben, hogy a gyülekezetnek számos felelőssége van a zsidó nép felé, és sorsának alakulásában nem lehet közömbös. A második világháború tragikus történeti tapasztalatai a keresztény egyházakhoz kapcsolódóan szintén arra intik a bibliai hívőket, hogy legyenek éberek ezen a területen, és ne hagyják magukat félrevezetni. Van felelősségünk abban, hogy miket olvasunk, abban, hogy miket lájkolunk, és abban, hogy miket osztunk meg. Ez Izrael és a zsidóság szempontjából kiemelten igaz, mert az ábrahámi szövetség kötelezi a hívőt, a gyülekezetet, mind egyéni, mind közösségi szinten, és nincs lehetőség az állásfoglalás elsunnyogására. Az, hogy valamiről nem veszünk tudomást, még nem ment fel minket. A bűnös természet tipikus hozzáállása az, hogy nem akarunk tudomást venni valamiről, ami amúgy ránk is tartozik. Ennek nagyon korai példája Káin volt, aki megölte testvérét, és utána képes volt ezt mondani, amikor Isten rajta kereste Ábelt:

És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

A történelmi egyház válasza ugyanez volt Isten felé az évszázadok során. Egyrészt hatalmas a felelőssége a zsidók elleni rémtettekben, ráadásul, ahogy az előző részben írtam, mostanra a római katolicizmus és más irányzatok is eljutottak addig a külsőségében rendkívül humánus, de biblikusan nagyon gonosz álláspontig, hogy a zsidóknak nincs szüksége az evangéliumra, nem kell őket ezzel háborgatni. Van nekik saját útjuk Istenhez, és amúgy is minden út őhozzá vezet. (Sajnálatos módon ez a gondolkodás bizonyos evangéliumi körökben is jelen van). 

Kijelentem, hogy a gyülekezet egyik legfontosabb feladata, hogy bemutassa a zsidó atyafiaknak a zsidó Messiást. Pál szerint ez elhívásunk egyik sarkalatos pontja a Róma 11:11b szerint, hogy féltékennyé tegyük őket azzal, hogy megismertük a zsidó Messiást:

…az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.

Feladatunk tehát az üdvösség hiteles bemutatása. Nem sajátíthatjuk ki magunknak az új szövetséget és áldásait, amely egy zsidó szövetség, és Izraelben teljesedik be a jövőben a Messiás második eljövetelével. Ennek része a közbenjárás Jeruzsálemért, a zsidó ismerőseink imában hordozása, a napi izraeli helyzetért folytatott ima. Ehhez szükséges a közel-keleti események hiteles ismerete, és az ismeretek biblikus összefüggése helyezése. 

 

Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu