A belső hangjaink, gondolataink, álmaink Istentől származnak? A kegyelmi ajándékok részei a vezetésnek?

Ez a hívő élet egyik rendkívül titokzatos területe manapság. No persze nem azért, mert a Biblia annyira titokzatos lenne mindezzel kapcsolatosan, hanem azért, mert a tradícióink összekeverednek a Biblia valóságával. Igazán nem azt a sokat vitatott kérdést szeretnénk feszegetni, hogy szól-e Isten ma is hallhatóan. Sőt, szeretnénk kijelenteni – ahogy a gyógyulás kapcsán is –, Isten szuverenitásába bele tartozik, hogy minden hívővel másképpen bánik, és Istennek sokféle módja van arra, ha természetfölötti módon (akár álmok, látomások, próféciák, hallható hang stb.) be akar avatkozni valakinek az életébe. Inkább azt beszéljük meg, hogy amit annak állítunk, hogy "Isten szólt" az tényleg Isten szava-e vagy csak mi vetítjük ki Istenre.

Elöljáróban szögezzünk le néhány tényt. Az Írások lezárultak és Isten nem ad közvetlen kijelentést új bibliai könyvek megírására. Mindaz a kísérlet, ami az elmúlt kétezer évben történt, miszerint új könyveket akartak csatolni a Biblia 66 könyve mellé, eretnekség.

Viszont a mindennapi hívő életünkben rendkívül gyakran halljuk illetve használjuk az ilyen és ehhez hasonló fordulatokat: "Isten azt mondta nekem". Szinte föl kell zárkózni egy trendhez, mert aki lemarad, az "száraz  csont"  talán nincs is kapcsolata Istennel. Így aztán idősebb hívők vagy akár vezetők is a szóhasználatukkal sokszor megtéveszthetik az újdonsült híveket, azt sugallván, hogy ők szinte folyamatosan "hallanak" valami extrát. Sok helyen pedig ez lett a spiritualitás mércéje. Néhányan ezért kárhoztatást éreznek, hogy nem "hallanak" semmit és el is bátortalanodnak, hozzájuk miért nem "szól" Isten ilyen módon? 

Az Írás számos példával rendelkezik, hogy Isten valamilyen természetfeletti módon vagy akár hallhatóan kapcsolatba lép emberekkel, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt.  ApCsel 10:3-4:

Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius! Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

A fenti példa világosan mutatja, hogy Kornélius számára nem volt kérdés ami történt. Halotta és  meg is rémült. ApCsel 10:13-14: 

És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.

Itt is azt látjuk, hogy olyan párbeszéd zajlott, ahol egyrészt Péter nem keresett semmiféle "hangokat", mégis világosan hallotta Istent, válaszolt rá.

Az első példában egy (még) nem hívő, a másodikban egy hívő folytatott természetfeletti kommunikációt. Isten speciális helyzetekben használ ilyet, de ez a kivételes és nem a megszokott. Nem azok keresték, akik részesültek benne, (bár ez sem kizárólagos törvény), viszont nem volt kétséges számukra, ami történt. Ebből számunkra a tanulság, hogy az Írásokban keressük Istent, ott már gazdagon szólt mindannyiunkhoz, ne állítsuk be a fejünkben levő zajt Istennek, mert ezzel magunkon kívül másokat is elbizonytalanítunk. Ne használjuk úton útfélen az „Isten azt mondta nekem" jellegű fordulatokat. Ha Isten meg akar szólítani úgy, hogy az fizikailag is hallató legyen, azt biztosan nem úgy teszi meg, hogy utána azon tanakodjunk: hallottunk-e valamit vagy sem. Gondoljunk a gyermek Sámuel példájára, aki először azt hitte, hogy Éli a főpap szólt neki, és csak többszöri megszólítás után derült ki, hogy Isten szólította meg a gyermeket. (Ez is egy elég speciális eset volt, Éli házának az ítélete és Sámuel prófétai elhívása.) 

Végül pedig minden természetfelettit alá kell vetni a Biblia tekintélyének, mert az Írások jelentik Isten abszolút és tökéletes mércéjét. Sokféle "hallható" hang és "jelenség" van ma a világban, amihez Istennek nincsen sok köze. Legfeljebb annyi, hogy megengedte a megtévesztést, mert sokaknak  "viszket a fülük.” Mindez azonban az utolsó idők jele, a hittől való elszakadásé, ami más néven aposztázia. 

A kegyelmi ajándékok (karizmák) kérdése Isten természetfeletti vezetését illetően 

Néhány megjegyzés erejéig kitérünk a kegyelmi ajándékokra is, mert bizonyos ajándékokhoz közvetlenül kapcsolódik Isten természetfölötti megnyilvánulása. Az Írások 19 különböző ajándékot említenek. Mindenképpen szükséges leszögeznünk, hogy kizárólag biblikus szempontból nincs olyan, hogy nem karizmatikus hívő. Sajnálatos a megosztottság ezen a területen (is) a Messiás testében.

Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; (1 Péter 4:10)

Minden hívőnek minimum egy kegyelmi ajándéka van a Szentlélektől, tehát biblikusan minden hívő karizmatikus. Az más kérdés, hogyan sáfárkodik mindezzel. A következő kérdés, amely szintén megosztja a válaszadókat, hányféle kegyelmi ajándék működik a jelenkorban. Három fő csoportra oszthatjuk a sokféle választ:

1. Minden ajándék ugyanúgy működik mint az Apostolok Cselekedetei idején.

2. A jelajándékok (természetfeletti csodákkal járó ajándékok) megszűntek a kánon lezárásával.

3. Az apostoli és a (biblikus értelemben vett) prófétai ajándékra az alapok lerakásához és a Újszövetség kánonjához volt szükség. Ezek kivételével az összes többi ajándék működhet ma is, (bár a mai gyakorlat ezen a téren sokszor köszönő viszonyban sincs azzal, amit az Újszövetségben olvasunk).

Még ha az első számú álláspontot is tartja valaki a magáénak, akkor is szükséges felismernünk, hogy a jelajándékok működése az ApCselben nem jelentette Isten közvetlen és természetfeletti vezetését minden esetben, még az ajándékkal rendelkezők számára sem. Vagyis Isten vezetése a hívő mindennapjaiban nem a karizmatikus ajándékokon keresztül történik. Emellett említsük még meg, hogy két ajándékot (apostol és próféta) maga az Ige is speciálisan kezel, mert a gyülekezet alapjainak lerakásával hozza őket kapcsolatba:

Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus. (Efézus 2:20)

Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. (2. Kor. 12:12)

Öt pontban foglaljuk össze röviden a természetfeletti jelenségeket és a jelajándékokat Isten vezetéshez kapcsolódóan:

1. Ahogy Pál írja, az apostolságnak voltak speciális jelei, vagyis a speciális ajándékot kísérték speciális jelek. Tehát e két ajándék mai működése mindenképpen külön figyelmet érdemel és fontos szem előtt tartani, hogy a jelek és csodák az utolsó időkben a hitetéshez kapcsolódnak az Írásokban: 

Mert hamis Krisztusok (felkentek) és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy ELHITESSÉK, HA LEHET, A VÁLASZTOTTAKAT IS. (Máté 24:24)

2. Nem lehet és nem is szükséges választ adni minden jelenségre és emiatt fontos, hogy soha ne menjünk túl az Írások keretein:

A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük. (5. Mózes 29:29)

3. Az Írás elégséges önmagában és igazából nincs szükségünk látomásokra, álmokra és semmi másra, ami túlmegy az Igén:

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2 Tim. 3:16)

4. Az Íráson túl nem érdemes azon spekulálni, amit nem vagyunk képesek megmondani:

…ANNAKFELETTE A MI ÍRVA VAN, NEM KELL BÖLCSELKEDNI; (1. Kor. 4:6)

5. Isten ma a bennünk lakozó Szentlélek által vezet minket az Írásokkal egységben és bölcsességre tanítva, a kánon le van zárva, tehát Isten nem szól tekintéllyel, tévedhetetlen és kinyilatkoztató módon túl az Írásokon:

Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. (Jel. 22:18-19)

Tehát mindezek fényében azt tanácsoljuk, hogy az imánk inkább az legyen, hogy az Úr szabadítson meg minket olyan „élményektől”, amelyek kétes körbe tartoznak. Mivel az élmények keresése miatt abban a hamis várakozásban leszünk, hogy a kijelentett bibliai igazság mellett Isten szükségszerűen más extra kijelentésekkel is szolgálhat felénk. (Sajnos lehet látni a negatív következményeit mindennek a gondolkodásnak evangéliumi körökben is.) Az, hogy Isten bizonyos helyeken, ahol valaki keresi őt, de minden kijelentés elzárt tőle, és Isten speciálisan beavatkozik természetfeletti módon, legyen Isten gondja és az illető személyes bizonysága, de nem az általánosan elvárt standard.  Hiszen Jesua a nagy parancsolatban azt hagyta ránk, hogy mi visszük el az üzenetét mindenhová, és nem véletlen, hogy misszionáriusok sokaságának a szívébe helyez elhívást és vágyat, hogy eljussanak a világ legveszélyesebb pontjaira, amire más csak félelemmel és rettegéssel gondol. Nyugodtak lehetünk, ha Isten el akar hívni minket valahová, neki az eszközök is rendelkezésre állnak hozzá. Mi viszont semmiképpen nem vagyunk elegendő kijelentés híján, hogy tegyük a dolgunkat akár éppen ott, ahol most vagyunk.  

Ennek a résznek befejezéseként annyit szeretnénk még nyomatékosan kiemelni, hogy amikor Isten netán tényleg hallhatóan szól egy hívőhöz speciális esetekben, (legyen ez akár bibliai példa vagy akár mai bizonyság), ez önmagában nem ad választ Isten folyamatos és személyes vezetésének a kérdésére minden hívő életében. 

 

Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu