2 Korinthus 3. fejezetében Pál többek között arról a lepelről ír, amely a mai napig ott van a legtöbb zsidó szemei előtt és nem ismeri fel a Messiást. A 16. versben így folytatja:

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

A versben a megtérés az újjászületés szinonímája. Abban a pillanatban, amikor befogadjuk a Messiást, lehull lepel, és elkezdjük megérteni az Írásokat. Új életünk van, romolhatatlan magból növekedik a táplálás és öntözés mértéke szerint. Elindul a megszentelődésünk és fedetlen arccal szemlélhetjük a Megváltót. Részesei leszünk az új szövetség szolgálatának. Az Írás kezd érthetővé válni a Messiáson keresztül. A zsidók problémája nem az volt, hogy minden nap olvasták Mózest, hanem az, hogy nem a Messiáson keresztül fogadták az Igét és a jó hírt. A lepel ott maradt rajtuk. De sose feledjük, hogy amíg a lepel ott van, kaptunk esélyt, hogy megtaláljuk mi nem-zsidók a zsidó Messiást, és részesei legyünk Krisztus testének.

Róma 11:25: Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.

A megtérés pillanata után indulhat csak a megtérés folyamata. Tévednek azok, akik a megtérést egy hosszú folyamatnak képzelik az újjászületés előtt. Hiszen ez olyan lenne, mintha cselekedetekből nyernénk üdvösséget. Az újjászületés egy adott pillanat eseménye, amikor Isten új szívet ad nekünk, mert elhittük az evangéliumot. Befogadtuk szívünkbe az Isten-embert, és ezzel Úrrá tettük életünk felett. A megtérés mint kifejezés egyrészt az emberi oldalát fejezi ki az újjászületés természetfeletti eseményének. Az Istenhez történő odafordulást. Másrészt, amikor például Keresztelő János a megtérés gyümölcseiről beszél legfőképp vallási vezetőknek, akkor nem azt állítja, hogy cselekedetekből kellene elnyerniük az örök életet, hanem azt, hogy aki hívőnek állítja magát, sőt Izrael vallási vezetőjének, de cselekedeti olyanok mint a mérges kígyóké, ott gond van mind a megtérés pillanatával, mind a megtérés folyamatával.

A fa nem akkor terem jó gyümölcsöt, ha még ki sem hajtott a magból. Néhány fának hosszú évekbe telik, mire egyáltalán eljut a látható (és élvezhető) gyümölcstermésig. Ez egy hívőnél is lehetséges. Sokszor egyedül Isten látja a szívet és a gyümölcsöt is. A gyülekezeti rendtartásban van felelőssége a vezetőségnek fellépni bizonyos nyilvánvaló bűnök ("rossz gyümölcsök") esetén, de a hívő nem kapott felhatalmazást arra, hogy más hívő esetében egyfajta "gyümölcs minőség ellenőr" legyen. Sőt inkább első sorban önmaga életében ítélje meg a gyümölcsöket:

Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. (1 Kor. 11:31)