A Biblia értelmezése

A Biblia értelmezése

Ariel HungaryAz eredeti, a zsidó kontextus elengedhetelen az Írások megértéséhez. Honlapunk, és egyben nonprofit szervezetünk, a Bibliatanítások Ari'EL Hungary célja, hogy olyan bibliai tanításokat mutasson be, amelyek a zsidó gyökerekre épülnek, és ebben a közegben értelmezik az Írásokat. Hosszú évek alatt számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidó, vagyis az eredeti kontextus elengedhetetlen a Biblia teljes megértéséhez. Az Írások ugyanis Izrael népének adattak, és minden könyvet zsidó szerző írt. A keresztény egyház kialakulásakor a zsidóságon belül létezett, tagjai csak zsidók voltak. A pogányok (nem zsidók) bejövetele a gyülekezetbe Isten célja volt, de nem a zsidók elvetésével és kiszorításával. Éppen ellenkezőleg: a pogányoknak az lett volna a feladata, hogy féltékennyé tegyék a zsidókat azzal, hogy nekik zsidó Messiásuk (Jesua) van. A kereszténység történelme azonban ezzel ellentétes irányba fordult, és az elfogadás, a szeretet helyett üldözővé, kirekesztővé vált. 

Oldalunkon ötven bibliatanítást teszünk közkinccsé (Bibliaiskola), amelyek a zsidó-keresztény irányzat egyik legmeghatározóbb alakjától, az Ariel Ministries alapítójától, Dr. Arnold Fruchtenbaumtól származnak. Ezek szisztematikus, rendszerezett alaptanítások, amelyek megismerése elengedhetetlen a hívő keresztény életben való növekedéshez, a Biblia megismeréséhez. 

Rengeteg bibliai igehelynek van értelmes magyarázata az adott kor zsidó szokásai, írott és íratlan törvényei, nyelve és nem utolsó sorban a kontextus mindenkori figyelembevételével.

am 2016. 08. 29. 18:35

Víztől és Lélektől született

Víztől és Lélektől született

János 3:5: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

A "víztől születik" kifejezést sokszor használják bizonyos irányzatokban a vízkeresztség szinonímájára. A zsidó kultúrában és a farizeusi értelmezésben azonban ez a fizikai megszületést jelenti, és szerintük így automatikus bejutást a paradicsomba. Ezért mondta Jézus Nikodémusnak, hogy szükséges víztől és Lélektől születni, ahol a víztől születés a fizikai megszületést a Lélektől születés az újjászületést jelenti. Semmiképpen nem jelenti vízkeresztség és a Szentlélek keresztség két külön eseményét.

Bibliatanítások 2016. 08. 30. 18:39

A Szentlélek káromlása

A Szentlélek káromlása

Az egyik legtöbbet félreértett igehely, amit egyes pásztorok, tanítók előszeretettel használnak a juhok kárhoztatására (Máté 12:22-45). De ez itt Izrael nemzeti bűne a történelem egy adott pontján, amikor elutasítja Jesuát vezetői szinten. Ezek után Isten megítéli az akkori nemzetséget, és mond ki rájuk visszafordíthatatlan ítéletet (ezért megbocsáthatatlan), ami a templom lerombolásában i.sz. 70-ben, és az utána következő szétszóratásban teljesedett be. De ez nem egyéni ítélet, mert ezek után még tömegével térnek meg  zsidók. Az üdvösség kérdése mindig egyéni és személyes, ezzel kapcsolatban nincs “megbocsáthatatlan” bűn. 

A Szentlélek káromlásának manipulatív használata és valós bibliai jelentése

 

Szentlélek káromlásának a jelentése örök kérdés a hívők között. Talán az egyik oka, hogy a legkülönfélébb válaszokat adták már számunkra. Mivel én személy szerint nem ismerek jobb és biblikusabb választ, mint Dr. Fruchtenbaum tanítását erről, megpróbálom itt most írásban is összefoglalni.

Még bennem is él az emléke egy-két régebben hallott (félre)magyarázásnak, és így nem csodálkozom, hogy nem csak számomra, hanem másnak is nagyon felszabadító megismerni ezt a bibliai, történelmi, és különösen zsidó kontextusba helyezett választ.

Csak az összehasonlítás kedvéért hadd idézzek fel egy két korábbi magyarázatot, hogy bemutathassam, nekem milyen tévedésektől kellett megszabadulnom.

A legszélsőségesebb magyarázat az volt, amikor szembeállították Jézus és a Szentlélek személyét. A Jézus elleni bűnökre még volt ugyan bűnbocsánat (a Fiú elleni bűnök megbocsátatnak), de a Szentlélek olyan kedves, visszafogott, lágy személyiség, hogy az ellene elkövetett bűnre a kereszt bűnbocsánata sem elegendő. Bár ez az okoskodás már akkor is sántított, amikor először hallottam, de így jár az, aki mindent elhisz még a szövegkörnyezettől függetlenül is.

A második (és talán legáltalánosabb) magyarázat rendkívül nyomasztó volt. Valószínű nem csak nekem hanem másoknak is. Ez - a teljesség igénye nélkül - így hangzott:

Bár Isten elvileg mindent megbocsát, mégis létezik olyan bűn, amit egy egyén elkövethet, és nem lesz rá bocsánata. Ha fellázad Isten felkent vezetője ellen vagy valamilyen kritikát fogalmaz meg vele kapcsolatban, akkor nagyon könnyű volt kimeríteni a Szentlélek káromlás és a megbocsáthatatlan bűn fogalmát. A konkrét bűn a „széljárástól” függően ugyan változhatott, de az állandó visszatérő elem Isten érinthetetlen felkentje volt. (Ahogy Dávid sem emelte fel kezét Isten felkentje Saul ellen.)

Legutóbbi élmény, hogy a nyelveken szólás kérdésével kapcsolatban használta a tudós teológus ezt a számára teljesen félreértett igazságot a nyelveken szólás védelmében. Azt állította, hogyha bárki nem Istentől, hanem az ördögtől valónak ítél bárminemű nyelveken szólást, akkor ezzel kimerítheti a Szentlélek káromlás bűnét. Ezek után nem könnyű a hívőknek feltenni az egyébként sokszor jogos kérdéseiket számos, mai szélsőséges gyakorlattal kapcsolatosan.

Lehetne folytatni még a sort, és biztos vagyok benne, hogy mások is ki tudnák egészíteni saját tapasztalataikkal. Egy közös eleme volt mindezeknek a magyarázatoknak: a saját elméletükhöz és teológiájukhoz használtak egyes bibliai verseket, kiszakítva azokat a szövegkörnyezetükből, és ráadásul szembeállították a Biblia egyik kulcs alaptanításával: Jézus Krisztus minden bűnért, meghalt nemcsak a hívők minden bűnéért, de az egész világ minden bűnéért. Most lássuk a kérdéses szövegrész magyarázatát.

A megbocsáthatatlan bűn tágabb szövegösszefüggése a Máté evangéliumában olvasható. Máté témája Jézus Krisztus a Messiás, a zsidók királya. Máté kifejezetten zsidóknak írt, és ez többször is világosan látható témaválasztásában. Nem véletlen, hogy ez a kifejezés – megbocsáthatatlan bűn ill. Szentlélek káromlás – a legrészletesebben nála kerül kifejtésre. A történet kronológiája a következő:

A Messiás eljött az övéihez, a zsidó néphez. Felajánlotta nekik azt a királyságot, amit az ószövetségi próféták hirdettek. Nyíltan beszélt, nem példázatokban, csodáit azért tette, hogy bizonyítsa messiási igényét. Olyan messiási csodákat is tett, amiről a rabbik is úgy gondolták, hogy csak a Messiás lesz képes rá, és a tömegek is felismerték a csodák különlegességét és egyediségét. A történet fordulópontja egy ilyen csodánál következik be, és itt hangzanak el a kérdéses kifejezések is. Izrael nemzetei vallási vezetői hivatalosan elutasítják Jézust mint Messiást.

Az elutasítás különböző vonatkozásainak a megértése KULCS azon írásrészek megértésénél, melyek az ítéletről beszélnek. Ez különösen igaz a Zsidókhoz írt levélre. Ha ezt megértjük, akkor sok minden világossá válik Jézus tetteiből. Ez egy útelágazás Jézus földi szolgálatában, sok minden megváltozik ezután.

A messiási csoda a süketnéma démon kiűzése volt. A démonűzés gyakorlata ugyan ismert volt akkoriban, máshol Jézus is követte a hagyományos módszert, de a Máté 12:22-23-ban egy NÉMA démont űz ki, ahol a rabbinikus démonűzés tudománya nem működött. Ezért is tanították a rabbik, hogy az ilyen démont csak a Messiás tudja majd kiűzni. A sokaság reakciója is eltérő, mert itt az álmélkodás még nagyobb mint más (nem messiási) csodák esetén. Ezt vezet a nép nyilvánvaló kérdéséhez. Korábban a kérdés az volt: „Milyen hatalommal teszi?” De ez a csoda kikényszeríti a kérdést: „Ő a Messiás?”  Felismerték a messiási csodát.

A nép vallási vezetői, akiket az emberek juhokként követtek, válaszút elé kerültek. A csoda letagadhatatlan volt, de mivel Jesua elutasította az ő tekintélyüket, és nem követte az „atyák hagyományait,” kizárólag csak a mózesi törvényt töltötte be, ők is elutasítják ezen a ponton. Az elutasítás okának a démoni megszállottságot nevezik meg. (Ezt az esetet egyébként még a Talmud is följegyzi két helyen is és azt írja, hogy Jézus varázslásba vezette Izraelt, ezért végezték ki Pészáhkor.)

