A Biblia értelmezése

A Biblia értelmezése am

Ariel HungaryAz eredeti, a zsidó kontextus elengedhetelen az Írások megértéséhez. Honlapunk, és egyben nonprofit szervezetünk, a Bibliatanítások Ari'EL Hungary célja, hogy olyan bibliai tanításokat mutasson be, amelyek a zsidó gyökerekre épülnek, és ebben a közegben értelmezik az Írásokat. Hosszú évek alatt számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidó, vagyis az eredeti kontextus elengedhetetlen a Biblia teljes megértéséhez. Az Írások ugyanis Izrael népének adattak, és minden könyvet zsidó szerző írt. A keresztény egyház kialakulásakor a zsidóságon belül létezett, tagjai csak zsidók voltak. A pogányok (nem zsidók) bejövetele a gyülekezetbe Isten célja volt, de nem a zsidók elvetésével és kiszorításával. Éppen ellenkezőleg: a pogányoknak az lett volna a feladata, hogy féltékennyé tegyék a zsidókat azzal, hogy nekik zsidó Messiásuk (Jesua) van. A kereszténység történelme azonban ezzel ellentétes irányba fordult, és az elfogadás, a szeretet helyett üldözővé, kirekesztővé vált. 

Oldalunkon ötven bibliatanítást teszünk közkinccsé (Bibliaiskola), amelyek a zsidó-keresztény irányzat egyik legmeghatározóbb alakjától, az Ariel Ministries alapítójától, Dr. Arnold Fruchtenbaumtól származnak. Ezek szisztematikus, rendszerezett alaptanítások, amelyek megismerése elengedhetetlen a hívő keresztény életben való növekedéshez, a Biblia megismeréséhez. 

Rengeteg bibliai igehelynek van értelmes magyarázata az adott kor zsidó szokásai, írott és íratlan törvényei, nyelve és nem utolsó sorban a kontextus mindenkori figyelembevételével.

Pészah és Messiás

Pészah és Messiás Bibliatanítások

A pészah ünnepén megismerhetjük Jesua utolsó vacsoráját (széder vacsora), az úrvacsora jelentését, a Bárány áldozatának jelentőségét.

Legalább öt jó okunk van nekünk különösen nem zsidó háttérből érkező hívőknek a zsidó ünnepek és különösen a pészah tanulmányozására. 

1. Jobban megértjük Jesua áldozatát

2. Jobban megértjük az úrvacsora alkotórészeit, eredetét és jelentőségét

3. Jobban megértünk bizonyos írásrészeket

4. Jobban megértjük az Ószövetség és az Újszövetség szerves kapcsolatát

5. Jobb bizonyságok lehessünk és jobb bizonyságot tehessünk a szelíd olajfa eredeti ágai a zsidók felé.

Jesua utolsó vacsoráját nyomon követve (ami talán inkább az utolsó pészah vagy akár az első úrvacsora is) láthatjuk, hogyan lett ő az egész világ számára a húsvéti engesztelési bárány. Elámulhatunk a szertartás részein, amelyek mind egy irányba mutatnak, akár a kovásztalan kenyér, akár a bor és az összes többi elem. Bár az Újszövetség nem közöl minden részletet egy teljes széder vacsorával kapcsolatosan, elegendő információt ad arról, hogy megbizonyosodjunk, mennyire is része volt ez a zsidó ünnep Jesua utolsó estéjének az apostolaival. A Messiás pészah ünneplése mind a négy evangéliumban megtalálható: Máté 26:1-5, 17-30, Márk 14:1-2, 12-26, Lukács 22:1-2, 7-20, János 13:1-30. 

Nyolc különböző elemet látunk a pészahból:

1. Előkészületek

Az első rész a pészahi előkészületek Ez különleges pészah volt, hiszen Jesua halálával betöltötte a pészah ünnepét. Az igehelyek: Máté 26:1-5, 17-19, Márk 14:1-2, 12-16, Lukács 22:1-2, 7-13. 

2. Kidus: a megszentelés

A második zsidó szokás, amit az evangéliumok említenek a kidus, a pészah megszentelése (Lukács 22:14-18). 

3. Urhác: a kézmosás

Az evangéliumokban a harmadik esemény, ami a zsidó szokásokkal megegyezik az urhác, a kézmosás, János 13:1-11-ben. Szokásosan egy szolga mosta meg a kezeket. Ez alkalommal Jézus megtörte a zsidó szokást és felvette a szolga szerepét a mosakodásban, ráadásul a kezek helyett a lábakat mosta meg. A lecke a 13:12-20 versekben található, miszerint a tanítványoknak is szolgálniuk kell, ahogy ő tette. 

4. Kárpász: a petrezselyem bemártása

A negyedik szertartás a kárpász, a petrezselyem bemártása, a Máté 26:20-25 és a Márk 14:17-21. 

5. Jáchác: a középső macesz megtörése

Az ötödik zsidó szokás a jachac, a középső pászka megtörése és a későbbi úrvacsora egyik központi eleme (Máté 26:26, Márk 14:22, Lukács 22:19). 

6. Koréch: a szendvics elkészítése 

A hatodik rész a koréch  elkészítése, amely egy szendvics tormából és az alma dió keverékből (János 13.21-30). 

7. A harmadik pohár

A hetedik rész a harmadik pohár, amit a Máté 26:27-28, a Márk 14:22-25 és Lukács 22:20 említ. Lukács pontosan azt írja, ez a pohár a vacsora után történt. Ez harmadik, a megváltás pohara volt, a megváltást jelképezve, amit a bárány vérének kiontása eredményezett Egyiptomban. Ez a fizikai megváltást jelképezte, most azonban a Messiás által a lelki megváltás szimbóluma lett. Tehát a kulcs téma az emlékezés. Ez lett az úrvacsora másik központi eleme.

8. Dicséretek éneklése

Nyolcadik a halél, a dicséretek éneklése (Máté 26:30, Márk 14:26). Ekkor  elénekelték a 115-118 zsoltárokat. 

Minden jog fenntartva © 2012 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu

A Savuot/Hetek/Pünkösd ünnepének szimbolikus üzenetei

A Savuot/Hetek/Pünkösd ünnepének szimbolikus üzenetei

„ A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovásszal sütve, zsengékül az Úrnak.” (3Mózes 23:17)

A tavaszi ünnepek sorozatában a savuot, hetek vagy görögül pünkösd a negyedik ünnep. A zsidóság tradicionálisan ezt a Tóra adás ünnepeként tartja számon. A bibliai gyakorlatban ez egy egynapos ünnep. Az ünnep során két kenyeret készítenek búzából és meglóbálják az Úrnak. Ezeket nem áldozták fel az oltáron (3Móz. 2:12) és kovászosak voltak (3Móz. 23:17), ami merőben szokatlan, és ez az egyetlen ünnep, ahol kovászos is engedélyezve volt. Ha a kovászosat szimbolikusan használja az Írás, akkor mindig a bűnre utal. Isten azért engedte meg ezen az egy helyen a kovászos használatát, mert ez az áldozat bűnösöket szimbolizált.

Az ünnep beteljesülése a bibliai egyház születése, amely zsidó és pogány hívőkből áll egy testben. Az egyik kenyér a pogányokat a másik kenyér zsidó hívőket mutatja be. A két kenyeret egy terítőre helyezték, ez arra mutat, hogy zsidók és pogányok egy testben egyesültek. Pál erről ír az Efézus 2:11-16-ban:

Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.

Erről ír Efézus 3:5-6-ban:

A mely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.

Ahogy említettük, ezek kovászos kenyerek, mert zsidó és pogány bűnösöket szimbolizálnak, akik hit által kegyelemből üdvözülnek és a Messiás testébe, az egyházba keresztelkednek bele.

A kenyerek búzából készültek. Az aratás és a gabona/búza az evangelizáció és a megváltás szokásos szimbólumai, és kapcsolatban állnak a Szentlélek keresztséggel is, ami pünkösdkor kezdődött és életre hívta a gyülekezetet:

Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. (Máté 3:11-12)

Ezeket a szimbólumokat újra látjuk Máté 13:24-30-ban:

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

Ez a példázat a Máté 3:11-12-nek a kifejtése.

Egy másik példa ugyanezekkel az elemekkel János 4.35-38-ban található:

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

Itt a búza és az aratás ismét az evangelizáció és a megváltás képei. Az evangelizáció során az emberek megváltó hitre jutnak és amikor hitet gyakorolnak a Szentlélek belekereszteli őket a Messiás testébe.

Az első zsenge koncepciójának és prófétikus üzenete van. Ez is beteljesült ApCsel 2:41-42-ben az egyház megalakulásakor, amikor az első hívők a több ezer újjászületet zsidó közül kerültek ki:

A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

Pogány hívők nem jöttek Krisztus testébe ApCsel 10-ig.

Ugyanerről beszél Jakab a levelében az 1:18-ban. Ezt a levelet Jakab kifejezetten a szétszóratásban élő zsidóknak írta. Így nyer teljes értelmet a következő mondat. Az itteni kifejezés is pünkösd beteljesülésére és az első zsidó hívőkre utal:

Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami ZSENGÉJE legyünk.

Bibliatanítások

Víztől és Lélektől született

Víztől és Lélektől született Bibliatanítások

János 3:5: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

A "víztől születik" kifejezést sokszor használják bizonyos irányzatokban a vízkeresztség szinonímájára. A zsidó kultúrában és a farizeusi értelmezésben azonban ez a fizikai megszületést jelenti, és szerintük így automatikus bejutást a paradicsomba. Ezért mondta Jézus Nikodémusnak, hogy szükséges víztől és Lélektől születni, ahol a víztől születés a fizikai megszületést a Lélektől születés az újjászületést jelenti. Semmiképpen nem jelenti vízkeresztség és a Szentlélek keresztség két külön eseményét.

A Szentlélek káromlása

A Szentlélek káromlása am

Az egyik legtöbbet félreértett igehely, amit egyes pásztorok, tanítók előszeretettel használnak a juhok kárhoztatására (Máté 12:22-45). De ez itt Izrael nemzeti bűne a történelem egy adott pontján, amikor elutasítja Jesuát vezetői szinten. Ezek után Isten megítéli az akkori nemzetséget, és mond ki rájuk visszafordíthatatlan ítéletet (ezért megbocsáthatatlan), ami a templom lerombolásában i.sz. 70-ben, és az utána következő szétszóratásban teljesedett be. De ez nem egyéni ítélet, mert ezek után még tömegével térnek meg  zsidók. Az üdvösség kérdése mindig egyéni és személyes, ezzel kapcsolatban nincs “megbocsáthatatlan” bűn. 

A Szentlélek káromlásának manipulatív használata és valós bibliai jelentése

Szentlélek káromlásának a jelentése örök kérdés a hívők között. Talán az egyik oka, hogy a legkülönfélébb válaszokat adták már számunkra. Mivel én személy szerint nem ismerek jobb és biblikusabb választ, mint Dr. Fruchtenbaum tanítását erről, megpróbálom itt most írásban is összefoglalni.

Még bennem is él az emléke egy-két régebben hallott (félre)magyarázásnak, és így nem csodálkozom, hogy nem csak számomra, hanem másnak is nagyon felszabadító megismerni ezt a bibliai, történelmi, és különösen zsidó kontextusba helyezett választ.

Csak az összehasonlítás kedvéért hadd idézzek fel egy két korábbi magyarázatot, hogy bemutathassam, nekem milyen tévedésektől kellett megszabadulnom.

A legszélsőségesebb magyarázat az volt, amikor szembeállították Jézus és a Szentlélek személyét. A Jézus elleni bűnökre még volt ugyan bűnbocsánat (a Fiú elleni bűnök megbocsátatnak), de a Szentlélek olyan kedves, visszafogott, lágy személyiség, hogy az ellene elkövetett bűnre a kereszt bűnbocsánata sem elegendő. Bár ez az okoskodás már akkor is sántított, amikor először hallottam, de így jár az, aki mindent elhisz még a szövegkörnyezettől függetlenül is.

A második (és talán legáltalánosabb) magyarázat rendkívül nyomasztó volt. Valószínű nem csak nekem hanem másoknak is. Ez - a teljesség igénye nélkül - így hangzott:

Bár Isten elvileg mindent megbocsát, mégis létezik olyan bűn, amit egy egyén elkövethet, és nem lesz rá bocsánata. Ha fellázad Isten felkent vezetője ellen vagy valamilyen kritikát fogalmaz meg vele kapcsolatban, akkor nagyon könnyű volt kimeríteni a Szentlélek káromlás és a megbocsáthatatlan bűn fogalmát. A konkrét bűn a „széljárástól” függően ugyan változhatott, de az állandó visszatérő elem Isten érinthetetlen felkentje volt. (Ahogy Dávid sem emelte fel kezét Isten felkentje Saul ellen.)

Legutóbbi élmény, hogy a nyelveken szólás kérdésével kapcsolatban használta a tudós teológus ezt a számára teljesen félreértett igazságot a nyelveken szólás védelmében. Azt állította, hogyha bárki nem Istentől, hanem az ördögtől valónak ítél bárminemű nyelveken szólást, akkor ezzel kimerítheti a Szentlélek káromlás bűnét. Ezek után nem könnyű a hívőknek feltenni az egyébként sokszor jogos kérdéseiket számos, mai szélsőséges gyakorlattal kapcsolatosan.

Lehetne folytatni még a sort, és biztos vagyok benne, hogy mások is ki tudnák egészíteni saját tapasztalataikkal. Egy közös eleme volt mindezeknek a magyarázatoknak: a saját elméletükhöz és teológiájukhoz használtak egyes bibliai verseket, kiszakítva azokat a szövegkörnyezetükből, és ráadásul szembeállították a Biblia egyik kulcs alaptanításával: Jézus Krisztus minden bűnért, meghalt nemcsak a hívők minden bűnéért, de az egész világ minden bűnéért. Most lássuk a kérdéses szövegrész magyarázatát.

A megbocsáthatatlan bűn tágabb szövegösszefüggése a Máté evangéliumában olvasható. Máté témája Jézus Krisztus a Messiás, a zsidók királya. Máté kifejezetten zsidóknak írt, és ez többször is világosan látható témaválasztásában. Nem véletlen, hogy ez a kifejezés – megbocsáthatatlan bűn ill. Szentlélek káromlás – a legrészletesebben nála kerül kifejtésre. A történet kronológiája a következő:

A Messiás eljött az övéihez, a zsidó néphez. Felajánlotta nekik azt a királyságot, amit az ószövetségi próféták hirdettek. Nyíltan beszélt, nem példázatokban, csodáit azért tette, hogy bizonyítsa messiási igényét. Olyan messiási csodákat is tett, amiről a rabbik is úgy gondolták, hogy csak a Messiás lesz képes rá, és a tömegek is felismerték a csodák különlegességét és egyediségét. A történet fordulópontja egy ilyen csodánál következik be, és itt hangzanak el a kérdéses kifejezések is. Izrael nemzetei vallási vezetői hivatalosan elutasítják Jézust mint Messiást.

Az elutasítás különböző vonatkozásainak a megértése KULCS azon írásrészek megértésénél, melyek az ítéletről beszélnek. Ez különösen igaz a Zsidókhoz írt levélre. Ha ezt megértjük, akkor sok minden világossá válik Jézus tetteiből. Ez egy útelágazás Jézus földi szolgálatában, sok minden megváltozik ezután.

A messiási csoda a süketnéma démon kiűzése volt. A démonűzés gyakorlata ugyan ismert volt akkoriban, máshol Jézus is követte a hagyományos módszert, de a Máté 12:22-23-ban egy NÉMA démont űz ki, ahol a rabbinikus démonűzés tudománya nem működött. Ezért is tanították a rabbik, hogy az ilyen démont csak a Messiás tudja majd kiűzni. A sokaság reakciója is eltérő, mert itt az álmélkodás még nagyobb mint más (nem messiási) csodák esetén. Ez vezet a nép nyilvánvaló kérdéséhez. Korábban a kérdés az volt: „Milyen hatalommal teszi?” De ez a csoda kikényszeríti a kérdést: „Ő a Messiás?”  Felismerték a messiási csodát.

A nép vallási vezetői, akiket az emberek juhokként követtek, válaszút elé kerültek. A csoda letagadhatatlan volt, de mivel Jesua elutasította az ő tekintélyüket, és nem követte az „atyák hagyományait,” kizárólag csak a mózesi törvényt töltötte be, ők is elutasítják ezen a ponton. Az elutasítás okának a démoni megszállottságot nevezik meg. (Ezt az esetet egyébként még a Talmud is följegyzi két helyen is és azt írja, hogy Jézus varázslásba vezette Izraelt, ezért végezték ki Pészáhkor.)

Jesua az ellene felhozott vádakra hirdeti ki az ítéletet. A megbocsáthatatlan bűn és a Szentlélek káromlása csakis kizárólag ebben a szövegösszefüggésben található meg a Bibliában. Ez nem egy egyéni bűn, ugyanakkor egyedüli ennél a nemzedéknél. Erre nem képes más nemzet illetve más nemzedék sem. A következménye ennek a bűnnek kettős:

A királyságot egy jövőbeli nemzedék/generáció kapja, és a nagy nyomorúság után lesz újra fölajánlva, amit az akkori nemzedék elfogad a Zakariás 12:10 szerint. Ez a nemzetség viszont a szétszóratás FIZIKAI ítéletét szenvedi el. 40 év múlva a templomot és Jeruzsálemet lerombolják, és végrehajtják az ítéletet. Tehát ismétlem, ez az egyetlen szövegösszefüggés, ahol ez a kifejezés használatos, és ezért semmilyen más bűnre nem lehet használni más korban, akár múltban, jelenben vagy jövőben.

Ez a bizonyos nemzedék túlment azon a ponton, ahonnan már nem volt visszatérés, és az ítélet így visszafordíthatatlanná vált.

Izrael állapota az elutasítás után drámaian leromlott. Ekkor még rendelkeztek egy bizonyos autonómiával, de adót fizettek. Negyven évvel később Jeruzsálemet és a templomot lerombolták a rómaiak, a zsidók szétszóródtak az egész világon, és ma is, 2000 évvel később, nagyrészt szétszórtan élnek.

Jesua szolgálatában ezek után hatalmas változás következik be. A jeleket már nem Izraelnek mutatja, hanem szinte kizárólag az apostolok felkészítésére használja őket. (Ez alól csak az itt megígért Jónás jele lesz a kivétel.)

Eddig mindenkinek azt mondta, hogy „mondjátok el mindenkinek”, ettől fogva azt tanítja: „senkinek se mondjátok”.

Eddig világosan tanított, ettől kezdve példázatokban tanít, és csak a tanítványainak magyarázza el azokat.

Összefoglalva tehát a megbocsáthatatlan bűn Izrael nemzeti bűne. Vezetői szinten elutasították Jesua messiási igényét azon az alapon, hogy démonikusan megszállott és így tett egy messiási csodát. Ezt a bűnt Izrael, mint (egyetlen) szövetségi nemzet követte el. Közülük is kizárólag az a nemzedék, aki látta és hallotta a Messiás földi szolgálatát. Az Írás ezért utal rájuk ezek után többször is így: „e gonosz és parázna nemzetség” kifejezéssel. Egyéni szinten bárki megtérhetett közülük is, ez az ítélet nem érintette senkinek az üdvösségét. Viszont az ítélet fizikai szinten visszafordíthatatlan „megbocsáthatatlan” volt. Jeruzsálem pusztulása, a templom lerombolása és a nemzet szétszóratása i.sz. 70-ben bekövetkezett.

Jesua zsidó követői, akik hittek bene és ismerték a próféciáit, elkerülték ezt a fizikai pusztulást. A város megsemmisítése előtt (Lukács 21:20 szerit: Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása) elmenekültek, és Pella városában alakítottak új közösséget.

Tehát mindent összegezve ez nem olyan bűn, amit ma bárki képes lenne elkövetni, és Izrael vonatkozásában is kizárólag a Messiás korának nemzedékét érinti.

A hanuka ünnepének biblikus háttere és messiási vonatkozásai

A hanuka ünnepének biblikus háttere és messiási vonatkozásai Bibliatanítások

Bár ez az ünnep nem található meg a héber Írások lapjain, mert  történelmi háttere az intertestamentális korba nyúlik vissza, két módon is bibliai ünnepnek számit. A Hanuka (templomszentelés) ünnepéhez vezető eseményekről Dániel próféta adott kijelentést. Jesua maga is Jeruzsálembe ment és megtartotta az ünnepet.

Az ünnep bibliai háttere a próféciákban két helyen olvasható. Dániel 8:9-14 írja le a kis szarvat, Anthiokusz Epifánészt, aki nem azonos a Dániel 7-ben megjelenő kis szarvval, hanem annak a történelmi előképe. Többek között beszél a tetteiről (8:9-12), a hatalomra jutásáról, a zsidóság ellen folytatott háborújáról, a jeruzsálemi templom megszentségtelenítéséről és ennek időtartamáról.

Az események történeti beteljesülése nem található ugyan az Írásokban, de az apokrif irodalom, a  Makkabeusok első és második könyve részletesen beszámol minderről.

A második írásrész a Dániel 11:21-35-ben található. Itt is részletesen látjuk a próféciákban Anthiokiusz  hatalomra jutását, a trón elfoglalását, megerősödését, hadjáratait, a zsidók üldözését, a hellenisták hitehagyását, a pusztító utálatosság felállítását és végül a Makkabeusok lázadását.

Az ünnep bibliai neve Hanuka, a héber szó jelentése felavatás, felszentelés. A templomszentelés ünnepének is nevezik, mert arra az eseményre emlékezik, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, minekutána legyőzték a görögöket, akik megszentségtelenítették a szent helyet.

A Hag Ha-Orim név jelentése a fény ünnepe. Ez az elnevezés Josephus Flavius írásaiban található és egy legendára épül. A legenda szerint, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, és szerették volna újra meggyújtani a lámpásokat, csak egy napra elegendő olajat találtak. Ekkor azonban csoda történt, és az olaj kitartott nyolc napig. Így kapta az ünnep ezt a nevet. A csoda csak a későbbi rabbinikus irodalomban található, a Makkabeusok könyve nem említi.

Az ünnepen a szertartáshoz speciális menórát használnak. A neve hanukia. Nyolc gyertyatartója van sorban és egy kilencedik mellettük vagy előttük, ez a gyertya szolgál a többi meggyújtására (szolgaláng vagy samesz). A szertartás előtt áldást mondanak, utána minden nappal eggyel több gyertyát gyújtanak. Utána is elhangzik egy áldás majd egy speciális dal, a Maoz Tzur. A hat versszakos ének minden este felcsendül, első versszaka messiási jelentést hordoz. Nyers fordítása így hangzik:

Sziklabiztos menedék az én segítségem,

Hozzád méltó magasztalás.

Imádságom házát készítsd elő,

hogy ott zengjem hálámat.

Amikor majd megbünteted

a gyűlölködő ellenséget,

Akkor majd zsoltárdallal ünneplem

Az oltár felavatását.

 

A menedék kifejezés a héberben tartalmazza Jesua szót a Messiás nevét.

A héber Bibliából felolvasnak a törvényből, a prófétákból és az Írásokból is. Az ünnep része az ajándékozás és a speciális ételek mint az olajban sült fánk. Az olaj természetesen a csodára emlékeztet.

A zsidó gyakorlat a későbbiekben 24 törvényt fejlesztett ki az ünnep megfelelő betartását illetően. Ezek között találjuk, hogy nem lehetett a nyolc napos ünnep alatt böjtölni, a gyertyákat röviddel napnyugta után kellett meggyújtani, ha valaki egy ház felső emeletén lakott, akkor a gyertyákat az utcához legközelebb eső ablakba kellett kitenni, ha azonban ez veszélyes volt, mert a környéken zsidógyűlölő pogányok éltek, akkor egy asztalra lehetett állítani a gyertyákat közel a ház belső bejáratához stb.

A messiási alkalmazás

Annak ellenére, hogy a mózesi törvény nem tartalmazza ezt az ünnepet, Jesua mégis megünnepelte, és ennek nyilvánvaló oka a prófétai üzenet, amely megjövendölte az eseményeket. Az újszövetségi esemény leírását a János 10:22-39-ben találjuk.

  Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala… (10:22)

Az eseményeket megelőzi a János 7:1-10-21 eseménysorozata, amely a Messiás életét foglalja össze a sátoros ünnep idején. A hanuka ünnepének nyolc napja a sátoros ünnep nyolc napjából alakult ki. A zsidók a háború miatt nem tudták megünnepelni a sátoros ünnepet, mert a szírek még ellenőrzésük alatt tartották a Jeruzsálemet. De amint újraszentelték a templomot három hónappal később megtartották a sátoros ünnepet. Ebből lett utána a hanuka ünnepének nyolc napja. Nem véletlen tehát, hogy János miután a sátoros ünnep eseményeit leírja, a következő ünnep szerepéről is szót ejt a Messiás életében.

Ahogy a nyolc nap a sátoros ünnepből eredt, hasonlóan János evangéliumában a hanuka ünnepének eseményei a Messiás életében a sátoros ünnep eseményeiből következett. A sátoros ünnep alatt Jesua kijelentette, hogy ő a világ világossága. Három hónappal később ezt folytatva a hanuka ünnepén további igazságokat jelentett ki önmagáról.

Lássuk a János 10:22-39 rövid összefoglalását és mondanivalóját.

  • Jesua a Salamon tornácán jár.
  • Az emberek azzal vádolják, hogy bizonytalanságban tartja őket.
  • Jesua szerint mind a szavai, mind a cselekedetei bizonyítják messiási voltát.
  • 10:26 szerint a zavar oka, hogy nem mindenki az ő juha, ezért nem is ismeri fel, hogy ő a Messiás.
  • 10:27 szerint a juhai felismerik, hallják a hangját.
  • 10:28 szerint nekik örök életük van.
  • Senki nem veszi ki őket az Atya kezéből – ez az örök biztonság.
  • 10:30-ban nagyon világosan kijelenti, hogy ő és az Atya egy.
  • A zsidók pontosan megértették ezt és meg akarták kövezni. Már nem bizonytalanok.
  • Jesua kérdés tesz fel:  miért akarják megkövezni, hiszen sok jó dolgot tett.
  • Válasz: nem a cselekedetei, hanem a szavai miatt akarják megkövezni, mert Istennek állítja magát.

Jesua válaszában az Írást használja, hogy megvilágítsa a kérdést. Zsoltárok 82:6: 

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 

  • Azokra vonatkozik, akik képviselik Istent, mint bírák a nemzet fölött, Isten átruházott tekintélyével rendelkeztek.
  • Isten munkáját végezték.
  • Az Írás isteneknek nevezte őket, mert az ő hatalmának eszközei voltak. 10.35: az Írás fel nem bontható. Így tekint Isten a Bibliára.
  • Ha ezeket a bírákat Elohim-nak nevezték (istenek), hogy lenne istenkáromlás, ha ő Isten fiának mondja magát, hiszen közvetlen kapcsolata volt az Atyával és az ő akaratát tette.
  • I. Mózes 4:16-ban Mózes mint Isten volt Áronnak és II. Mózes 7:1-ben Mózes mint Isten volt a fáraónak, mivel ő hozta Isten üzenetét.
  • Jesua mint Mózes Isten hírnöke volt Isten üzenetével.
  • De több volt mint Mózes, nem csak átruházott tekintéllyel rendelkezett, mint ahogy a bírák. Az Atya volt őbenne és ő az Atyában. Ő volt az Isten-ember.
  • Újra megpróbálták elfogni, de sikertelenek voltak, mert nem jött még el az órája.

Ez a fejezet tehát egy sokkal nagyobb csodát jegyez, mint ami állítólag a Templom újraszentelése alatt történt. Ebben a részben Jesua három meglepő kijelentést tesz. Először, kijelenti, hogy egy az Atyával. Másodszor, kijelenti fiúsági kapcsolatát az Atyával. Harmadszor, kijelenti az isteni voltát. Ez a három kijelentés mutatja be a nagyobb csodát. A csoda, amelyet ünnepelni kellene az, hogy Isten emberré lett, meghalt az emberiségért, hogy aki benne hisz elnyerje a megváltást. Ez a megváltás örök és elveszíthetetlen. Mivel a hívők örök megváltással rendelkeznek, ezért a világosságban járhatnak, amit a világ világossága jelent számukra, mert Jesua a Messiás vett lakozást bennük.

Befejezésül nézzük meg az 1 János 1.5-9 verseit:

És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 

Ez a rész hangsúlyozza a fény tulajdonságát. Azok a hívők, akik nem járnak a világosságánál, nem járnak az Írások szerint, sötétségben járnak és nincs közösségük Istennel. Akik viszont világosságban járnak közösségük van Istennel és más hívőkkel, akik szintén így járnak.

Ha valaki hívő lett, akkor már a világosság gyermeke. Mindig ez marad, bár lehet, hogy nem jár mindig világosságban. A felelőssége, hogy a világosságban járjon. Ez kiváltképp az Írások világosságára vonatkozik, mert ez biztosítja a szükséges kenetet a hívő számára, ez tudatja vele mit tegyen.

Ha a hívő kilép a világosságból és sötétségben jár, ez a bűn miatt történik. Nem veszíti el a megváltást, de elveszíti a közösségét Istennel és más hívőkkel. A helyreállás a 9. versben olvasható:

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

A bűnöket megvallva, ami annyit jelent, hogy egyetértünk Istennel, és beismerjük részünket, Isten hűséges, megbocsát, és megtisztít minden hamisságtól. Így elvetjük a sötétség cselekedeteit és újra az Úr világosságában járunk.

Ez a következő csoda: Amikor világosságban járunk közösségünk van Istennel és más hívőkkel.

 

 

A sátoros ünnep és a Messiás

A sátoros ünnep és a Messiás Bibliatanítások

A mózesi törvényben foglalt ünnepek sorozatában a hetedik és egyben utolsó ünnep a sátoros ünnep. Ahogy a négy tavaszi ünnep a Messiás első eljövetelével teljesedett be, ugyanúgy kötődnek az őszi ünnepek, a Messiás második eljöveteléhez. A bibliai gyakorlatban ez egy hét napos ünnep, amelyen pálmaágakból épített lombsátorok készítésével emlékezett meg a zsidó nép a negyven éves pusztai vándorlás időszakáról. Az ünnep az engesztelés ünnepét követi, és a lélek sanyargatása után ez az ünnep öröm időszakát jelenti. Idén szeptember 29 és október 6 között ünnepeljük a szukkótot (szükesz) az 5784. évben.  

Írásunkban két témával szeretnénk tisztelegni az ünnep előtt: először megfigyeljük két téves alkalmazását az evangéliumokban, és másodszor összefoglaljuk a beteljesülését.

Az ünnep első téves alkalmazása a Messiás átváltozása során történt. Jesua három tanítványával együtt felment a Hermon hegyére, és megmutatta a tanítványainak a dicsőségét. A hegyen megjelent Mózes és Illés, és a Messiás közelgő haláláról beszéltek.

Péter becsatlakozott a beszélgetésbe, és ezt mondta Máté 17:4-ben:

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Itt Péter megszakította a három férfi beszélgetését és javasolta három sátor felépítését: egyet Jesuának, egyet Mózesnek, és egyet Illésnek. Nagyon sok prédikációban Pétert bírálják szigorúan, azért a bűnéért, hogy Jesuát Mózessel és Illéssel hozta egy szintre. Mivel három sátrat akart építeni nemcsak egyet, azt mondják, hogy Péter Mózest és Illést Jesua szintjére emelte, vagy Jesuát ezzel lefokozta erre a szintre. Azonban ez nem a helyes magyarázata ennek a szakasznak.

Közvetlenül a színeváltozás előtt Péter volt az, aki azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia (Máté 16:16). Péter világosan tudta, ki volt Jézus, és tudta, hogy a Messiás Mózes és Illés fölött áll. Nem próbálta velük egy szintre hozni, vagy fordítva. Ez valójában egy helyes válasz, csak Péter időzítése volt rossz.

Emlékezzünk arra, amit Péter látott. Látta azt a dicsőséget, amivel az ember fia a királyságában rendelkezni fog. Tudta Zakariás 14-ből, hogy a sátoros ünnep a messiási királyságban teljesedik be. Ezért lesz kötelező a messiási királyságban megünnepelni a sátoros ünnepet. Nyilvánvaló, hogy ezt az élményt megelőzően Péter még nem értette a halál és feltámadás programját. Most látta dicsőséget, amivel Jesua a királyságban rendelkezik, és azt feltételezte, hogy eljött az idő a királyság megalapítására. Azt gondolta, ekkor teljesedett be a sátoros ünnep, és ezért akart három sátrat építeni. De ekkor még nem értette a halál és feltámadás programját, nem értette, hogy a pászka (pészah) ünnepének be kell teljesülnie, mielőtt a sátoros ünnep beteljesülhet. Tehát nem volt rossz a válasza, hanem helyes válasz volt az igazság akkori ismerete szerint, ahogy ő értette. De teljesen rossz volt az időzítés. Emiatt nem kapott engedélyt a három sátor felépítésére, mert Jesua azért jött, hogy a pészah ünnepét töltse be és nem a sátoros ünnepet. Ezért Jesua ígéretét figyelembe véve Péter látta dicsőséget, amivel a Messiás a királyságában rendelkezni fog.

A második téves alkalmazás a Messiás diadalmas jeruzsálemi bevonulása alatt történt. Ahogy lovagolt a szamárcsikón Jeruzsálembe, futótűzként terjedt el a hír, hogy Jesua közeledik, és úgy lovagol be, mint a zsidók messiási királya. A zsidó emberek válaszoltak és válaszuk nagy jelentőségű volt. János 12:12-13 írja:

Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

Márk 11:8-10: Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szeg- delnek vala a fákról és az útra hányják vala. A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! 10. Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Máté 21:8-10: A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?

Lukács 19:37-38: Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

A négy evangélium együttesen leírja a tömeg összes reakcióját. Különböző módon reagáltak. Először, pálmaágakat vágtak le (amiket az ünnep során a sátorkészítéshez használtak), és a szamár lábai elé tették, amelyen Jesua lovagolt. Másodszor, hozsannát kiáltottak, héberül hoshanah. Harmadszor, azt mondták, áldott, a ki jő az Úrnak nevében. Rendszerint ezek nem olyan dolgok, amiket pészah alatt tesznek, hanem sokkal inkább a sátoros ünnep alatt.

Azonban még nem értették meg, hogy Jesua nem a sátoros ünnepet tölti be, hanem azért jött, hogy a pészahot betöltse. A pészahot nem a királyság megalapítása töltötte be, hanem a Messiás halála. A tömegek félreértelmezték a Jeruzsálembe való belovagolás eseményét.

Továbbá az egyik köszöntés, amit Jesuához intéztek a következő volt: „áldott, a ki jő az Úrnak nevében”, amely a messiási  118-as zsoltár 26. verséből idézik. A zsidó kontextusban ez a hivatalos messiási üdvözlés. A rabbik tanították, ha jön a Messiás ezekkel a szavakkal kell köszönteni. Amikor az emberek Jesuának intézték ezeket a szavakat, akkor ezrek és ezrek hirdették ki, hogy ő Izrael Messiása.

Lukács 19:39-40 hozzáteszi: És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

A farizeusok ellenvetéseire Jesua válasza az volt, hogy szükséges a bizonyság a Messiás eljöveteléről. Ha a tömeg csöndben maradt volna, a kövek kiáltották volna ugyanazokat a sorokat. Az, hogy Jesua nem azért lovagolt be Jeruzsálembe, hogy királynak nyilvánítsa magát és fölajánlja a királyságot, világos abból, ami ezután történik. A sok hozsanna és áldott, a ki jő az Úrnak nevében köszöntések közepette, messiási voltának elismerése közben Jesua az ítélet szavait mondta.

Lukács 19: 41-44: És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

Ha Jesua egyszerűen a királyságot ajánlotta volna föl, ahogy belovagolt Jeruzsálembe a diadalmas bevonulás napján, akkor a tömegek elfogadták volna mint Messiást ott helyben! A zsidók ezrei és ezrei hirdették ki Messiásnak. Lehetetlen azt állítani, hogy ez volt a kisebbség, mert Máté 21:8 kijelenti, hogy ez igaz volt a tömeg nagy részére. Az ellenkezők a vezetők voltak, de a tömegek hirdették messiási voltát. Ha Jesua újra királynak nyilvánította volna magát és újra fölajánlotta volna a királyságot, akkor elfogadták volna. De nem ez volt a célja a diadalmas bevonulásnak, bármennyi hozsanna és „áldott, aki jő az Úrnak nevében” sem tudta megváltoztatni azt, ami másfél évvel ezelőtt történt. Ez a nemzedék már elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. Már elutasították Jesua messiási voltát a démoni megszállottság vádjával, és mivel az a bűn pontosan az volt, megbocsáthatatlan, semmilyen körülmény nem tudta elmozdítani az ítéletet. Különben a megbocsáthatatlan megbocsátható lett volna tagadva Jesua saját szavait. Tehát mindezek ellenére Jesua szavai az ítélet szavai voltak.

Jesua megismételte, hogy Jeruzsálem sorsa a pusztulás. A templomot lerombolják és kő kövön nem marad. Ennek az oka a 44. versben olvasható, mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. Mivel Jeruzsálem nem ismerte föl a megfelelő időben a Messiás eljövetelét, az ítélet beteljesedése felé közeledett. A meglátogatásnak ideje, amit nem ismertek meg, a Máté 12-ben volt. Miután többszörösen igazolta messiási voltát, miután sok csodán, jeleken keresztül bizonyította igazolta önmagát, miután hallották tanítani és prédikálni, elutasították. Nem ismerték meg a meglátogatásuk idejét. Emiatt már ítélet alatt voltak.

Tehát a diadalmas bevonulás célja nem a királyság felajánlása, hanem Isten bárányának félre tétele volt a pészah áldozatra való felkészülésben. Márk 11:11 írja, hogy bement Jeruzsálembe. Részletesebben Máté foglalkozik az ottani eseményekkel a 21:10-11-ben:

És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

Az egész város megértette az események fontosságát. De ismétlem, a főpapok, a sadduceusok, az írástudók, és a farizeusok tiltakoztak Máté 21:15-16-ban:

A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Ho- zsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

Amikor a farizeusok tiltakoztak a dicséret ellen, amit Jesua kapott, válaszában tudatta velük, hogy a Messiás engedte őket magához jönni. A dicséret és imádat elfogadása Jesua részéről megmutatta, hogy elfogadta az állításukat messiási voltával kapcsolatban. Ezek után elhagyta Jeruzsálemet és visszatért Bethániába (v.17). Azon a napon Nisán tizedikén Isten bárányát elválasztották. Tizedikétől tizennegyedikéig a bárányt megvizsgálták annak a bizonyítékaként, hogy valóban hibátlan és szeplőtlen volt.

Végül utolsó témánk a sátoros ünnep beteljesüléséről szól. Erről Zakariás 14:16-19-ben olvashatunk:

És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.

Mivel a messiási királyság, a millennium lesz az ünnep beteljesülése a 16. vers szerint ez az ünnep minden nemzetnek kötelező lesz, akik Jeruzsálem ellen jöttek. Hódolniuk kell a Seregek Urának, és küldöttséget kell Jeruzsálembe küldeniük. A mózesi törvény alatt csak zsidóknak volt az ünnep kötelező, de millenniumi törvények szerint minden nemzetnek kötelező lesz. A 17-19. versek szerint aki nem engedelmeskedik a törvénynek, arra ítélet jön.

Ahogy a sátoros ünnep követte az engesztelés ünnepét a mózesi törvények sorában, úgy követi a nagy nyomorúságot a messiási királyság örömteli és boldog ezer éve az emberiség történelmének csúcspontján.

(A tanulmány Arnold Fruchtenbaum „190 Messianic Bible Studies” felhasználásával készült.)

A vakon született meggyógyítása

A vakon született meggyógyítása Bibliatanítások

(Ján. 9.1-41) Jézus többször is gyógyított vakokat, néha rögtön. Itt a földre köpött azt összekeverte, és a férfi szemére kente. De ez még nem volt elég. Utána elküldte őt a Siloám tavához, hogy ott mosakodjon meg, ami elég messze volt. Jesua itt tudatosan lépett át olyan tradíciókat, amit a farizeusok alkottak a mózesi törvény köré. Pont így nem volt szabad gyógyítani az ő törvényeikben (Misna). Mivel ünnep volt, a papok a Siloám tavából hordtak vizet bizonyos szertartásokhoz. A találkozás a vakon születettel elkerülhetetlen volt. 

Az Örökkévaló világosságot áraszt szét bennünk - 97. Zsoltár

Az Örökkévaló világosságot áraszt szét bennünk - 97. Zsoltár

A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.  Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét! (Zsolt 97: 10-12)

Ezt a zsoltárt (több más mellett) szombat fogadáskor minden péntek este felolvassák a zsinagógákban. Héber vers szó szerinti fordításban így hangzik:

Ti, az Urat szeretők legyetek a gonosz gyűlölői! Ő az igazak, hűségesek, szentek (haszidok) lelkeinek (nefes) őrzője, állandó figyelője, megtartója, védelmezője, őrállója, biztonsági őre, felelőse, vigyázója, felügyelője.

A világosság, a fény, mint egy fényszóró (ór) világít az igazakra (cadik), magot vet beléjük a világosság, elszórja beléjük a magjait, fényt, világosságot gyújt bennük. Öröm, az Úr öröme az egyenes szívűeken, a helyesen gondolkodókon, a lelkiismereteseken van.

A világosság szó (ór) sok más helyen is megtalálható a Bibliában. Így kezdődik az első Mózes könyve:

És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.  (1 Móz 1:3)

A világosság, a fény nemcsak a fizikai fényre utal, hanem, ahogy a 97. zsoltárban is, átvitt értelme van. Utal Isten tisztaságára, fényére,  igazságára, a világosságára, arra, amely a világba jött. A héber szó megjelenését és görög fordítását (fósz) elemezzük néhány igehelyen.

A világosság, és az élet világossága az Isten előtt van, ez az ami megszabadít a halától:

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. ... Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. (Jób 33:28,30)

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. (Zsolt 56:14)

Isten arcának világossága, nem az emberi erőnk segít. Boldog, aki ezt megtapasztalja:

Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram! (Zsolt 4:7) 

Mert nem az ő fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert kedvelted őket. (Zsolt 44:4)

Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! (Zsolt 86:16) 

Az Örökkévaló a világosságunk és megváltónk:

Az Úr az én világosságom (ór) és üdvösségem (Jishi – Jesuah neve ebből a szóból származik): kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Zsolt 27:1)

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által (világosságodban) látunk világosságot. (Zsolt 36:10) 

Igazságunk (Isten) a világosság:

Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Zsolt 37: 6) 

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. (Zsolt 43:3)

Az igazakra szórja a világosságot:

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz. (Zsolt 112:4)

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága (igazak – cádik ösvénye mint a világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. (Péld 4:18)

Az ige, a Biblia, a kijelentés, a tóra ad világosságot az életünkben:

Az én lábamnak szövétneke (lámpása) a te igéd, és ösvényemnek világossága. (Zsolt 119:105)

Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a tudomány (tóra – törvény, tanítások parancsolatok) világosság, és életnek úta a tanító-feddések. (Péld 6:23) 

A király, a Messiás, őbenne van az élet:

A királynak vidám orcájában élet van (a király arcának világosságában élet van) ; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege. (Péld 16:5) 

A világosság szó Ézsaiás prófétánál is nagyon sokszor szerepel:

Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában! (Ézs 2:5)

A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! (Ézs 9:2) 

Isten gondoskodott arról, hogy Izraelen kívüli népek is megismerjék a megváltót, aki a sötétségből a világosságra vitt, aki soha nem hagy el:

Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává (a Messiást, a Felkentet)... A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom. (Ézs 42: 6, 16)

Isten a törvényét, tóráját, Bibliáját világosságul adta, hogy az emberek tanuljanak abból:

Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet (tóra) a népek megvilágosítására megalapítom. (Ézs 51:4)

Ilyen a megváltás, a megigazulás állapota:

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. (Ézs 58:8) 

Az Örökkévaló az örök világosságunk:

Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. (Ézs 60:19-20) 

A világosság a tanításban, doktrinában, a Messiás a világosság:

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. (Ézs 60:1-3)

A Messiás világosság a pogányoknak:  

Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul (ór) adtalak, hogy üdvöm (jesuáti) a föld végéig terjedjen! (Ézs 49:6)

Az Úr, az Örökkévaló Izrael világossága:  

És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon; (Ézs 10:17)

Az Úr a világosságunk:

Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! (Mik 7:8)

A görög Bibliában a világosság szó a héber ór szó fordítása (fósz) visszatérő motívum, a megváltó Jesua magára is vonatkoztatja (Jesua a világosság). Így olvasva a héber írásokat, érthetőbb (világosabb) mire utalnak Jesua és a görög Biblia szerzői. Jesua az a világosság, aki megvilágosítja az őbenne hívőket, ő az ige szerzője, a megtestesült ige, ő a világ világossá, ő Izrael világossága.

A János evangélium egyik fő témája a világosság – sötétség ellentéte.

A világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. (Jn 3:19)

Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. (Jn 1:4, 9)

Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. (Jn 8:12)

Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. (Jn 9:5)

A világosság, a megváltó által a tanítványok a világ világosságai:

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. (Mt 5:14) 

Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Ef 5:8)

Az Örökkévaló a világosságban lakozik, ő a világosság:

Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, a mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen. (1 Tim 6:15-16)

És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. (1 Jn 1:5) 

 

A 96. Zsoltár jó híre: Jesua

96:2: Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. 

A zsidó tradícióban szombat fogadásakor, azaz péntek este több zsoltárt is felolvasnak, köztük a 96-os zsoltárt. Héberből fordítva ez a zsoltár: Mondjátok el a jó hírt napról-napra az ő szabadításáról (jesuáti). A szabadítás szó a jesuah és Jesua (Jézus) neve is ebből a szóból származik. Akár így is érthetnénk: mondjátok el a jó hírt az ő Jesuájáról. Görög fordításban a jó hír mondása az evangelizomai szó, azaz evangelizáljatok (határozatlan ideig) a szabadításról, megváltásról, üdvösségről (szóteria). 

Héberül olvasva a fenti igét természetesen nem személynév, nem Jesua neve szerepel abban, de a nevének a jelentése igen (jesuah) ragozott formában. Így ezt olvasva megjelenhet előttünk a Megváltó, a Messiás, Jesua személye, az a munka, amit tett, az a személy, akikre az igazak vártak. Róla szól a jó hír, az ő szabadításáról, a bűnökből történő megváltásról, az örök életről. Amit nekünk hirdetni kell, mint jó hírt tovább kell adnunk, ez a prófétai feladatunk. Amikor a zsidók minden péntek este elmondták ezt a zsoltárt, és amikor megjelent számukra a várva várt Messiás, aki elhozta számukra a szabadulást, a szabadítás megtelt a személy nevével is, és tudták, kire gondolnak.

 

Bibliatanítások

JESUA neve a Héber Bibliában?

JESUA neve a Héber Bibliában?

A Héber Bibliában megjelenik-e Jesua (Jézus) neve. Jesua neve azonos Józsué (Jehosua), Mózes utódja nevével és más Izraeliták nevével (Jesua) a Héber Írásokban. De megjelenik, mint megváltás, szabadítás jelentésű szóként is (jesuah) több tucatszor.  

 

Mi Jézus neve héberül?

 

Máté (1:21) és Lukács evangéliumában olvashatjuk: (1:31) az Úr angyala (Gábriel) megjelenti, hogy megszületik Izrael megváltója (Messiása), akinek neve Jézus (görögül: ησος Iēsous) lesz. Mivel Jézus izraelitaként született, héber nyelven beszéltek, neve a héberül Jesua lett. Héber nyelvben a neveknek van jelentése és sokszor céllal adja Isten vagy más azokat (lásd Éva, Ábrahám, Sára, Jákób 12 fia). 

A Jesua név jelentése a megváltó vagy az Úr a megváltó. Az angyal ezt meg is magyarázza: „nevezd annak nevét Jézusnak (Jesua), mert ő szabadítja meg (josia) az ő népét annak bűneiből” (Mt 1:21). A két szó Jesua név és a szabadít szó héberben ugyanabból a szótőből ered (jasa = szabadít, megvált). 

Akkor ő (Simeon) karjaiba vevé őt (JESUA), és áldá az Istent, és monda: 

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet (JESUÁTÉHÁ) (Lk 2:28-30). Simeon nem véletlenül használta az “üdvösséged” szót, hiszen ezzel utalt a megváltóra, akinek a neve is kifejezi, amire Simeon várt és szemeivel is meglátta, karjában is tartotta. 

 

A jesua szó a Héber Bibliában nagyon sokszor fordul elő különböző formákban. 

A Jesua név a Héber Bibliában megjelenik mint Jehosua יְהוֹשֻׁעַ: “Az Úr a megváltó” Mózes utódjának a neve, és más izraliták nevei is: —Jesua név (28-szor főleg az Ezsdrás és Nehémiás könyvében), Jehosua, Joshua (Józsué) (219-szer). Ézsaiás próféta héber neve Jesaja szintén erről a tőről fakad (az Úr megváltása), csakúgy mint Hóseás (Hósea) próféta neve is. Jesua, a főpap neve is a babilóni fogság után.  

 

A Jehosua és a Jesua szavak összetétele: JAHVE JASA, az ÚR (JHVH) a Megváltó (JASA).

Tehát a JESUA szó névként és JESUAH szabadítás, megváltás, jelentésű szóként számtalan esetben szerepel a Héber Bibliában (Ószövetségben), leginkább a zsoltárokban, prófétáknál, de a Tórában (Mózes öt könyvében) is, általában ragozott formában. Nézzük meg hol és milyen jelentésben:

 

I. szabadítás, megváltás: Zs 119:155 és még 18szor,  2 Mózes 14:13 – nézzétek az Úr szabadítását (JESUAT JHVH)

 

II. Megváltó, szabadító mint Isten címe (fizikai, spirituális megváltás)

– 5 Móz 32:15; üdvösség kősziklája – (CÚR JESUÁTÚ)

 

Zs 42:6,12;  Orcájának szabadítása 43:5; szabadítóm JESUÓT 68:20; szabadításunk Istene 89:27; szabadításom kősziklája 

 

1 Móz 49:18; Szabadításodra várok Uram (JESUÁT’HÁ)

 

Ésa 33:2; 52:7; Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást (JESUÁH) hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! 

 

Ésa 52:10; Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák föld minden határai Istenünk szabadítását (JESUAH)! 

 

Ésa 59:11; 60:18; szabadulást (JESUÁH) hívod kőfalaidnak 

 

Jónás 2:10; Az Úré (JHVH) a szabadítás (JESUÁTÁH)

 

Zs 3:3, 9; Az Úré a szabadítás (JHVH JESUÁH); 

 

Zs 14:7, és 53:7; Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás (CIÓN JESUÁT JISZRÁÉL) 

 

Zs 35:3; Mondd lelkemnek: én vagyok segítséged (JESUÁTÉH) 

 

Zs 62:2-3; Csak Istenben nyugoszik meg lelkem, tőle van az én szabadulásom (JESUÁTI), Csak ő az én kősziklám és szabadulásom (JESUÁTI)

 

Zs 69:30; Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed (JESUÁTÉHÁ ELOHIM) 

 

Zs 70:5; (ugyanez 40:17), Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat (JESUÁTÉHÁ): Magasztaltassék fel az Isten! 

 

Zs 91:16; Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat. (JESUÁTI) 

 

Zs 96:2; Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. (JESUÁTÚ)

 

Zs 140:8; Én Uram, Istenem, szabadításom (JESUÁTI) ereje

 

1 Sám 2:1; És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak (JESUÁTÉHÁ) örvendezek én! 

 

Ésa 25:9; Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart (JASA) minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában! (JESUÁTÚ)

 

Zs 9:15; Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. (JESUÁTÉHÁ)

 

Zs 13:6; Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek (JESUÁTÉHÁ); hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

 

Zs 35:9; Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. (JESUÁTÚ)

 

Ésa 26:1; Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását (JESUÁH) adta kőfal és bástya gyanánt! 

 

Zs 88:2; Uram, szabadításomnak Istene! (JHVH ELOHÉ JESUÁTI)

 

Ésa 12:2-3; Ímé, az Isten az én szabadítóm ÉL JESUÁTI! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! (JESUÁH) S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből (JESUÁH) - kútfeje (forrása);

 

Zs  62:3, 7; Csak ő az én kősziklám (CÚRÍ) és szabadulásom (JESUÁTI); ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. 

 

Ésa 49:8; Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás (JESUÁH) napján segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; 

 

Zs 20:6; 21:2, 6; 44:5; Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget (JESUÓT) Jákóbnak! 

 

Zs 68:20; Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk (JESUÁTÉNU) Istene! 

 

Zs 118:14; Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul (JESUÁH). 15, 21; Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul (JESUÁH) lettél! 22; A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! 

 

Ésa 49:6 Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm (JESUÁTI) a föld végéig terjedjen! 

 

Ésa 51:6; Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom (JESUÁTI) örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. 

 

Ésa 56:1; Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom (JESUÁTI), hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék. 

 

Ésa 62:1;Sionért (CIÓN) nem hallgatok és Jeruzsálemért (JERUSALAIM) nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása (JESUÁTÁH), mint a fáklya tündököl. 

 

Zs 98:2, 3;  Tudtul adta az Úr (JHVH) az ő szabadítását (JESUÁTI); a népek előtt megjelentette az ő igazságát.  Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását (JESUÁT). 

 

Ésa 59:17; Üdvösség megváltás  sisakja: KOBÁ JESUÁH

 

Héberül olvasva a fenti igéket Jesua neve ugyan nem szerepel azokban, de a nevének a jelentése igen (jesuah) ragozott formában. Így ezeket az igéket olvasva megjelenhet előttünk a Megváltó, Jesua személye, az a munka, amit tett, az a személy, akikre az igazak vártak, akiről írtak.  

 

Bibliatanítások

Jom Kipur

Jom Kipur Bibliatanítások

AZ ENGESZTELÉS NAPJA

Szeptember 24-én este kezdődik az engesztelés napjának zsidó ünnepe az 5784. évben. Két központi elemmel rendelkezik a Jom Kippur, az eredeti ünnep: a lélek sanyargatása, és a két baknak az áldozata: az egyik meghal és  a másik életben marad és magával viszi a bűnöket.

Természetesen az ünnep betöltője a Messiás. Ez látjuk Ézsaiás 52:13-53:12-ben. Ez a kép úgy mutatja be a Messiást mint az engesztelés napjának a végső, helyettesítő áldozatát. A szövegösszefüggésben ez a rész nemcsak egy prófécia a megfeszítésről hanem Izrael szavai, ahogy megvallja nemzeti bűnét és mint nemzet imádkozik a megváltásáért.

A kulcs kifejezés a sanyargatás. Az engesztelés napjának prófétai beteljesülése a nagy nyomorúság lesz, ahol a testnek és a léleknek a sanyargatása is teljességre jut. Nem véletlen, hogy az Írás gyakran írja le ezzel a szóval a nyomorúságot.

Hoseás 5:15-6:3 írja le a test nyomorúságát Izrael számára:

Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. NYOMORÚSÁGUKBAN keresnek majd engem! Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő SZAGGATOTT MEG és ő gyógyít meg minket; MEGSEBESÍTETT, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.

Zakariás 13:8-9 rámutat, hogy a nemzet kétharmada elpusztul:

És lészen az egész földön, így szól az Úr: a KÉT rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a HARMADRÉSZT a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

Ez elvezet a lélek sanyargatásáig. Erről Zakariás a 12:10-13:1-ben ír, amikor a Lélek kiöntetik Izrael népére:

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében. És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön; Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön. A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön.  Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.

A nemzeti megváltás tehát a nagy nyomorúság sanyargatásaival következik be és vezet el Izrael nemzeti bűnbánati imájához. Az egyház is nagyobb világosságra jut, ahogy a hívők egyre többen felismerik: a második eljövetel kulcsa Izrael nemzeti megtérése és JESUA a Messiás elfogadása és (vissza)hívása:

Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: ÁLDOTT, A KI JŐ AZ ÚRNAK NEVÉBEN! (Máté 23:39)

 

 

 

Lázár feltámasztása

Lázár feltámasztása am

Jézus azért várt furcsa módon három napig, mert a rabbik azt tanították, hogy a halott lelke ennyi ideig még a halott körül van, tehát a feltámasztásra három napig van esély. Utána már nincs. Ez a feltámasztás a megígért Jónás jele első csodája. Jézus azt mondta hogy „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.” Jónás három napig volt a Seolban (a teste pedig a cethal gyomrában), miután feltámadt, és végrehajtotta szolgálatát. Lázár jelét elutasították a farizeusok és az írástudók, és Jézussal együtt Lázárt is meg akarták ölni. A második jel Jézus saját feltámadása volt. Ezt akkor utasították el véglegesen, mikor megkövezték Istvánt. A harmadik Jónás jele a két tanú föltámadása lesz a nyomorúság közepén. Ekkor kezd Izrael újra nemzeti szinten Isten felé fordulni, és a nyomorúság végén nemzetként megtérni.

Mert ahol ketten vagy hárman

Mert ahol ketten vagy hárman am

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mát. 18:20)

Rengeteget használt ige gyülekezeti alkalmakon, kedvenc bevezető mondat az összejövetel elején. A kontextusban azonban nem összejövetelről, hanem döntéshozatalról van szó. Két vagy három tanúbizonyságra áll meg egy dolog. (Lásd az előtte levő szövegrészt). Ennek háttere az ószövetségi törvényhozásban a két vagy három igaz tanú kérdése. Amikor ezek egybegyűlnek Isten nevében, és igaz döntést hoznak a gyülekezetben akkor ő köztük lesz.

Mondja a beteg is hős vagyok

Mondja a beteg is hős vagyok am

Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!  Jóel 3:10

Sokat használt buzdító ige, pedig a szövegösszefüggésben Isten gúnyolja az ellene gyülekezőket, akik az utolsó nagy csatára készülnek az armaggedoni hadjáratban Izrael ellen illetve személyesen Isten ellen.

 

Ros Hásáná

Ros Hásáná Bibliatanítások

Kürtzengés ünnepe, a Ros Hásáná

A Tóra ünnepei között ez az ötödik ünnep, és az első az őszi ünnepek sorozatában. A sófár megszólaltatása különleges szempontokkal rendelkezik a zsidó hagyományban:

A fújás céljai:

  • hívás megtérésre 


  • emlékeztetés a szövetségi kapcsolatra 


  • összezavarni Sátánt azon a napon, amikor vádolja Izraelt 


A fújás jelentése


  • a végső összegyűjtés és a halottak feltámadásának jelképe, amikor a Messiás jön :

Ézsaiás 27:13: És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.

Az Újszövetségben is különös jelentőséget kap ez az ünnep.

Az Ézsaiás írásrész párja a Máté 24:31:

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.

Az ünnep prófétai beteljesülését két írásrészen keresztül is látjuk. Itt Pál mint egy ismert fogalmat használja a trombita kifejezést, és a határozott névelővel az ünnep utolsó trombitájára/harsonájára, a Tekia Gedola-ra utal, amint a gyülekezet elragadtatásáról beszél:

1 Tesszalonika. 4:13-18: Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

A másik írásrész I Kor. 15: 51:52-ben található. A gyülekezet elragadtatásakor a Krisztusban elhunytak feltámadnak és a Krisztusban élők romolhatatlan testet öltenek magukra:

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Mindenkinek szép és boldog új évet: 

Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. (2 Kor 13:11).

Salom, Nagy Iván és Rita

Purim

Purim

Egy személyes élménnyel szeretném kezdeni a zsidó ünnepek közötti purim rövid bemutatását. 1998-ban először látogattuk meg az Egyesült Államokban New York államban a Camp Shoshanah elnevezésű messiáshívő nyári bibliatábort. Itt volt lehetőségünk életünkben először – mint nem zsidó hátterű hívők – részt venni egy zsidó hívők körében megünnepel sábát vacsorán. Mélyen megérintett az alkalom minden tekintetben: az esemény biblikus vonatkozásai fölkeltették az érdeklődésünket a bibliai zsidó ünnepek gyakorlata és tágabb üzenete felé is. Ahogy az idő múlt, egyre többet értettünk meg az ünnepek jövőbemutató üzenetéből, és segített megérteni Isten tervét zsidókat és nem zsidókat illetően. 

Izrael kilenc jelentős ünnepe között két ünnep későbbi, amelyek a mózesi törvény után keletkeztek. Az egyik a hanuka, a templomszentelés ünnepe, amely a Makkabeusok győzelmére emlékezik, és a másik a purim ünnepe az Eszter könyvéből. 

Eszter könyve az egyetlen az Írásokban, amelyben nem találjuk meg Isten nevét. Nincs benne ima, még csak utalás sem Istenre. A legközelebbi pont talán, ahol külső segítségre utal Márdokeus (és Istenre gondol) a 4:14-ben olvasható:

Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?

De ha így van, akkor mit keres ez a könyv  és az ünnep a Bibliában? Eszter története bemutatja nekünk Isten hűségét a szövetségeihez, különösképpen az ábrahámi szövetséghez. Van egy elv a szövetségben, amit fontos nemcsak zsidóknak is megérteni: 

És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. (1 Mózes 12:3)

A zsidó nép megtanulhatja Eszter könyvéből Isten feléje megnyilvánuló gondoskodását. Még a szétszóratásban és a fogságban is jelen van Isten gondviselése, és így lesz ez mindaddig, amikor a teljes Izrael megtartatik. 

A nem zsidók megtanulhatják ebből a könyvből, hogy jelentős a felelősségük a zsidókat illetően. A nagy nyomorúság után a pogányok ítéletének látható alapja a filoszemitizmus ill. az antiszemitizmus lesz. A pogányokat két táborra osztják, a filoszemita juhokra és az antiszemita kecskékre. Azok a pogányok, akik támogatták a zsidókat a nyomorúság alatt megmutatták a hitüket a cselekedeteikből (Jakab 2:14-17).  Nem a cselekedeteik miatt nyertek természetesen üdvösséget, a cselekedeteik csak látható következményei lettek a hitüknek az emberiség történelmének legsötétebb órájában. A juhok áldásban részesülnek és bemennek a messiási királyságba. A másik pogány csoport, a kecskék, az Antikrisztus támogatják a zsidók kiirtásának tervében, ítéletre mennek. Eben az értelemben lesznek átkozottak és a pokolra jutnak. Az Eszter könyve és a purim ünnepe fontos figyelmeztetés mindazoknak a nem zsidóknak, akik antiszemiták. 

Bár nincs konkrét hivatkozás a messiási személyre és programra ebben a könyvben, több párhuzamot is felfedezhetünk a végső időkkel és a nagy nyomorúság eseményeivel.

  • A zsidók szét vannak szórva az egész perzsa birodalomban – A zsidók szét vannak szórva az egész világon (bár a hitetlenségben való első világméretű egybegyűjtés már megtörtént Izrael államának a megalakulásakor
  • Hámán ki akarja irtani az összes zsidót – Az Antikrisztus ki akarja írtani az összes zsidót
  • A történet végén Hámán (és a fiai) elpusztulnak – Az Antikrisztus és teljes családja (Ézs. 14:21) elpusztul a nyomorúság végén
  • A zsidók elpusztítják ellenségeiket – A pogányok ítélete
  • Purim ünnepe – A Bárány menyegzői lakomája
  • Az ábrahámi szövetség garantálja, hogy a zsidók mint nemzet túlélik a pogányok idejét – az ábrahámi szövetség (és a másik három feltétel nélküli zsidó szövetség) garantálja, hogy a zsidók túlélik a nagy nyomorúságot és eljön a messiási királyság

Az ünnep leggyakoribb elnevezése a purim. Az a biblikus neve, ahogy Eszter 9:26-ban olvassuk. A pur sorsot jelent így a purim (többes szám) sorsokat. Az elnevezés oka Eszter 9:24-ben az, hogy Hámán sorsot vetett, hogy elpusztítsa a zsidókat (Eszter 3:7, 9:24). Az események a i.e. V. században történtek a perzsa birodalomban, amikor Xerxész (Ahasvérus) volt a király. Hámán vezette összeesküvés a zsidók ellen sikertelenül végződött, Márdokeus vezetésével és Eszter királyné közbenjárásával a zsidók elpusztították ellenségeiket, akik meg akarták őket semmisíteni. ennek az eseménynek a megünnepléseként Márdokeus és Eszter királyné elrendelte a purim ünnepének a megtartását.

Az ünnep leírását Eszter 9.17-32-ben találjuk. Az ünnepet Adár hónap 13. napján tartották az összes tartományban. A következő napon pihentek és a napot az öröm és vigasság napjává tették (v.17). A zsidók Susánban a 13. és 14. napon gyűltek össze és a 15. napon pihentek (v.18). A nap ünnepnap lett és nem böjti nap, az öröm napja lett és nem a szomorúságé. Ajándékokat küldtek egymásnak, ahelyett, hogy kifosztották volna őket. Az ünnepet évente tartották meg. 

Minden jog fenntartva © 2012 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu

Bibliatanítások