Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem (1 Kor. 1:17)
Pár éve indult hódító útjára a Last Reformation néven ismerté vált mozgalom a dán evangélista és hitgyógyító Torben Søndergaard vezetésével. Azóta egyre több anyagot lehet látni és olvasni velük kapcsolatban. Ennek a cikknek az aktualitását az adja, hogy a mozgalom vezetője nemrég Magyarországon járt a csapatával, és a saját fogalmai szerint sikeres szolgálatot tartott a Lurdy házban és Budapest utcáin.
Ebben az írásban kiemelten az örömhír hirdetésének bibliai gyakorlatával szeretnénk foglalkozni. Ez a szolgálat gyakorlati módját érinti, amely meghatározó jellegzetessége nemcsak ennek az új, és egyre inkább nemzetközi szinten is tért hódító mozgalomnak, hanem sok más közösségnek. A örömhír terjesztése elengedhetetlen része minden élő közösségnek. Persze egy dolog mindezt tenni a magunk által választott módon, - az Írások nem adnak kizárólagos leírást a módszert illetően -, a Biblia kizárólagossága szigorúan a tartalomra korlátozódik. Egy másik dolog viszont, hogy Torben azt állítja: mindaz, amit ő tesz, visszatérés Jézus gyakorlatához, és az Apostolok Cselekedeteihez. Ez az, amit a gyülekezet akkoriban, a kezdetekkor is tett. A mozgalom erős kritikával illeti mindazt, ami az ő módszerét megelőzően, és más módon történt a nem hívők elérésére a gyülekezet korában. A név "Utolsó reformáció" nem titkolt büszkeséggel hirdeti az eddigi reformáció(k) hiányosságait, saját szolgálatának egyháztörténeti jelentőségét, valamint az egyháztörténet mindent betetőző csúcspontját, vagy legalábbis annak kezdetét. Az "utolsó" kifejezést nehéz ugyanis ennél szerényebben értelmezni. Teológiájának nagy részét egy nem kifejezetten teológiai, hanem sokkal inkább történeti könyvre építi, és ez jelentős mértékben hozzájárul ahhoz a biblikusnak beállított, de számomra erősen megkérdőjelezhető gyakorlathoz, amit Torben és sikeresen növekvő mozgalma képvisel. Az Apostolok Cselekedetei ugyanis mindamellett, hogy történeti könyv, ráadásul átmenetet is képez a mózesi törvény vége és a kegyelem korszaka között. Sokkal óvatosabban szükséges megvizsgálni a könyv eseményeit ahhoz, hogy egyes ottani eseményeket bemutatva mindjárt végleges, és mindenre kiterjedő általános teológiai következtetéseket vonnánk le belőlük. Az újszövetségi teológia elsősorban a levelekben található, ha az Apostolok Cselekedeteiben levő gyakorlat valamiért eltér ettől, akkor sokkal inkább az eltérés okát szükséges megvilágítani. Így nagyobb az esély, hogy nem építünk téves, vagy kizárólagos gyakorlatot olyan eseményekre, amelyek nem feltétlenül történnek minden egyes alkalommal ugyanúgy. A szervezetet bemutató filmet itt lehet megtekinteni.
Mivel itt most az üzenet teológiai tartalmát nem részletezzük, ezért két különböző teológiai háttérrel megírt elemzést ajánlok a filmhez. Elsősorban ezt a magyar nyelvűt.
Angolul olvasók figyelmébe ajánlom ezt a rövid összefoglalót.
Vagy ezt a részletes elemzést.
Akik hallgatni szeretnek jobban angolul, nekik ajánlom ezt a szintén angol nyelvű hanganyagot.
Szeretnénk megmutatni az Írásokban látott gyakorlatot. Ki fog derülni, hogy a Torben és csapata által használt módszer, és a Bibliában olvasottak között igen nagy különbség található. Ez persze még nem jelentené önmagában azt, hogy Torben gyakorlata eleve rossz. Az ő gyakorlatának problémája eltörpül az általa képviselt teológiai tévedések mellett. De azzal, hogy azt állítja, az ő általa folytatott módszer a helyes bibliai, és az Apostolok Cselekedeteiben látott gyakorlat, ezen a ponton is megtéveszti a követőit, és ráadásul olyan munícióval látja el őket, amely sokak számára szinte minden más közösség lenézéséhez, elutasításához vagy téves megítéléséhez vezet.
A következő pontokat vizsgáljuk meg: először Jézus (Jesua) módszerét (1) vesszük szemügyre az evangéliumokban. Számtalanszor elhangzik (ebben a mozgalomban is), hogy mindenben őt kell követnünk. Nos, ha az evangélium hirdetésében ezt tennénk, akkor soha nem tennénk ezt az utcán és tereken. Másodszor, megnézzük, mit tettek a tanítványok az evangéliumokban (2), amikor Jézus kiküldte őket a szolgálatra, és mi volt mindennek a speciális célja. Harmadszor, megvizsgáljuk, hogyan hirdették az evangéliumot az Apostolok Cselekedeteiben az első fejezetekben, kifejezetten zsidó közegben (3). Végül negyedszer, mi történt azután, hogy az evangéliumot hirdetni kezdték a pogányoknak (nem zsidóknak) is (4), és hamarosan a közöttük való hirdetés lett az evangelizálás legfőbb területe.
1. Jesua evangelizációs gyakorlata
Ézsaiás próféciája hajszálpontosan megfogalmazza már 700 évvel korábban azt, ahogy Jesua a szolgálata során nem tevékenykedik:
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. (Ézsaiás 42:2)
Jesua módszere nagyon távol állt a mai utcai evangelizációtól. Nem volt ugyanis utcai prédikátor a szó mai értelmében. Városról városra és zsinagógáról zsinagógára járt, és gyakorlata illeszkedett a mózesi törvényekhez, illetve korának rabbinikus gyakorlatához. Egy olyan közegben lépett fel, ahol a hívő zsidó maradék várta a Messiás érkezését, és az egész zsidó társadalom számára a héber Írások alapvető ismerete a rendelkezésre állt:
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon. (Lukács 4:31)
És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát... (Máté 4:21)
Emellett többször tanított kint a szabadban, ahogy az emberek hozzá özönlöttek:
És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; (Lukács 5:1)
Végignézve az összes példát, nem fogunk olyan esetet találni, ahol Jesua kiállt volna az utcára vagy térre, és ott fogott volna bele az evangélium hirdetésébe és a gyógyító szolgálatába. Gyógyítás történt ugyan nyilvánosan, de vagy speciális céllal, vagy pedig azért, mert közvetlenül hozzá fordultak segítségért mindazok, akik rátaláltak vagy felismerték.
2. A tanítványok kiküldésének gyakorlata és célja az evangéliumban
Jesua több alkalommal küldte ki tanítványait a szolgálatra. A kiküldések nem történtek meg a nemzeti elutasítás előtt. Addig a pontig Jesuát magát látjuk nyíltan hirdetni a messiási igényét, és csodákat tenni nyilvánosan ennek az igénynek a bizonyítására. Utána először a szűkebb kört, a tizenkettőt küldte ki. Mielőtt ezt a hosszabb írásrészt szemügyre vesszük, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy időrendben mindez már a nemzeti elutasítás után történik. (A Máté 9. és 10. fejezete később történik, mint a 12. fejezet eseményei.)
És körüljárja Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. (Máté 9:35-38)
Jesua tovább folytatja azt a gyakorlatot, hogy a zsinagógákat keresi fel. Itt először vonja be a tanítványait a közvetlen munkába. Személyesen ad hatalmat nekik a betegségek és erőtlenségek fölött. Ennek a kiküldésnek több olyan specialitása is van, amit nem lehet automatikusan minden helyzetre kiterjeszteni.
Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek. (Máté 10:5-11)
A szolgálat kifejezetten Izraelnek szól. Azon belül pedig azoknak, akik már "méltók" (10:11) vagyis hívők és "a váltságot várták." (Lukács 2:38). A 10:10-ben a pálca fegyverre vonatkozik, azt nem vihettek. Márk szerint "kettesével" küldte ki őket Jézus, azokhoz akik "méltók", házakhoz mentek, és ott is maradtak, amíg tovább nem mentek. Itt a "pálcán kívül" megjegyzés (5:8) a sétabotra vonatkozik. Vegyük tehát észre, hogy a célcsoport itt Izrael hívő maradéka, aki várja a Messiást. Szó sincs utcai evangelizációs akcióról a nem hívő egyének vagy még kevésbé tömegek felé.
A következő rész a hetven tanítvány kiküldése:
Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak: És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. (Lukács 10:1-11)
A hasonló megbízás mellett (kettesével menjenek, mit ne vigyenek, gyógyítsanak stb.) több információt is látunk erről a szolgálatról. Az "ő orcája előtt" mennek, ami azt jelenti, hogy neki készítik elő a szolgálati terepet, minimum 35 helyszínt. Ez lesz az utolsó útja, ahogy Jeruzsálembe megy, és az utolsó pészah majd a kereszthalál. Az úton ne álljanak szóba senkivel, hanem most is házakhoz menjenek, és maradjanak is ott, ha lehet. Mindez megint nem az utcai evangelizáció esete, hanem a Messiás személyéhez kötődő speciális szolgálat, amely része az ő utolsó jeruzsálemi útjának.
A következő nagyon érdekes részlet, amely bizonyos szempontból az előző kiküldések értelmezését is tovább segíti, az utolsó pészah vacsora vége felé található:
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. (Lukács 22:35-36)
Jesua rámutat arra, hogy a földi szolgálata alatt a tanítványai nem szenvedtek szükséget akkor sem, amikor "erszény, táska és saru nélkül" küldte ki őket. Tulajdonképpen megtapasztalták a messiási királyság ellátását a Messiástól személyesen. Most azonban változik a gyakorlat, mert elhagyja őket. Maguknak kell gondoskodni az ellátásukról és még az önvédelemről is. A fegyverhasználat nem az igazság terjesztésére szólt.
A következő pont, ami a vizsgálat tárgyát képezi, Jézus a tanítványoknak adott megbízása feltámadása után. A Messiás több mint tízszer jelent meg tanítványai számára a feltámadás után. Ezek között három alkalommal tér ki azokra a feladatokra, amelyet leginkább "nagy parancsolat" néven ismerünk. Ennek részletei fontos információkat tartalmaznak témánk szempontjából. Ezek az ötödik, a nyolcadik és a tizedik megjelenésben találhatóak, a Messiás feltámadása című tanulmányban a honlapunkon.
A következő írásunkban az Apostolok Cselekedetei könyvét vizsgáljuk.