Jesua az ellene felhozott vádakra hirdeti ki az ítéletet. A megbocsáthatatlan bűn és a Szentlélek káromlása csakis kizárólag ebben a szövegösszefüggésben található meg a Bibliában. Ez nem egy egyéni bűn, ugyanakkor egyedüli ennél a nemzedéknél. Erre nem képes más nemzet illetve más nemzedék sem. A következménye ennek a bűnnek kettős:

A királyságot egy jövőbeli nemzedék/generáció kapja, és a nagy nyomorúság után lesz újra fölajánlva, amit az akkori nemzedék elfogad a Zakariás 12:10 szerint. Ez a nemzetség viszont a szétszóratás FIZIKAI ítéletét szenvedi el. 40 év múlva a templomot és Jeruzsálemet lerombolják, és végrehajtják az ítéletet. Tehát ismétlem, ez az egyetlen szövegösszefüggés, ahol ez a kifejezés használatos, és ezért semmilyen más bűnre nem lehet használni más korban, akár múltban, jelenben vagy jövőben.

Ez a bizonyos nemzedék túlment azon a ponton, ahonnan már nem volt visszatérés, és az ítélet így visszafordíthatatlanná vált.

Izrael állapota az elutasítás után drámaian leromlott. Ekkor még rendelkeztek egy bizonyos autonómiával, de adót fizettek. Negyven évvel később Jeruzsálemet és a templomot lerombolták a rómaiak, a zsidók szétszóródtak az egész világon, és ma is, 2000 évvel később, nagyrészt szétszórtan élnek.

Jesua szolgálatában ezek után hatalmas változás következik be. A jeleket már nem Izraelnek mutatja, hanem szinte kizárólag az apostolok felkészítésére használja őket. (Ez alól csak az itt megígért Jónás jele lesz a kivétel.)

Eddig mindenkinek azt mondta, hogy „mondjátok el mindenkinek”, ettől fogva azt tanítja: „senkinek se mondjátok”.

Eddig világosan tanított, ettől kezdve példázatokban tanít, és csak a tanítványainak magyarázza el azokat.

Összefoglalva tehát a megbocsáthatatlan bűn Izrael nemzeti bűne. Vezetői szinten elutasították Jesua messiási igényét azon az alapon, hogy démonikusan megszállott és így tett egy messiási csodát. Ezt a bűnt Izrael, mint (egyetlen) szövetségi nemzet követte el. Közülük is kizárólag az a nemzedék, aki látta és hallotta a Messiás földi szolgálatát. Az Írás ezért utal rájuk ezek után többször is így: „e gonosz és parázna nemzetség” kifejezéssel. Egyéni szinten bárki megtérhetett közülük is, ez az ítélet nem érintette senkinek az üdvösségét. Viszont az ítélet fizikai szinten visszafordíthatatlan „megbocsáthatatlan” volt. Jeruzsálem pusztulása, a templom lerombolása és a nemzet szétszóratása i.sz. 70-ben bekövetkezett.

Jesua zsidó követői, akik hittek bene és ismerték a próféciáit, elkerülték ezt a fizikai pusztulást. A város megsemmisítése előtt (Lukács 21:20 szerit: Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása) elmenekültek, és Pella városában alakítottak új közösséget.

Tehát mindent összegezve ez nem olyan bűn, amit ma bárki képes lenne elkövetni, és Izrael vonatkozásában is kizárólag a Messiás korának nemzedékét érinti.

am 2016. 08. 29. 18:44

A hanuka ünnepének biblikus háttere és messiási vonatkozásai

A hanuka ünnepének biblikus háttere és messiási vonatkozásai

Bár ez az ünnep nem található meg a héber Írások lapjain, mert  történelmi háttere az intertestamentális korba nyúlik vissza, két módon is bibliai ünnepnek számit. A Hanuka (templomszentelés) ünnepéhez vezető eseményekről Dániel próféta adott kijelentést. Jesua maga is Jeruzsálembe ment és megtartotta az ünnepet.

Az ünnep bibliai háttere a próféciákban két helyen olvasható. Dániel 8:9-14 írja le a kis szarvat, Anthiokusz Epifánészt, aki nem azonos a Dániel 7-ben megjelenő kis szarvval, hanem annak a történelmi előképe. Többek között beszél a tetteiről (8:9-12), a hatalomra jutásáról, a zsidóság ellen folytatott háborújáról, a jeruzsálemi templom megszentségtelenítéséről és ennek időtartamáról.

Az események történeti beteljesülése nem található ugyan az Írásokban, de az apokrif irodalom, a  Makkabeusok első és második könyve részletesen beszámol minderről.

A második írásrész a Dániel 11:21-35-ben található. Itt is részletesen látjuk a próféciákban Anthiokiusz  hatalomra jutását, a trón elfoglalását, megerősödését, hadjáratait, a zsidók üldözését, a hellenisták hitehagyását, a pusztító utálatosság felállítását és végül a Makkabeusok lázadását.

Az ünnep bibliai neve Hanuka, a héber szó jelentése felavatás, felszentelés. A templomszentelés ünnepének is nevezik, mert arra az eseményre emlékezik, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, minekutána legyőzték a görögöket, akik megszentségtelenítették a szent helyet.

A Hag Ha-Orim név jelentése a fény ünnepe. Ez az elnevezés Josephus Flavius írásaiban található és egy legendára épül. A legenda szerint, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, és szerették volna újra meggyújtani a lámpásokat, csak egy napra elegendő olajat találtak. Ekkor azonban csoda történt, és az olaj kitartott nyolc napig. Így kapta az ünnep ezt a nevet. A csoda csak a későbbi rabbinikus irodalomban található, a Makkabeusok könyve nem említi.

Az ünnepen a szertartáshoz speciális menórát használnak. A neve hanukia. Nyolc gyertyatartója van sorban és egy kilencedik mellettük vagy előttük, ez a gyertya szolgál a többi meggyújtására (szolgaláng vagy samesz). A szertartás előtt áldást mondanak, utána minden nappal eggyel több gyertyát gyújtanak. Utána is elhangzik egy áldás majd egy speciális dal, a Maoz Tzur. A hat versszakos ének minden este felcsendül, első versszaka messiási jelentést hordoz. Nyers fordítása így hangzik:

Sziklabiztos menedék az én segítségem,

Hozzád méltó magasztalás.

Imádságom házát készítsd elő,

hogy ott zengjem hálámat.

Amikor majd megbünteted

a gyűlölködő ellenséget,

Akkor majd zsoltárdallal ünneplem

Az oltár felavatását.

 

A menedék kifejezés a héberben tartalmazza Jesua szót a Messiás nevét.

A héber Bibliából felolvasnak a törvényből, a prófétákból és az Írásokból is. Az ünnep része az ajándékozás és a speciális ételek mint az olajban sült fánk. Az olaj természetesen a csodára emlékeztet.

A zsidó gyakorlat a későbbiekben 24 törvényt fejlesztett ki az ünnep megfelelő betartását illetően. Ezek között találjuk, hogy nem lehetett a nyolc napos ünnep alatt böjtölni, a gyertyákat röviddel napnyugta után kellett meggyújtani, ha valaki egy ház felső emeletén lakott, akkor a gyertyákat az utcához legközelebb eső ablakba kellett kitenni, ha azonban ez veszélyes volt, mert a környéken zsidógyűlölő pogányok éltek, akkor egy asztalra lehetett állítani a gyertyákat közel a ház belső bejáratához stb.

A messiási alkalmazás

Annak ellenére, hogy a mózesi törvény nem tartalmazza ezt az ünnepet, Jesua mégis megünnepelte, és ennek nyilvánvaló oka a prófétai üzenet, amely megjövendölte az eseményeket. Az újszövetségi esemény leírását a János 10:22-39-ben találjuk.

  Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala… (10:22)

Az eseményeket megelőzi a János 7:1-10-21 eseménysorozata, amely a Messiás életét foglalja össze a sátoros ünnep idején. A hanuka ünnepének nyolc napja a sátoros ünnep nyolc napjából alakult ki. A zsidók a háború miatt nem tudták megünnepelni a sátoros ünnepet, mert a szírek még ellenőrzésük alatt tartották a Jeruzsálemet. De amint újraszentelték a templomot három hónappal később megtartották a sátoros ünnepet. Ebből lett utána a hanuka ünnepének nyolc napja. Nem véletlen tehát, hogy János miután a sátoros ünnep eseményeit leírja, a következő ünnep szerepéről is szót ejt a Messiás életében.

Ahogy a nyolc nap a sátoros ünnepből eredt, hasonlóan János evangéliumában a hanuka ünnepének eseményei a Messiás életében a sátoros ünnep eseményeiből következett. A sátoros ünnep alatt Jesua kijelentette, hogy ő a világ világossága. Három hónappal később ezt folytatva a hanuka ünnepén további igazságokat jelentett ki önmagáról.

Lássuk a János 10:22-39 rövid összefoglalását és mondanivalóját.

  • Jesua a Salamon tornácán jár.
  • Az emberek azzal vádolják, hogy bizonytalanságban tartja őket.
  • Jesua szerint mind a szavai, mind a cselekedetei bizonyítják messiási voltát.
  • 10:26 szerint a zavar oka, hogy nem mindenki az ő juha, ezért nem is ismeri fel, hogy ő a Messiás.
  • 10:27 szerint a juhai felismerik, hallják a hangját.
  • 10:28 szerint nekik örök életük van.
  • Senki nem veszi ki őket az Atya kezéből – ez az örök biztonság.
  • 10:30-ban nagyon világosan kijelenti, hogy ő és az Atya egy.
  • A zsidók pontosan megértették ezt és meg akarták kövezni. Már nem bizonytalanok.
  • Jesua kérdés tesz fel:  miért akarják megkövezni, hiszen sok jó dolgot tett.
  • Válasz: nem a cselekedetei, hanem a szavai miatt akarják megkövezni, mert Istennek állítja magát.

Jesua válaszában az Írást használja, hogy megvilágítsa a kérdést. Zsoltárok 82:6: 

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 

  • Azokra vonatkozik, akik képviselik Istent, mint bírák a nemzet fölött, Isten átruházott tekintélyével rendelkeztek.
  • Isten munkáját végezték.
  • Az Írás isteneknek nevezte őket, mert az ő hatalmának eszközei voltak. 10.35: az Írás fel nem bontható. Így tekint Isten a Bibliára.
  • Ha ezeket a bírákat Elohim-nak nevezték (istenek), hogy lenne istenkáromlás, ha ő Isten fiának mondja magát, hiszen közvetlen kapcsolata volt az Atyával és az ő akaratát tette.
  • I. Mózes 4:16-ban Mózes mint Isten volt Áronnak és II. Mózes 7:1-ben Mózes mint Isten volt a fáraónak, mivel ő hozta Isten üzenetét.
  • Jesua mint Mózes Isten hírnöke volt Isten üzenetével.
  • De több volt mint Mózes, nem csak átruházott tekintéllyel rendelkezett, mint ahogy a bírák. Az Atya volt őbenne és ő az Atyában. Ő volt az Isten-ember.
  • Újra megpróbálták elfogni, de sikertelenek voltak, mert nem jött még el az órája.

Ez a fejezet tehát egy sokkal nagyobb csodát jegyez, mint ami állítólag a Templom újraszentelése alatt történt. Ebben a részben Jesua három meglepő kijelentést tesz. Először, kijelenti, hogy egy az Atyával. Másodszor, kijelenti fiúsági kapcsolatát az Atyával. Harmadszor, kijelenti az isteni voltát. Ez a három kijelentés mutatja be a nagyobb csodát. A csoda, amelyet ünnepelni kellene az, hogy Isten emberré lett, meghalt az emberiségért, hogy aki benne hisz elnyerje a megváltást. Ez a megváltás örök és elveszíthetetlen. Mivel a hívők örök megváltással rendelkeznek, ezért a világosságban járhatnak, amit a világ világossága jelent számukra, mert Jesua a Messiás vett lakozást bennük.

Befejezésül nézzük meg az 1 János 1.5-9 verseit:

És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 

Ez a rész hangsúlyozza a fény tulajdonságát. Azok a hívők, akik nem járnak a világosságánál, nem járnak az Írások szerint, sötétségben járnak és nincs közösségük Istennel. Akik viszont világosságban járnak közösségük van Istennel és más hívőkkel, akik szintén így járnak.

Ha valaki hívő lett, akkor már a világosság gyermeke. Mindig ez marad, bár lehet, hogy nem jár mindig világosságban. A felelőssége, hogy a világosságban járjon. Ez kiváltképp az Írások világosságára vonatkozik, mert ez biztosítja a szükséges kenetet a hívő számára, ez tudatja vele mit tegyen.

Ha a hívő kilép a világosságból és sötétségben jár, ez a bűn miatt történik. Nem veszíti el a megváltást, de elveszíti a közösségét Istennel és más hívőkkel. A helyreállás a 9. versben olvasható:

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

A bűnöket megvallva, ami annyit jelent, hogy egyetértünk Istennel, és beismerjük részünket, Isten hűséges, megbocsát, és megtisztít minden hamisságtól. Így elvetjük a sötétség cselekedeteit és újra az Úr világosságában járunk.

Ez a következő csoda: Amikor világosságban járunk közösségünk van Istennel és más hívőkkel.

 

 

Bibliatanítások 2017. 12. 16. 14:32

A sátoros ünnep és a Messiás

A sátoros ünnep és a Messiás

A mózesi törvényben foglalt ünnepek sorozatában a hetedik és egyben utolsó ünnep a sátoros ünnep. Ahogy a négy tavaszi ünnep a Messiás első eljövetelével teljesedett be, ugyanúgy kötődnek az őszi ünnepek, a Messiás második eljöveteléhez. A bibliai gyakorlatban ez egy hét napos ünnep, amelyen pálmaágakból épített lombsátorok készítésével emlékezett meg a zsidó nép a negyven éves pusztai vándorlás időszakáról. Az ünnep az engesztelés ünnepét követi, és a lélek sanyargatása után ez az ünnep öröm időszakát jelenti. Idén szeptember 23-30 között ünnepeljük a szukkótot (szükesz) az 5779. évben. 

Írásunkban két témával szeretnénk tisztelegni az ünnep előtt: először megfigyeljük két téves alkalmazását az evangéliumokban, és másodszor összefoglaljuk a beteljesülését.

Az ünnep első téves alkalmazása a Messiás átváltozása során történt. Jesua három tanítványával együtt felment a Hermon hegyére, és megmutatta a tanítványainak a dicsőségét. A hegyen megjelent Mózes és Illés, és a Messiás közelgő haláláról beszéltek.

Péter becsatlakozott a beszélgetésbe, és ezt mondta Máté 17:4-ben:

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Itt Péter megszakította a három férfi beszélgetését és javasolta három sátor felépítését: egyet Jesuának, egyet Mózesnek, és egyet Illésnek. Nagyon sok prédikációban Pétert bírálják szigorúan, azért a bűnéért, hogy Jesuát Mózessel és Illéssel hozta egy szintre. Mivel három sátrat akart építeni nemcsak egyet, azt mondják, hogy Péter Mózest és Illést Jesua szintjére emelte, vagy Jesuát ezzel lefokozta erre a szintre. Azonban ez nem a helyes magyarázata ennek a szakasznak.

Közvetlenül a színeváltozás előtt Péter volt az, aki azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia (Máté 16:16). Péter világosan tudta, ki volt Jézus, és tudta, hogy a Messiás Mózes és Illés fölött áll. Nem próbálta velük egy szintre hozni, vagy fordítva. Ez valójában egy helyes válasz, csak Péter időzítése volt rossz.

Emlékezzünk arra, amit Péter látott. Látta azt a dicsőséget, amivel az ember fia a királyságában rendelkezni fog. Tudta Zakariás 14-ből, hogy a sátoros ünnep a messiási királyságban teljesedik be. Ezért lesz kötelező a messiási királyságban megünnepelni a sátoros ünnepet. Nyilvánvaló, hogy ezt az élményt megelőzően Péter még nem értette a halál és feltámadás programját. Most látta dicsőséget, amivel Jesua a királyságban rendelkezik, és azt feltételezte, hogy eljött az idő a királyság megalapítására. Azt gondolta, ekkor teljesedett be a sátoros ünnep, és ezért akart három sátrat építeni. De ekkor még nem értette a halál és feltámadás programját, nem értette, hogy a pászka (pészah) ünnepének be kell teljesülnie, mielőtt a sátoros ünnep beteljesülhet. Tehát nem volt rossz a válasza, hanem helyes válasz volt az igazság akkori ismerete szerint, ahogy ő értette. De teljesen rossz volt az időzítés. Emiatt nem kapott engedélyt a három sátor felépítésére, mert Jesua azért jött, hogy a pészah ünnepét töltse be és nem a sátoros ünnepet. Ezért Jesua ígéretét figyelembe véve Péter látta dicsőséget, amivel a Messiás a királyságában rendelkezni fog.

A második téves alkalmazás a Messiás diadalmas jeruzsálemi bevonulása alatt történt. Ahogy lovagolt a szamárcsikón Jeruzsálembe, futótűzként terjedt el a hír, hogy Jesua közeledik, és úgy lovagol be, mint a zsidók messiási királya. A zsidó emberek válaszoltak és válaszuk nagy jelentőségű volt. János 12:12-13 írja:

Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

Márk 11:8-10: Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szeg- delnek vala a fákról és az útra hányják vala. A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! 10. Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Máté 21:8-10: A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?

Lukács 19:37-38: Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

A négy evangélium együttesen leírja a tömeg összes reakcióját. Különböző módon reagáltak. Először, pálmaágakat vágtak le (amiket az ünnep során a sátorkészítéshez használtak), és a szamár lábai elé tették, amelyen Jesua lovagolt. Másodszor, hozsannát kiáltottak, héberül hoshanah. Harmadszor, azt mondták, áldott, a ki jő az Úrnak nevében. Rendszerint ezek nem olyan dolgok, amiket pészah alatt tesznek, hanem sokkal inkább a sátoros ünnep alatt.

Azonban még nem értették meg, hogy Jesua nem a sátoros ünnepet tölti be, hanem azért jött, hogy a pészahot betöltse. A pészahot nem a királyság megalapítása töltötte be, hanem a Messiás halála. A tömegek félreértelmezték a Jeruzsálembe való belovagolás eseményét.

Továbbá az egyik köszöntés, amit Jesuához intéztek a következő volt: „áldott, a ki jő az Úrnak nevében”, amely a messiási  118-as zsoltár 26. verséből idézik. A zsidó kontextusban ez a hivatalos messiási üdvözlés. A rabbik tanították, ha jön a Messiás ezekkel a szavakkal kell köszönteni. Amikor az emberek Jesuának intézték ezeket a szavakat, akkor ezrek és ezrek hirdették ki, hogy ő Izrael Messiása.

Lukács 19:39-40 hozzáteszi: És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

A farizeusok ellenvetéseire Jesua válasza az volt, hogy szükséges a bizonyság a Messiás eljöveteléről. Ha a tömeg csöndben maradt volna, a kövek kiáltották volna ugyanazokat a sorokat. Az, hogy Jesua nem azért lovagolt be Jeruzsálembe, hogy királynak nyilvánítsa magát és fölajánlja a királyságot, világos abból, ami ezután történik. A sok hozsanna és áldott, a ki jő az Úrnak nevében köszöntések közepette, messiási voltának elismerése közben Jesua az ítélet szavait mondta.

Lukács 19: 41-44: És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

Ha Jesua egyszerűen a királyságot ajánlotta volna föl, ahogy belovagolt Jeruzsálembe a diadalmas bevonulás napján, akkor a tömegek elfogadták volna mint Messiást ott helyben! A zsidók ezrei és ezrei hirdették ki Messiásnak. Lehetetlen azt állítani, hogy ez volt a kisebbség, mert Máté 21:8 kijelenti, hogy ez igaz volt a tömeg nagy részére. Az ellenkezők a vezetők voltak, de a tömegek hirdették messiási voltát. Ha Jesua újra királynak nyilvánította volna magát és újra fölajánlotta volna a királyságot, akkor elfogadták volna. De nem ez volt a célja a diadalmas bevonulásnak, bármennyi hozsanna és „áldott, aki jő az Úrnak nevében” sem tudta megváltoztatni azt, ami másfél évvel ezelőtt történt. Ez a nemzedék már elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. Már elutasították Jesua messiási voltát a démoni megszállottság vádjával, és mivel az a bűn pontosan az volt, megbocsáthatatlan, semmilyen körülmény nem tudta elmozdítani az ítéletet. Különben a megbocsáthatatlan megbocsátható lett volna tagadva Jesua saját szavait. Tehát mindezek ellenére Jesua szavai az ítélet szavai voltak.

Jesua megismételte, hogy Jeruzsálem sorsa a pusztulás. A templomot lerombolják és kő kövön nem marad. Ennek az oka a 44. versben olvasható, mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. Mivel Jeruzsálem nem ismerte föl a megfelelő időben a Messiás eljövetelét, az ítélet beteljesedése felé közeledett. A meglátogatásnak ideje, amit nem ismertek meg, a Máté 12-ben volt. Miután többszörösen igazolta messiási voltát, miután sok csodán, jeleken keresztül bizonyította igazolta önmagát, miután hallották tanítani és prédikálni, elutasították. Nem ismerték meg a meglátogatásuk idejét. Emiatt már ítélet alatt voltak.

Tehát a diadalmas bevonulás célja nem a királyság felajánlása, hanem Isten bárányának félre tétele volt a pészah áldozatra való felkészülésben. Márk 11:11 írja, hogy bement Jeruzsálembe. Részletesebben Máté foglalkozik az ottani eseményekkel a 21:10-11-ben:

És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

Az egész város megértette az események fontosságát. De ismétlem, a főpapok, a sadduceusok, az írástudók, és a farizeusok tiltakoztak Máté 21:15-16-ban:

A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Ho- zsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

Amikor a farizeusok tiltakoztak a dicséret ellen, amit Jesua kapott, válaszában tudatta velük, hogy a Messiás engedte őket magához jönni. A dicséret és imádat elfogadása Jesua részéről megmutatta, hogy elfogadta az állításukat messiási voltával kapcsolatban. Ezek után elhagyta Jeruzsálemet és visszatért Bethániába (v.17). Azon a napon Nisán tizedikén Isten bárányát elválasztották. Tizedikétől tizennegyedikéig a bárányt megvizsgálták annak a bizonyítékaként, hogy valóban hibátlan és szeplőtlen volt.

Végül utolsó témánk a sátoros ünnep beteljesüléséről szól. Erről Zakariás 14:16-19-ben olvashatunk:

És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.

Mivel a messiási királyság, a millennium lesz az ünnep beteljesülése a 16. vers szerint ez az ünnep minden nemzetnek kötelező lesz, akik Jeruzsálem ellen jöttek. Hódolniuk kell a Seregek Urának, és küldöttséget kell Jeruzsálembe küldeniük. A mózesi törvény alatt csak zsidóknak volt az ünnep kötelező, de millenniumi törvények szerint minden nemzetnek kötelező lesz. A 17-19. versek szerint aki nem engedelmeskedik a törvénynek, arra ítélet jön.

Ahogy a sátoros ünnep követte az engesztelés ünnepét a mózesi törvények sorában, úgy követi a nagy nyomorúságot a messiási királyság örömteli és boldog ezer éve az emberiség történelmének csúcspontján.

(A tanulmány Arnold Fruchtenbaum „190 Messianic Bible Studies” felhasználásával készült.)

Bibliatanítások 2017. 10. 04. 19:58

A vakon született meggyógyítása

A vakon született meggyógyítása

(Ján. 9.1-41) Jézus többször is gyógyított vakokat, néha rögtön. Itt a földre köpött azt összekeverte, és a férfi szemére kente. De ez még nem volt elég. Utána elküldte őt a Siloám tavához, hogy ott mosakodjon meg, ami elég messze volt. Jesua itt tudatosan lépett át olyan tradíciókat, amit a farizeusok alkottak a mózesi törvény köré. Pont így nem volt szabad gyógyítani az ő törvényeikben (Misna). Mivel ünnep volt, a papok a Siloám tavából hordtak vizet bizonyos szertartásokhoz. A találkozás a vakon születettel elkerülhetetlen volt. 

Bibliatanítások 2016. 08. 29. 18:41

Jom Kipur

Jom Kipur

AZ ENGESZTELÉS NAPJA

Szeptember 19-én kezdődik az engesztelés napjának zsidó ünnepe az 5779-ben évben. Két központi elemmel rendelkezik a Jom Kippur, az eredeti ünnep: a lélek sanyargatása, és a két baknak az áldozata: az egyik meghal és  a másik életben marad és magával viszi a bűnöket.

Természetesen az ünnep betöltője a Messiás. Ez látjuk Ézsaiás 52:13-53:12-ben. Ez a kép úgy mutatja be a Messiást mint az engesztelés napjának a végső, helyettesítő áldozatát. A szövegösszefüggésben ez a rész nemcsak egy prófécia a megfeszítésről hanem Izrael szavai, ahogy megvallja nemzeti bűnét és mint nemzet imádkozik a megváltásáért.

A kulcs kifejezés a sanyargatás. Az engesztelés napjának prófétai beteljesülése a nagy nyomorúság lesz, ahol a testnek és a léleknek a sanyargatása is teljességre jut. Nem véletlen, hogy az Írás gyakran írja le ezzel a szóval a nyomorúságot.

Hoseás 5:15-6:3 írja le a test nyomorúságát Izrael számára:

Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. NYOMORÚSÁGUKBAN keresnek majd engem! Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő SZAGGATOTT MEG és ő gyógyít meg minket; MEGSEBESÍTETT, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.

Zakariás 13:8-9 rámutat, hogy a nemzet kétharmada elpusztul:

És lészen az egész földön, így szól az Úr: a KÉT rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a HARMADRÉSZT a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

Ez elvezet a lélek sanyargatásáig. Erről Zakariás a 12:10-13:1-ben ír, amikor a Lélek kiöntetik Izrael népére:

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében. És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön; Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön. A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön.  Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.

A nemzeti megváltás tehát a nagy nyomorúság sanyargatásaival következik be és vezet el Izrael nemzeti bűnbánati imájához. Az egyház is nagyobb világosságra jut, ahogy a hívők egyre többen felismerik: a második eljövetel kulcsa Izrael nemzeti megtérése és JESUA a Messiás elfogadása és (vissza)hívása:

Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: ÁLDOTT, A KI JŐ AZ ÚRNAK NEVÉBEN! (Máté 23:39)

 

 

 

Bibliatanítások 2016. 09. 05. 11:48

Lázár feltámasztása

Lázár feltámasztása

Jézus azért várt furcsa módon három napig, mert a rabbik azt tanították, hogy a halott lelke ennyi ideig még a halott körül van, tehát a feltámasztásra három napig van esély. Utána már nincs. Ez a feltámasztás a megígért Jónás jele első csodája. Jézus azt mondta hogy „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.” Jónás három napig volt a Seolban (a teste pedig a cethal gyomrában), miután feltámadt, és végrehajtotta szolgálatát. Lázár jelét elutasították a farizeusok és az írástudók, és Jézussal együtt Lázárt is meg akarták ölni. A második jel Jézus saját feltámadása volt. Ezt akkor utasították el véglegesen, mikor megkövezték Istvánt. A harmadik Jónás jele a két tanú föltámadása lesz a nyomorúság közepén. Ekkor kezd Izrael újra nemzeti szinten Isten felé fordulni, és a nyomorúság végén nemzetként megtérni.

am 2016. 08. 29. 18:43

Mert ahol ketten vagy hárman

Mert ahol ketten vagy hárman

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mát. 18:20)

Rengeteget használt ige gyülekezeti alkalmakon, kedvenc bevezető mondat az összejövetel elején. A kontextusban azonban nem összejövetelről, hanem döntéshozatalról van szó. Két vagy három tanúbizonyságra áll meg egy dolog. (Lásd az előtte levő szövegrészt). Ennek háttere az ószövetségi törvényhozásban a két vagy három igaz tanú kérdése. Amikor ezek egybegyűlnek Isten nevében, és igaz döntést hoznak a gyülekezetben akkor ő köztük lesz.

am 2016. 08. 29. 18:45

Mondja a beteg is hős vagyok

Mondja a beteg is hős vagyok

Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!  Jóel 3:10

Sokat használt buzdító ige, pedig a szövegösszefüggésben Isten gúnyolja az ellene gyülekezőket, akik az utolsó nagy csatára készülnek az armaggedoni hadjáratban Izrael ellen illetve személyesen Isten ellen.

 

am 2016. 08. 29. 18:47

Ros Hásáná

Ros Hásáná

Kürtzengés ünnepe, a Ros Hásáná

A Tóra ünnepei között ez az ötödik ünnep, és az első az őszi ünnepek sorozatában. A sófár megszólaltatása különleges szempontokkal rendelkezik a zsidó hagyományban:

A fújás céljai:

  • hívás megtérésre 


  • emlékeztetés a szövetségi kapcsolatra 


  • összezavarni Sátánt azon a napon, amikor vádolja Izraelt 


A fújás jelentése


  • a végső összegyűjtés és a halottak feltámadásának jelképe, amikor a Messiás jön :

Ézsaiás 27:13: És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.

Az Újszövetségben is különös jelentőséget kap ez az ünnep.

Az Ézsaiás írásrész párja a Máté 24:31: És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.

Az ünnep prófétai beteljesülését két írásrészen keresztül is látjuk. Itt Pál mint egy ismert fogalmat használja a trombita kifejezést, és a határozott névelővel az ünnep utolsó trombitájára/harsonájára, a Tekia Gedola-ra utal, amint a gyülekezet elragadtatásáról beszél:

1 Tesszalonika. 4:13-18: Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

A másik írásrész I Kor. 15: 51:52-ben található. A gyülekezet elragadtatásakor a Krisztusban elhunytak feltámadnak és a Krisztusban élők romolhatatlan testet öltenek magukra:

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Mindenkinek szép és boldog új évet 5779-ben is: Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. (2 Kor 13:11).

Salom, Nagy Iván és Rita

Bibliatanítások 2017. 07. 31. 17:41