(avagy: nincs új a Nap alatt)

A progresszív kinyilatkoztatás nemcsak az emberiség számára ismert, Isten legfőbb ellensége a Sátán is pontosan ismeri az Írást, ha kell idéz belőle, bár kizárólag a saját tervének megfelelően. Ahogy az ember lépésről lépésre megismerte a Bibliát, úgy vált egyre világosabbá, hogy a történelem egyik fő negatív mozgatója a bukott kerub eltökélt harca Isten minden terve és igazsága ellen. A történelem végső kimenetele nem kétséges, Isten nemcsak a múltat mutatja meg nekünk, hanem a jövőt is leleplezte, hogy aki hajlandó követni őt, ne legyen bizonytalanságban sorsát és az emberiség jövőjét illetően. 

Sátán lázadása már jóval az ember teremtése előtt lezajlott. Amikor Isten megteremtette az új fajt az embert,  számára nem volt kérdéses, hogy Isten az ő jövőbeni ítéletét valamilyen módon az emberhez köti. (1Kor 6:3: Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?) Ezért támadása Ádám és Éva ellen saját tervének logikus következménye. Önmagában is mindent gyűlöl, ami Istentől van, de az emberi faj az ő és bukott angyalai végzetének folyamatos ígérete és bizonyítéka. Ezért is embergyűlölő kezdettől fogva, szeretné az ő bukásának részévé tenni és mindenkit Isten ellen fordítani.

Az emberi faj léprecsalása Sátán korai sikere. Úgy tűnik, egyre inkább kézbe veszi  a dolgokat és hatalmát kiterjeszti  Isten legújabb teremtményeire. 1 Mózes 3:15-ből kiderül, hogy a harc a történelemben ezek után az asszony magja (a majdani Messiás) és a Sátán magja (a majdani Antikrisztus) között zajlik, illetve az ő eljöveteleik előkészítése - vagy éppen a kísérlet az eljövetel megakadályozására - jelenti a küzdelem és a háborúskodás nagy részét. Mivel a Messiás mindkét eljövetele Izrael nemzetéhez kötött, a (spirituális és ennek hatására fizikai)  háborúk jelentős része ehhez a nemzethez kapcsolódik. Az antiszemitizmusnak és a modernkori Izrael-ellenességnek ez a kulcsa.

Az ördög totális befolyása a földi szférában Efézus 2:1-3-bán olvasható:

  1. Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, 
  2. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 
  3. A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:

A Sátán három területen is komoly hatalommal rendelkezik tehát:

  1. Az emberiség spirituálisan halott állapotban van bűnös természet illetve az ebből fakadó bűnök miatt. Ezért kivétel nélkül mindenki születésétől fogva Sátán királyságának az állampolgára. (Csak az  újjászületés jelent szabadulást és egy másik királyság állampolgárságát.)
  2. A világ „folyása”  közvetlenül Sátán uralma alatt van (Isten abszolút uralma korlátozza mindezt)
  3. „A levegőbeli hatalmasság fejedelme” közvetlenül is munkálkodik az embereken keresztül uralmának megvalósítására. Erre külön hadserege is van, melynek befolyását nem érdemes sem alá- sem túlbecsülni. (lásd Démonológia ill. A Sátán tana)

Sátán nem rendelkezik ugyanolyan tulajdonságokkal mint Isten. Nem mindenható, nem mindent tudó, és nincs jelen mindenütt. De ő a legbölcsebb teremtett személy az univerzumban, és korrupt állapotában minden rendelkezésére álló tudását és eszközét felhasználja Isten és az emberiség ellen folytatott háborújában. Képes természetfeletti dolgok végrehajtására és azt a látszatot kelteni (gonosz angyalai segítségéve)l, mintha isteni tulajdonságokkal (is) rendelkezne.

A pusztító terve tehát működik egyéni szinten és globális méretekben is. Nyilván Isten bizonyos határt szab a működésének, de a múltbeli példákból egyértelmű, hogy ezek a keretek néha rendkívül tágas voltak, és kétség nem fér hozzá, a jövőben is lesznek az egész földet érintő (sajnálatos) történelmi események. Tekintsük át röviden a múlt legfontosabb eseményeit ebből a szempontból.

A bűnbeesés utáni ítéletben Sátán világosan megérthette, hogy saját sorsa és végső ítélete szorosan kapcsolódik az emberiség történetéhez. Az asszony magvából származik a szabadító  a jövőben, aki az ő vesztét okozza és karrierje végét jelenti. A bűn Ádámon keresztül minden emberre elhatott, ezen a területen Sátán közvetlen beavatkozása nélkül is működik a lázadás Isten terve ellen. Ezért Sátán közvetlen beavatkozását először kifejezetten a női nem ellen irányította. Ha képes korrumpálni a női nemet és megállítani a szaporodást, akkor az asszony magja nem lesz képes fellépni ellene a jövőben. 

Noé korára a föld teljesen fertőzött lett. Az özönvízben összesen nyolc lélek menekült meg. A teljes bűnös emberiség elpusztult, az angyalok és nők torz kapcsolatából származó nefillimekkel együtt ( Részletesen lásd: Isten üdvtörténeti korszakai). Ebben a lázadásban résztvevő angyalokat Isten speciális büntetése végleg a Tartaroszba zárta az ítéletre fenntartva.

A Noé családjából felnövekvő emberiség újra lehetőséget kapott a földet Isten következő szövetsége szerint kormányozni. Isten ebben a szövetségben hatalmat adott az embernek, hogy a rendet kormányokon keresztül tartsa fenn, és a bűnöst akár halálos ítélettel is büntesse. Az embernek az volt a feladata, hogy népesítse be a teljes földet. Sátán az emberi uralkodás Istentől rendelt módját vette most célba. Az emberiség nem oszlott el, és olyan birodalmat kezdett kiépíteni, amelyben az állam és a vallás tökéletes egységben épültek Isten céljaival szemben. Mindezt prófétikusan Sineár földjén Bábel (Babilon) építésével vitték véghez. Ennek a végzetes veszélyét igazán csak a Jelenések könyvében látjuk a nagy nyomorúság eseményeinek fényében. A sátáni terv ugyanis az volt (és most is ez), hogy fölépüljön egy politikai Babilon a vallási hatalommal teljes mértékben összefonódva. Ennek vezetője egy személy, aki totális teljhatalommal bír mindenek fölött és az egész föld őt imádja. Ezzel Sátán ki akarta terjeszteni az uralmát mindenkire, és elvágni azt a lehetőséget, hogy az asszony magjából valaha megszülessen a megváltó. Terve olyannyira előrehaladt, hogy Istennek közvetlenül kellett beavatkoznia az emberiség történelmébe. A nyelvek összezavarása - bármennyire is akadályoz most minket a kommunikációban más népekkel – segített abban, hogy az azonos nyelvet beszélők maradjanak csak együtt és így keressenek helyet maguknak. Azt ítélet az emberiség segítségére volt, mert története nem ért véget idő előtt, különösen a megváltó érkezése előtt. A népek szétszórása segített a hatalom megosztásában, és bár időről időre nagy pogány birodalmak emelkedtek fel és aztán hanyatlottak alá, Isten ezeket használta egyrészt Izrael ítéletére, (majd utána megítélte azokat is)  másrészt előkészítette azt az időt, amikor az örömhírrel eléri a pogány népeket is.

Bábel után beszélhetünk először a pogány népekről. Isten mindig megőrizte a messiási mag vonalát, és kihívott magának a pogány népek közül egyetlen embert, Ábrámot, hogy nagy néppé tegye, és az ő leszármazottai közül hozza el a megváltót. 

A következő koncentrált ördögi támadás már Ábrahám, Izsák, és Jákob leszármazottai ellen történt, a zsidó nép ellen. Ahogy tovább követjük a történelmet, látni fogjuk, hogy az antiszemitizmus végső és legfőbb oka az ördög. Isten üdvtervében a zsidó nép különleges helyet foglal el. Szemben az összes többi néppel ez az egyetlen szövetségi népe Istennek. Ezért az ördögi megsemmisítés tervében is kiemelt helyen állnak. Tovább komplikálja a képet, hogy a szövetségi kapcsolat miatt Isten kettős áldása és ítélete is része a sorsuknak. Bár rengeteg válasz született az antiszemitizmus különböző okaira, és ezek tartalmazhatják az igazság részeit, mert vizsgálhatjuk az antiszemitizmus társadalmi, gazdasági, vallási, politikai stb. okait, a végső és mindent magábafoglaló helyes válasz a teológiai válasz lesz.

A zsidó nép fogsága Egyitomban és az ezt követő  exodusz  i.e. 1847-1407-ig tartott. Jákob családja 70 emberből lett nagy néppé. A semita Hikszosz dinasztiát, akik pozitívan viszonyultak Jákob leszármazottaihoz, felváltotta egy másik dinasztia. A Biblia csak annyit mond erről, hogy új király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. Sátán figyelme ettől az időtől kezdve kiemelten a zsidó nép ellen fordult. Felismerte, hogy rá a legnagyobb veszélyt a jövőben ez a nép és ennek a népnek a leszármazottja jelenti. Ezért pusztító terve első sorban ellenük fordult. Most  Egyiptomot és a fáraót használta fel céljai megvalósítására. A népet rabszolgaságba taszították, és a nagy népszaporulat miatt a fáraó ördögi parancsot hozott: öljenek meg minden fiú elsőszülöttet a héberek  között. Ezzel a tervvel Sátán el akarta pusztítani a szabadítót, akit Isten küld népe megmentésére. Isten azonban már elkötelezte magát az  ábrahámi szövetségben, és a szövetség áldásai és átkai működésbe léptek.  Az átokért-átok elve visszaszállt a fáraó családjára és teljes Egyiptomra. A tizedik csapásban Egyiptom minden hímnemű elsőszülöttje elpusztult. A zsidó nép Isten közvetlen beavatkozása nyomán hatalmas szabadulást élt át, és történelmének következő szakaszába lépett, amely a törvényadással és az negyven éves pusztai vándorlással folytatódott. (folyt. köv.)

 

A TOTÁLIS MEGSEMMISÍTÉS TERVÉNEK BIBLIAI BIZONYÍTÉKAI (2)

„Sátán egy óceán mennyiségű igazságot használ egy fontos hazugság elhitetésére”

Zsolt 147:19-20:  Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. 

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! 

Izrael történelme Isten egyetlen szövetségi népének története. A történet kulcsa, mint ahogy korábban utaltunk rá az ábrahámi (feltétel nélküli) szövetség, amit a négyszáz évvel később hatályba lépő mózesi (feltételes) szövetség nem helyezett hatályon kívül. A mózesi szövetség célja többek között a zsidó nép védelme volt a környező pogány népek bálványimádó gyakorlatával szemben. A történet során látjuk, ahogy Isten előkészíti a mag vonalát a Júda törzséből, a Dávid házából, és világossá teszi, hogy a Messiás akkor fog ebből a házból megszületni, amikor a leszármazottak alacsony sorsúak lesznek:

És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik (Ézsaiás 11:1) 

Elegendő prófétai információt közöl, hogy Izrael felismerje a majdani Messiást, bár ezek a próféciák azt is tartalmazzák, hogy a nemzet egészében elutasítja a Messiás első eljövetelét. 

A sátáni terv tehát ettől fogva Izrael elpusztítására koncentrál. Támadásának két fő oka kapcsolódik a zsidó néphez. Ez a nép adja a Messiást és ez a nép kapja az Írásokat. Eszközei között megtaláljuk a beolvasztást bálványimádáson keresztül, a hamis prófétákat, vagy akár később a görög „jóléti társadalom” világi vonzerejét. Látunk kísérletet Eszter könyvében a Perzsa  birodalomban a zsidóság totális megsemmisítésére. Ez a könyv már előre jelzi a későbbi korok szörnyűségeit. Márdokeus és Eszter segítségével a zsidóság itt teljes győzelmet arat, de sajnos nem minden történet lesz később ilyen pozitív kimenetelű. 

Ahogy a Messiás megérkezik és Isten behozza az emberiség történelmébe a megváltót, Sátán is minden erejét Izrael kicsiny területére koncentrálja. Világosan látszik, hogy a démonikus jelenlét Jesua idejében sokkal nagyobb volt mint később. A démoni aktivitás az Apostolok cselekedetei alatt ismét lecsökkent. Sátán, mint mondtuk nem mindenható, és korlátozott számú démoni sereg áll rendelkezésére. Ez nyilván igen nagy, de tévedés azt hinni, hogy mindig és mindenkor, minden esemény mögött démoni aktivitás áll. 

Az edomita származású Heródes, akinek trónja Róma támogatását élvezi, paranoid félelmei  miatt saját családjában és mindenhol trónkövetelőket sejt. Több gyerekét és feleségét is kivégeztette, mert attól tartott, hogy a trónja veszélyben van. Nem véletlenül terjedt el az a mondás, hogy biztonságosabb Heródes disznajának lenni, mint a rokonának. (Heródes ugyanis a törvény névleges követője lett és a mózesi törvények tisztátalan állatokra vonatkozó tiltásai miatt a disznók tényleg nagyobb biztonságban voltak, mint egyes családtagok). 

A Sátán most Heródest felhasználva az éppen megszületett Messiás ellen intézett totális támadást. Megtudakolta a bölcsektől a csillag megjelenésének időpontját, ebből tudta, hogy a gyermek akár két éves is lehet már. A bölcsek visszatérésére várt még Betlehemből, de Isten itt természetfölötti módon lépett közbe, mert a bölcsek egy álom miatt nem mentek vissza Heródeshez, hanem Jeruzsálemet elkerülve indultak haza. Heródes megtestesítvén a Sátán gyűlöletét, csapatot küldött ki a két éves és annál fiatalabb betlehemi csecsemők meggyilkolására. Isten újabb természetfeletti beavatkozása volt szükséges ahhoz, hogy József és Mária a mészárlás elől Egyiptomba meneküljön. Csak akkor tértek vissza miután Heródes meghalt.

A Messiás életében Sátán számos  további kísérletet tett az isteni üdvterv meghiúsítására. Jesuát szolgálata kezdetén megkísértette, és felajánlotta számára a föld feletti uralmat. Jesua ezt nem azzal utasította vissza, hogy ez az uralom jelenleg nem Sátáné, de természetesen legyőzte a kísértést. A Messiás majd egyszer jogosan megszerzi a hatalmat, és második eljövetele után Jeruzsálemből irányítja Izraelt és az egész földet a messiási királyságban. Addig azonban még sok minden történik. 

Az evangéliumokban több további sátáni kísérletet látunk arra, hogy Jesua ne úgy és ne akkor haljon meg, ahogy azt az Írások megjövendölték. Meg akarták kövezni, le akarták lökni a szikláról, a Gecsemáni kertben komoly veszélyben volt, hogy idő előtt meghal. A főpapok összeesküvésük végrehajtásának időpontjaként kifejezetten el akarták kerülni a pászka ünnepét, mert féltek a zendüléstől. Jesua nem véletlenül leplezi le Júdást kétszer is a széder estén. Bár a tanítványok nem fogják fel mi is megy végbe, Júdás idő előtt távozik, hogy végrehajtsa az ördögi tervet. Ebben az összefüggésben válik érthetővé Jesua mondata Júdásnak: „Amit cselekszel, hamar cselekedjed” (Ján:13:27). A látszattal szemben Jesua tartotta kezében az időzítést, mert most jött el az órája. A Messiás pere alatt és a kereszten is még több kísérletet tett Sátán az isteni terv megakadályozására. Erre szolgált volna a római korbácsolás, ami több esetben is halálos kimenetelű volt, a kábító ital, amit visszautasított vagy a gúnyolás, hogy szálljon le a keresztről, és ezzel bizonyítsa be, hogy ő a Messiás.

A kereszthalál és feltámadás azonban teljes győzelem volt Sátán felett. Hiába volt Izrael római elnyomás alatt, hiába nem ismerte fel és utasította el saját Messiását, Isten terve sokkal nagyobb és átfogóbb volt annál, mint amit az ördög és bárki el tudott volna képzelni. Ézsaiás és a többi próféta persze sok mindent leleplezett ebből a tervből, de igazán csak visszanézve érthető meg az a csoda, amit Isten tett értünk. Ézsaiás 49:6:

Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

Vagyis Isten pontosan látta előre a Messiás első eljövetelének nemzeti elutasítását saját népe részéről, és mint ahogy minden esetben, ő a rosszat is jóra használja fel, így ment ki az evangélium üzenete a nemzetekhez. A Messiás halála előtt pár nappal viszont világossá tette Izrael nemzete (és mindenki) számára, hogy csak akkor látják meg (újra) a Messiást eljönni, ha nemzetként azt mondják, hogy „áldott aki jön az Úr nevében – BARUCH HABA B’SHEM ADONAJ. Ez a kulcs mondata a kereszt utáni történelemnek, Sátán terve ennek az eseménynek a megakadályozása. Amint látni fogjuk, jelentős sikereket ér el három területen is: az intézményesülő egyház tanításának megfertőzésében, Jesua nevének lejáratásában és démonizálásában a zsidók szemében, és kereszt jelképének tragikus használatában. Az elkövetkező századokban ugyanis ez alatt a jelkép alatt üldözték és irtották a zsidókat leginkább.

Az elutasítás vezetett Jeruzsálem i.sz. 70-ben lezajló pusztulásához, a templom lerombolásához és Izrael népének világméretű szétszóratásához. A templom, az áldozat, és az ország megszűnése magában hordozta a teljes asszimiláció veszélyét. A szóbeli hagyományok lejegyzése (Misna), és később a talmudi irodalom egyrészt rendkívül hasznos volt a beolvadás megakadályozásában, de ahogy a szóbeli hagyományok megakadályozták a zsidó vallási vezetők jelentős részét a Messiás felismerésében és elfogadásában, úgy épített a zsidó vallásos irodalom nehezen áthatolható falat a későbbi korok generációi számára a zsidó Messiás felismerésében. A második századra a messiási zsidó közösség és a rabbinikus judaizmust követő vallásos zsidók teljesen külön útra léptek, és ennek végső állomását a Bar  Kochba lázadás jelentette a Római birodalom ellen. A messiási zsidó hívők nem tudták elfogadni, hogy Rabbi Akiba Messiásnak kiáltotta ki Bar Kochbát, és nem vettek részt tovább a felkelésben. Mindezek a sajnálatos események voltak a kezdetei a zsidó nép hányattatott és üldözött történelmének az elkövetkező kétezer évben, amelynek legnegatívabb főszereplője az egyre erősödő és a negyedik században politikai hatalomra jutó pogány (nem zsidó) „kereszténység” lett. (folyt. köv.)

A TOTÁLIS MEGSEMMISÍTÉS TERVÉNEK BIBLIAI BIZONYÍTÉKAI (3)

(A golgotai győzelemtől napjainkig)

Bár az ördögi terv első része a kereszten hatalmas vereséget szenvedett, a történelem utolsó pillanatáig tartó spirituális háború egyáltalán nem ért véget. Sátán nem tudta megakadályozni a megváltás tervének megvalósítását, ezért az utolsó időkben (az elmúlt kétezer évben) igyekezett meghamisítani az üzenetet, minden módon lejáratni és ellehetetleníteni a hirdetőit, és teljesen megsemmisíteni Isten szövetséges népét, a zsidóságot, akiknek – mint korábban láttuk -, nemzeti szinten történő jövőbeni megtérése a kulcsa a Messiás második eljövetelének. Sajnos azt kell mondani, az ördög mindhárom területen jelentős pusztítást hajtott végre. 

A látható egyház elszakadván vassal egyre jobban kiterjesztette, és közben észre sem vette, hogy bár rendelkezett a kulcsokkal, (nem a Péterével, hanem az Írásokkal), maga sem ment be az ajtón, és a valós üzenetet teljesen elzárta a tömegektől. De ami a legszörnyűbb: a zsidóság felé azt a nevet utáltatta meg leginkább, amelynek elfogadása jelentené a második eljövetelt. Pál apostol figyelmeztetése és intése a más Jézussal, más evangéliummal, és más lélekkel kapcsolatban hamar valósággá vált. Az ördög átváltoztatta magát a világosság angyalává, és amit lehet, meghamisított. Ha nem sikerült neki megvalósítani Babilont az első nekirugaszkodásra, megvalósítja azt kis lépésekben. Isten országa (királysága) ebben a korszakban csakis a szívekben van jelen. Isten a királyság teokratikus formáját kizárólag szövetségi népének, Izraelnek vezetésére alkalmazta a múltban, és alkalmazza később egy eljövendő messiási királyságban. 

A kereszténység megjelenési formája ma spirituális és titkos. A spirituális királyság minden idők minden hívőjét magába foglalja, így az egyház korszakában az igaz egyházat is. A titkos királysági formát Jesua akkor vezeti be és kezdi el tanítani, amikor Izrael vezetősége a nemzet nevében elutasítja a messiási igényét azon az alapon, hogy démonizált. Jesua itt kimondja a ítéletet, amely megváltozhatatlan és megbocsáthatatlan. Az ítélet nemzeti és nem egyéni, és kizárólag a kor nemzedékére és fiaira vonatkozik („Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.” Máté 27:25). Az ítélet fizikai, i.sz. 70-ben teljesedik be Jeruzsálem és a templom pusztulásával, és a szétszóratással (diaszpóra). 

Az elutasítás után Jesua példázatokban kezd tanítani (Máté 13), és elmagyarázza, milyen lesz a (titkos) királyság látható formája. A látható egyház hatalmasra nő a földön és keveredik benne az igazság a hamissággal és az igaz hívők a nem hívőkkel(búza és konkoly). A kettő  nem lesz szétválasztható, és a külső szemlélő számára nem is lesz különbség. 

Sátán egyik technikája a kereszténység történetének kezdetétől fogva a „rendszerbe” történő beépülés volt. A zsidó gyökerektől megfosztott teológiát egyre inkább megfertőzte, és olyan rendszert hozott létre, amiben a zsidóság teljes egészében elvetett lett, és meg lett fosztva minden reményétől a nemzete jövőjével kapcsolatban. Ennek legszélsőségesebb formái jelentek meg a keresztes háborúkban, a pogromokban, vérvádakban, és az "igaz hitért” folytatott háborúkban. Az látható egyház tulajdonképpen Isten királyságának teokratikus formáját akarta megvalósítani isteni felhatalmazás nélkül. Az állam és az egyház összefonódásával biztosította saját rendszerének fennmaradását. Bár a reformáció sok változást hozott az Írások megértésében, és később felvilágosodás korában lépéseket tettek az állam és az egyház szétválasztására és születtek is előrelépések ezen a téren, a kereszténység nagy részének a gondolkodásmódja semmit sem változott. Továbbra is uralkodni akar és intézményesülni minden lehetséges formában. Bizonyos kivételektől eltekintve egyáltalán nem érti a „helyi gyülekezet” biblikus fogalmát. Olyan kérdésekre keresi a választ, amelyeket soha fel sem tettek neki, és olyanokat nem válaszol meg, ami a feladata lenne. Nem egyéneket juttat érettségre, hanem rendszereket épít hosszú távú stabilitásra. Sajnos még az evangéliumi kereszténység sem mentes ettől a jelenségtől. A jézusi példázat a felnövekvő mustármagról mindenhol működik. 

Isten csodája az, hogy a zsidó nép saját haza nélkül, a nemzetek között szétszórva sem tűnt el az évezredes üldöztetések során. Ennek a csodának a háttere természetesen Isten örök szövetsége a zsidó néppel. Az ábrahámi szövetség működésére számos példát találhatunk egyéni, nemzeti, és egyházi szinten is. Az áldás és átok elve megjelenik mindhárom szinten, és meghatározó szerepet játszik a zsidók és a nem zsidó népek kapcsolatában és sorsában. 

Isten a szövetség alapján biztosította a nép fennmaradását is. Amikor a zsidók élete teljesen ellehetetlenülni látszott egy bizonyos helyen, új lehetőségek nyíltak meg számukra a túlélésre. Ennek legismertebb példája a zsidók egyre nehezebb helyzete Spanyolországban a 15. században. Kolumbusz fölfedezésével egy új világ nyílt meg, ahova a zsidók nagy számban menekültek az európai üldözések elől. A történet szépsége, hogy Kolumbusz vezérhajójának az árbockosarában egy zsidó matróz ült, aki először pillantotta meg az Új világot, Amerikát.

A kétezer év óta kiépülő „keresztény” antiszemitizmus lassan de biztosan készítette elő a huszadik századi népirtást. Bár a náci holokauszt faji alapon irtotta ki az európai zsidóság jelentős részét, mindez nem lett volna lehetséges ilyen „olajozottan” az intézményesült egyház előkészítő szerepe nélkül. 

„A zsidók megölték Jézust”  évezredes dogmája a legutolsó faluban élő  „keresztény” szívében is képes volt megteremni gyilkos gyümölcsét. Nem szabad elfelejteni, hogy a keresztény kifejezés Európában annyit jelentett: nem zsidó. Már a kategória definíciója is ördögi (ti. az az értelme a keresztény kifejezésnek, hogy nem zsidó), zsidónak ugyanis kizárólag születni lehet, ezzel szemben biblikus keresztény nem lehetne valaki természetes születés alapján. A gyerekkeresztség írásellenes gyakorlata mégis ezt erősítette meg. Így viszont a szóhasználat azt hivatott sugallni, hogy egy zsidó csak úgy lehet hívő, ha feladja a zsidóságát. Már ez az ördögi trükk is önmagában hatalmas visszatartó erővel bír a zsidó nép számára saját Messiásuk felismerését illetően.

A második világháború borzalmai után jött létre Izrael zsidó állama 1948-ban. Sátán újabb kísérlete a nép totális megsemmisítésére kudarcot vallott, és Isten ismét jóra fordította a legrosszabbat is, mert 2000 év után ismét lett egy ország Isten ígéreteivel egybehangzóan. Az a hívő irányzat, amely a 18.-19. században fejlődött ki a Biblia próféciáinak szószerinti értelmezésével (és folytatta azt, amit a reformáció elkezdett, de nem fejezett be), hatalmas bizonyítékot kapott, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet. Az első világméretű összegyűjtés hitetlenségben tehát megtörtént, és a hatnapos háború természetfeletti győzelmével (Jeruzsálem óvárosa és a templomhegy zsidó kézre került) 1967-ben a történelmi színpad elkészült a következő felvonáshoz. (folyt köv.)

A TOTÁLIS MEGSEMMISÍTÉS TERVÉNEK BIBLIAI BIZONYÍTÉKAI (4)

Amikor jelenkori eseményeket vizsgálunk a bibliai próféciák tükrében, vigyáznunk kell arra, hogy nem mondjuk ki valamire „ez az”, csak azért mert esetlegesen némi hasonlóságot vélünk felfedezni egyes bibliai mondatok és a napi események között. Az egyik legnagyobb lejáratása Isten tervének a jövővel kapcsolatosan az Ige folyamatos, téves alkalmazása napi eseményekre. Ennél már csak az elragadtatással kapcsolatos dátumok károsabbak. Való igaz, hogy a bibliai próféciák helyes értelmezésének jelen korban leginkább a túlzott rajongói ártottak. A kétezer éves egyháztörténelem óriási hibája és felelőssége a jövővel kapcsolatos próféciák nagy részének allegorikus értelmezése, ezáltal Isten üdvtervének elrejtése még a hívők elől is. 

Manapság viszont nem múlik el olyan nap, hogy keresztény körökben ne osztanának meg valamilyen vélt prófétikus eseményről szóló írást vagy összeesküvés elméletet. Ide tartoznak a vérholdakkal kapcsolatos hamis teóriák vagy a keresztény bestsellerek mint a „Harbringer” vagy a „Semitah”. A legtöbb ilyen  „prófétai” írás, könyv, és információ figyelmen kívül hagyja a bibliai szövetségek kizárólag Izraelhez kötődő szempontjait, legtöbbször nem tesz különbséget Isten népe, Izrael és az egyház, mint a sok népből kihívottak közössége között. Elfelejti, hogy Izraelen kívül nincsen más nép Istennel örök szövetségben, és megengedhetetlen módon alkalmaz Izraelre vonatkozó Igéket más népekre vagy akár az egyházra. Ráadásul kontextus nélküli igék használatával szenzációhajhász módon ér el rövid távú és kétes sikereket és sokszor gazdagságot. (A bestsellerek általában igen jó pénzt hoznak.) 

Az összeesküvés elméletek, amelyek különösen a mostani aktuális veszélyek és nehézségek miatt hihetetlen virágkorukat élik, egy talán még rosszabb kategóriába tartoznak, és kiválóan képesek hívőket is teljesen tévútra terelni. Ezekkel nem kívánunk itt foglalkozni, itt most csak annyit jegyeznénk meg, egyáltalán nem meglepő, sőt rendkívül figyelemre méltó, hogy a legtöbb ilyen elmélet mindig antiszemita és Izrael-ellenes, ezzel is leleplezve azt, hogy végső soron ki is mozgatja ezeket a szálakat. Legyünk persze őszinték: egy összeesküvés tényleg van és ez nemcsak antiszemita és Izrael-ellenes hanem Messiás-ellenes is. Ez maga a sátáni összeesküvés és babiloni terv a második eljövetel megakadályozására, és ennek különböző visszatükröződései jelennek meg minden szinten és minden formában. Hívőként (és persze nem hívőként is) teljesen értelmetlen foglalkozni velük, olvasni őket és belegabalyodni, mint majom a fonálba, a napi szintű összeesküvés elméletek zavaros összevisszaságába. 

A Biblia valóban leleplezi a jövőt és annak kulcseseményeit, de a megértés módja sosem lehet az, hogy napi aktualitásokra erőltetjük rá kedvenc írásrészeinket. A tanulmányunk utolsó részében megkíséreljük röviden összefoglalni, hogy az ördögi terv milyen főbb pontokon igyekszik meghiúsítani Isten tervét, és mit láthatunk meg ebből a történelemben. Mivel a téma a Bibliában rendkívül összetett és sokrétű, ezért nem áll szándékunkban egy igehelyekkel teletűzdelt szisztematikus teológiai összefoglalót írni, hanem egy átfogó képet vázolunk fel, amelyben egy-két fontosabb pontot emelünk csak ki. 

Az emberiség történelme a Dániel könyve alapján a pogány birodalmak korszakában tart. Ezt a Biblia úgy nevezi hogy „a pogányok ideje” (Lukács 21:24). Ez az az időszak, amikor Jeruzsálemet és Izrael Istentől kijelölt területeit részben vagy teljesen pogány népek uralják. Ez alól vannak időszakok, amikor a zsidók részlegesen visszafoglalják a történelmi Jeruzsálemet. (Erre szükség is van más próféciák beteljesülése miatt, mint például a harmadik templom felépítése). A korszak az első templom lerombolásával kezdődött és a nagy nyomorúság végéig, a második eljövetelig tart. Bármi történik is addig, minimálisan még 3 és fél évig a pogányok fogják Jeruzsálemet és a jövőben felépülő harmadik templomot uralni (Dániel 9:27, 12:11, Máté 24: 15-30, Jel. 11:2). Egy rövid vázlatban szeretnénk bemutatni a különböző birodalmi korszakokat Dániel könyve alapján:

  1. Babiloni birodalom
  2. Méd-Perzsa birodalom
  3. Hellén birodalom
    1. Egyesült korszak
    2. Négy részre osztott korszak
  4. Negyedik birodalom
    1. Egyesült korszak
    2. Két részre osztott korszak
    3. Egységes világkormány korszak
    4. Tíz részre osztott korszak
    5. Antikrisztusi korszak
  5. Messiási korszak

A pogányok idejeként aposztrofált  időszak a két részre osztott vagy két pólusú világrend korszakában tart a római birodalom kettéoszlása óta (az ábrán a 4b pont). Ez az erőviszony a kelet és nyugat oszlik meg. Először a kelet- és nyugatrómai birodalomban jelent meg ez az erőegyensúly. Az erőviszonyok és a hatalmi központok sokat változtak a történelem során, de az látszik, hogy az események fő mozgatórugója ez a kétpólusú hatalommegoszlás volt. Ennek az ütközése érvényesült az I. és a II. világháborúban, ez határozza meg a mai katonai és gazdasági viszonyokat. Ma ez a kétpólusú viszony a NATO és Oroszország között áll fenn. Ez egy meglehetősen instabil egyensúly. Most csak annyit a jelenkori eseményekről, hogy idővel felborítják ezt az egyensúlyt, és a kétpólusú rendszer átadja a helyét egy világkormánynak. A folyamat érdekessége, amire a Biblia is utal, hogy sok „jó” döntésen keresztül érjük el az egyre rosszabb helyzetet. Mit is jelent ez? Mindenki békére és biztonságra vágyik. Senki nem akar üldözött lenni. Nemcsak magunkat, hanem szeretteinket is legalább egyfajta viszonylagos politikai és gazdasági biztonságban szeretnénk tudni. Ezért hajlandóak vagyunk még a szabadságunkból is egyre többet feláldozni. A Biblia ezt így fogalmazza meg:

Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek (1 Tessz. 5:3)

A szülési fájdalmak sorozatában tehát eljön egy olyan pillanat, amikor a viszonylagos és látszólagos béke és biztonság korszaka hirtelen félbeszakad. Az egységes világkormány azonban még nem antikrisztusi kor, mint ahogy azt sokan gondolják. Ez még csak a végső események előkészítő fázisa és a szülési fájdalmak része. A nagy nyomorúságot, Dániel utolsó hét évét (9:24) legalább kilenc olyan szülési fájdalom előzi meg, ami a Bibliában is látható. Ezek az események is segítenek abban, hogy lássuk, hol is tarunk a pogányok ideje történetében. 

A. Az I. és II. világháború

A Máté 24 az egész világra használja a „nemzet támad nemzet ellen” kifejezést. Jesua idején ez a rabbinikus kifejezés arra a világháborúra utal, ami megelőzi a Messiás visszajövetelét. Ez a szülési fájdalmak kezdete.

B. Izrael állam megalakulása

1948-ban közel kétezer év után megalakult Izrael állama. A két világméretű összegyűjtés közül ez az első,  amelyhitetlenségben történik az ítéletre (Ezékiel 20:33-38). 

C. Jeruzsálem zsidó fennhatóság alatt

Bár ezt az eseményt a biblia nem jövendöli meg, de a ’67-es hatnapos háború és a történelmi Jeruzsálem zsidó kézre kerülése nyitja meg az utat számos prófécia jövőbeni beteljesedéséhez. Az első három esemény már történelem, a következő hat még a jövő.

D. Az északi szövetség inváziója Izrael ellen (Góg és Magóg) – Ezekiel 38:1-39:16

Ez egy olyan háború lesz, amely elhozza a kelet-nyugati egyensúly megszűnését, (az erő keleti oldala végérvényesen meggyengül), és utat nyit a világkormány megalakulásához. 

E. A világkormány Dan:7:23-24

Lefedi az egész világot, nemcsak az Európai Unió alkotja. 

F. A tíz királyság Dan. 7:24a

A világ 10 közigazgatási rendszerre oszlik fel. Ez a forma uralja a nagy nyomorúság első 3 és fél évét is, de már korábban elkezdődhet.

G. Az Antikrisztus fölemelkedése Dan. 7:24b

A bűn embere még a nyomorúság előtt politikai hatalomra tesz szert. Jelentős pozícióban lesz, de még nem lesz egyeduralkodó. Már képes lesz a hét éves szerződés megkötésére Izraellel.

H. A hamis béke és biztonság ideje I Thessz. 5:1-3

Ez az időszak jellemző lesz a világkormány idejére és valameddig akár a tíz részre osztott korszakra is. De nagy hirtelen vége szakad és Isten haragjának hét éve kezdődik el a földön.

I. A hét éves szövetség (Dan. 9:27)

Nem az elragadtatás vezeti be a nyomorúságot, hanem a szerződés aláírása.

Tehát kilenc megelőző eseményt tudunk kronologikusan megemlíteni, amelyek megtörténnek a nyomorúság előtt, de léteznek más események is, amelyek megtörténnek ugyan, de nem lehet egész pontosan meghatározni a kronológiában. Ilyen például a harmadik templom, amely a nyomorúság közepén már biztosan áll, tehát legkésőbb a nyomorúság első felében (de lehet, hogy korábban) felépül. 

Követvén a kiindulási pontunk alapvetését – vagyis azt, hogy a spirituális valóságban létezik egy ördögi terv, amelynek legfőbb célja jelenleg a második eljövetel megakadályozása és a zsidók kiirtása -,  a következő észrevételeket tehetjük az Írások alapján a jövővel kapcsolatosan. 

Sátán terve sikeres lesz abban, hogy a pogány birodalmakat egységes rendszerbe kovácsolja. Az emberiség a béke és biztonság érdekében hajlandó lesz lemondani a személyes szabadságról, és egyre inkább követeli egy átlátható, ellenőrizhető, fenntartható globális rendszer felépítését. Csak egy megjegyzést szeretnénk hozzáfűzni a mostani aktuális (és egyébiránt mindannyiunk számára húsbavágó) problémákhoz. Ezek is kiválóan alkalmasak arra, hogy a stabilnak hitt és jól működő nyugati típusú, Istent teljesen maga mögött hagyó jóléti demokrácia elveszítse egyensúlyát és biztonságérzetét. A mindent átfogó babiloni rendszer ugyanis az egységes politikai rendszer mellett egy egységes vallási rendszert is létrehoz. Ez lesz a konkoly uralma és befolyása, amely az egész világra rátelepszik. Hatalmának csúcsát nem a világkormány ideje alatt éri el, hanem a tíz részre osztott világrend utolsó 3 és fél évében, amely a nagy nyomorúság első felében uralja az egész földet. A Jelenések könyve részletesen leírja ezt a vallási rendszert, uralkodását, és végső bukását. Mi csak egy idézet erejéig mutatjuk be:

És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől (Jel. 17:3-6)

Látjuk, hogy Babilon titka itt kerül leleplezésre. Ez egy olyan hamis vallási, mindent magába foglaló rendszer, amely uralkodik a politikai vezetőkön (a hétfejű és tízszarvú szörny), és üldözi Jézus bizonyságtevőit. Ezek azok a hívők a nagy nyomorúságban, akik a 144 000 zsidó bizonyságtevő munkája nyomán hitre jutottak. Sokan mártírok lesznek közülük a hitükért. 

A vallási Babilon, amely uralkodik a földön és befolyását kiterjesztette a világ politikai elitjére még nem a vég. Sátán végső terve egy olyan rendszer, amelyben saját kiválasztottja egyeduralkodó és korlátlan hatalommal rendelkezik a világ politikai és vallási élete fölött. Ő a „kis szarv,” „a veszedelem fia,” „a sátán magja,” „a pusztító,” a fenevad, akit a világ imádni fog, de a Biblia Antikrisztusként nevezi meg (1 Ján. 2:22). Imádatához nagy mértékben hozzájárul, hogy meghal, de feltámad (Jel. 13:3). Minden tekintetben ő lesz Krisztus ellentettje. Végső imádását a feltámadása váltja ki.  

A nyomorúság elején már erős politikai vezetőként az Antikrisztus szövetséget köt Izraellel. A nyomorúság közepére elérkezettnek látja az időt hatalmának maximális kiterjesztésére. Ő lesz a pogányok idejének utolsó pogány uralkodója, aki Jeruzsálemet is uralma alatt tartja 1260 napig. A nyomorúság közepén megtöri a szövetséget Izraellel, a tíz részre osztott világi hatalommal hadba száll, három vezetőt megöl és hét az uralma alá kerül. Mivel teljes politikai hatalomra tesz szert, elpusztítja a vallási Babilont, és a vallási hatalmat is a saját kezébe veszi. Ugyanekkor a spirituális hadszíntéren Sátán levettetik a magasságból a földre, és tudja, hogy rövid az ideje. Minden erejét az Antikrisztusnak adja, hogy elpusztítsa Izraelt, és megakadályozza második eljövetelt.  

Izrael számára történelmének legpusztítóbb időszaka kezdődik el. A vallási Babilon ugyan elpusztult, de a politikai Babilon felépült, és egy kézben összpontosítva a politikai és vallási hatalmat végső háborút folytat Izrael és a zsidóság teljes megsemmisítésére. Az Antikrisztus a templomban felállíttatja saját állóképét és ezen keresztül is istenként imádtatja magát. Ha Isten nem avatkozna be természetfeletti módon, és nem lennének ezek a napok rövidre szabva, senki nem élné túl őket. De Izrael népének legsötétebb időszaka a legnagyobb győzelemmel ér véget. A nemzet egységesen felismeri Messiását, megtérésre jut, és segítségül hívja a nevét. Az Ézsiás 53 egy olyan prófétikus ima, amelyet a zsidók ekkor mondanak el és ekkor hull le minden hályog a szemeikről. (Szívem szerint itt idézném Ézsaiás 52:13-53:12-t, de túl hosszú lenne. Ha az olvasó megteheti, itt olvassa most el). A Messiás dicsőségesen visszatér (az egyházzal, hívőkkel), elpusztítja az Antikrisztust, és egybegyűjti a választottjait (a zsidókat) a föld minden tájáról és a mennyből (ószövetségi szentek):

És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig (Máté 24:30-31)

A pogányok idejének korszaka a pogányok ítéletével ér véget. Az ítélet dönti el, hogy ki mehet be a messiási királyságba és ki az aki végleg elveszett.  Ezért mondja Dániel, hogy  boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot (12:12). Sokan túlélik ugyan a nyomorúság második felét a pogányok közül (1260 nap), de nem mindenki éli meg közülük az 1335. napot. 

A pogányok ideje után a Messiás helyreállítja a földet és kezdetét veszi ezer éves uralma. A teokratikus királyságban „vasvesszővel” irányítja a pogány nemzeteket. Elérkezik a valódi béke és biztonság korszaka. Izrael és az egyház gyakorolja a hatalmat, de ez már egy következő történet. 

 

Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu