Összefoglaló tanításunkban megvizsgáljuk mind egyéni, mind közösségi szempontból azokat az akadályokat, amelyek képesek meghiúsítani azt az életet, amit Isten szán nekünk. Az ő kegyelme az újjászületésünk és teljes megszentelődésünk, növekedésünk egyetlen megfelelő forrása és helyes motivációja. Isten szándéka szerint a hívő örömét leli a szabadságban, amit a Messiásba mint Megváltóba vetett hit által kapott meg. A szabadságunkat azonban nem a magunk szolgálatába kell állítanunk, hanem szabadok vagyunk arra, hogy szolgáljunk Istennek illetve másoknak. A szeretet az a legfőbb ellenőrző vezérelv, amely képes irányítani a szabadság helyes és Isten szerinti használatát.
Sajnálatos módon a kegyelmi élet elveszíthető, ki lehet esni belőle, (ez természetesen nem jelenti üdvösségünk elveszítését), hacsak nem maradunk meg és állunk erősen, mozdíthatatlanul a kegyelemben. Két szélsőség tudja megrontani Isten kegyelmét, és a hívő életét a valódi kegyelmi élet helyett egy egészségtelen vagy akár pusztító utánzássá változtatni. Az Írás mindkettővel foglalkozik. Az egyik, amikor a hívő a kegyelmet a felhatalmazásnak használja vele történő visszaélésre, önzően, bűnös módon él vele, a másik a törvénykezés, amely elferdítése a kegyelemnek, és visszaviszi a hívőt a törvény alá, vagy valamilyen más mesterséges keretek közé, amelyekre úgy tekint mint Isten elfogadásának a feltételeire. Mindkettő működhet egyéni és közösségi szinten is.
Hívő életünket tehát az elejétől a végéig a kegyelem elvén kell kiegyensúlyoznunk. Csak ez biztosítja a megfelelő erőt és megfelelő motivációt a tanítványságra és a megszentelődésre. A szabadságunkat szeretetben szükséges korlátoznunk. Ez vezet az Istennek tetsző élethez.
A tanítás részletesen meghallgatható a Keren Jesuah Messiási közösségben elhangzott üzenet felvételén 2017. szeptember 16-án.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges