Ha a gyülekezeti fegyelmezést biblikusan gyakoroljuk, akkor nemcsak bemutatja Isten igazságos mércéjét népe felé, hanem közvetíti Isten szeretetét és kegyelmét a vétkezők felé.
Blogok
Ez egy következő olyan átfogó téma, amely segít eligazodni a kiválasztás bibliai kérdésében. Bár nem nagyon volt része a kiválasztás teológiai vitájának, de talán eddig is láttuk már, hogy a kiválasztás témája nem feltétlenül azt takarja, amiről az évszázados vita általában szólt.
Van aki számára talán provokatívnak tűnik, hogy a Messiás tökéletes áldozatának ünnepén előző írásunkban számon kérjük az egyház húsvéti gyakorlatát. Miért változtatta meg az eredeti ünnep dátumát és próbálta meg minden eszközzel elfelejteni a hagyományos zsidó gyökereket, amelyben az úrvacsora is sokkal inkább világossá válik, hiszen Jesua tanítványaira ebben az összefüggésben bízta rá a megemlékezést, ameddig újra el nem jön?
A Héber Írásokból megvizsgáljuk az egyéni illletve csoportos kiválasztás összefüggéseit. Látható, hogy az egyén kiválasztása sokszor közvetetten egy egész csoport kiválasztását is magában hordozza. Látni fogjuk, hogy az egyén kiválasztása feltétel nélküli és a szolgálatra szól.
A mellékelt hanganyag a Keren Jesuah Messiási közösség tanítása 2018. március 24-én.
A teológiai megközelítések képesek egyfajta szemüveget adni, amely nem enged minket bizonyos igéket másképpen olvasni. Hasonlóan mint az Óz meséjében, automatikusan egy szűrőn keresztül olvasunk bizonyos verseket.
„- Hát nem zöld itt minden? - álmélkodott Dorka.
- Semmivel sem zöldebb, mint bárhol másutt; de ha zöld szemüvegen át nézed a világot, akkor természetesen mindent zöldnek látsz…az alattvalóim olyan régóta viselik a zöld szemüveget, hogy a legtöbben csakugyan szentül hiszik, hogy Smaragdváros az, amiben laknak.”
A farizeusok azért nem fogadták el a Messiást, mert Isten tulajdonképpen nem is választotta ki őket az üdvösségre? János 6:44 egy tipikus esete annak, amikor egy teológiai rendszer túlságosan ráül az Írások megértésére, és szinte észrevétlenül átírja a szöveg valódi mondanivalóját. A kérdéses rész így szól:
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Ha az eddigi sorozatunkra igaz, hogy nem csak a Jelenések könyvén haladunk végig kronológikusan, akkor sokkal inkább igaz ez a megállapítás sorozatunk második és befejező részére. Mielőtt részletesen foglalkozunk a messiási királysággal, szeretnénk egy általános képet adni a királyság központi témájáról az Írásokban.
A királyság témájának átfogó képe (öt szakasz):
Egy korábbi posztban ígéretet tettem arra, hogy a címben megfogalmazott, tulajdonképpen kicsit beugratós kérdést megbeszéljük. A témában kérdéses igehely a Zsidók 12:14:
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
Pál a hívőknek Galáciában azt tanította, ha testben járnak, ez a jellemzőjük, nem öröklik Isten királyságát.
Tanításunkban arra tettünk kísérletet, hogy több igehelyet figyelembe véve bizonyítsuk, a kifejezés - örökölni Isten országát - a jutalmakra vonatkozik és nem az üdvösségre. Ez nagyobb témánk részét is képezi a Messiás ítélőszékével kapcsolatosan.
Folytatjuk sorozatunkat a hívő jutalmazásáról két nagyon izgalmas témakörben. Először megvizsgáljuk, mit ért János az alatt, hogy meg ne szégyenüljünk az ő eljövetelekor. 1 János 2:28:
„És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.”
János apostol is megszégyenülhet? Akár mások miatt?
A következő kérdés Isten királyságának az öröklésével foglalkozik. Központi igeversünk gyakran vált ki nagy vihart hívők körében. Gal. 5:19-21:
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. (1Kor. 4:5)
Kegyelmi hívők néha ezt a verset használják, hogy valamilyen jó cselekedete minden hívőnek lesz.
A kegyelem teológiájának tanítása szerint mindaz, aki hisz abban, hogy Jézus Krisztus a Messiás az Isten Fia, aki meghalt a kereszten, bűneikért feltámadt a halálból, és garantálja az örök megváltást, újjászülettek. Biztosak lehetnek benne, hogy megváltottak.
De sokan ellene vetik, hogy ez nem ilyen egyszerű. Szerintük az ingyen kegyelem az embereknek hamis és kárhozatba vezető üdvbizonyosságot adhat a saját hitgyakorlatuk alapján. Hiszen ki tudja, hogy teljes szívből hittek-e, elfordultak-e a bűneiktől, megbánták-e a bűneiket, vagy éppen elegendőek-e a jócselekedeteik.
Ez egy olyan visszatérő fordulat, amelyre gyakran hivatkoznak antiszemita töltetű írásmagyarázatok. Az Írásokban két helyen szerepel a kifejezés:
A sátoros ünnep végén szeretnénk röviden beszélni arról a fontos kérdésről, hogyan kapcsolta össze Jesua földi szolgálata idején a szertartások két fontos eseményét a mi hívő életünkkel.
Összefoglaló tanításunkban megvizsgáljuk mind egyéni, mind közösségi szempontból azokat az akadályokat, amelyek képesek meghiúsítani azt az életet, amit Isten szán nekünk. Az ő kegyelme az újjászületésünk és teljes megszentelődésünk, növekedésünk egyetlen megfelelő forrása és helyes motivációja. Isten szándéka szerint a hívő örömét leli a szabadságban, amit a Messiásba mint Megváltóba vetett hit által kapott meg. A szabadságunkat azonban nem a magunk szolgálatába kell állítanunk, hanem szabadok vagyunk arra, hogy szolgáljunk Istennek illetve másoknak.
Ezzel a címmel jelent meg Nagy V. Rita cikke az Ariel Ministries magazinjában angolul. A cikk része a szerző Teológia és Antiszemitizmus című könyvének.
Részlet a cikkből:
„És kiteszem őket rettegésnek, veszedelemnek a föld minden országában, gyalázatnak, példabeszédnek, gúnynak, szidalomnak minden helyen, ahová kiűzöm őket.” (Jer 24:9)
Miriam és Márta története régóta foglalkoztatott. Bár kaptam válaszokat arra a kérdésre, hogy miért Mária választotta a jobbik részt, ezek a válaszok nem voltak kielégítőek minden szempontból. A kérdéses írásrész a Lukács 10-ben található (38-42).
Az 1 Korinthus 15:2 a címben megfogalmazott érdekes állítást tartalmazza az evangéliummal kapcsolatban. Mit jelent ez? Mi pontosan az evangélium? Milyen téves gyakorlatokkal bástyázzuk körbe? Hogyan kapcsolódik mindez a tanitványsághoz?
Mivel a megváltás kegyelemből történik és hit által lehet elfogadni, kulcskérdés minden ember számára, hogy felismeri-e és elfogadja Isten legnagyszerűbb igazságát, amit a Messiásban adott nekünk. Nemcsak a világ gondolkodása, hanem a vallás gondolkodása és mindennapi gyakorlata is legtöbbször szembemegy a kegyelem üzenetével. Ugyanakkor a világban is képes néha megjelenni a kegyelem és a feltétel nélküli szeretet, pl. egy jó házasságban a szülő-gyerek kapcsolatban vagy akár jó barátok között is. Az ember még romlott állapotában is képes ezt megtenni (Máté 7:11).
A megváltás ingyenes ajándék, a bensőséges tanítványság viszont nagyon drága. A megváltás elsősorban Isten akaratát az ár kifizetésében és a megbékélésben mutatja, a tanítványság viszont magába foglalja Isten teljes akaratát. A megváltás feltétele a „hit” a tanítványságé "benne maradni", "engedelmeskedni", "szeretni", "megtagadni magunkat", "felvenni a keresztünket", "követni", "elveszíteni az életünket". A megváltás egy új születés, a tanítványság egy életen át tartó növekedés.