„Az egészség és (jólét) evangéliuma avagy health and wealth”
Lenne bárki a hívők között, akit nem érintene a címben megfogalmazott kérdés? Hiszen szinte kivétel nélkül mindenki küzd ilyen-olyan kisebb betegséggel, de sokan nagyobbal is. A makkegészséges emberek tartoznak inkább a kivételek közé, és ahogy haladunk előre a korban, még az egészségesek között is elindul az öregedési folyamat, és annak minden velejárója. A hívőként különböző frontokon „harcolunk” ez ellen a jelenség ellen, egyrészt bízunk Istenben, hogy ő mindent kézben tart, és bár ezen világon nyomorúságunk lesz, számunkra az élet Krisztus, a meghalás nyereség, és még halálunkkal is megdicsőíthetjük az Istent. Másrészt természetes szinten is (többnyire) egészségesen élünk, (bár egyre inkább úgy látom, hogy ehhez külön érettség és bölcsesség kell) tudván, hogy a testünk a Szentlélek temploma, és jobb esetben senki nem ellensége a saját testének.
Létezik azonban egy olyan irányzata a kereszténységnek, ahol a harc egyik része egy sajátos teológiai, hitbeli, verbális, „megvallós” hadviselés, amely nem kevesebbet állít, minthogy a gyógyulás és a csoda Isten országában természetes dolog – legalábbis annak kéne lennie – „az ő sebeivel gyógyultunk meg”, „betegségeinket ő viselte”, minden rendelkezésünkre áll, a betegség az ördög műve, és nekünk nem kell azonosulni vele, meg kell tagadni, parancsolni kell neki, és eltávozik a Jézus nevében. Nem szabad a szimptómákra sem figyelni, hanem kételkedés nélkül megvallani, hogy „meggyógyultam”. Sátán az, aki Isten pozitív ígéretei ellen dolgozik, ő az aki többek között az egészségünket is elrabolja.
Úgy tűnik persze, ennek a teológiának nagyszámú hívője közül is olyan kevesen hiszik el ezt valójában, - mármint, ha ez tényleg biblikusan így is van –, hogy még nekik sem működik túl látványosan. Hiszen nekik is akadnak rossz fogaik, őszülnek, néha fáj ez az vagy éppen szemüveget kell hordani, (és a problémán még a sok százezres szemműtét sem segítene), és – amennyire én látom –, ők is alá vannak vetve a halandóságnak, mert ha esetlegesen „makkegészségesen” is, de előbb vagy utóbb távoznak a földi élet korlátai közül. A bűn zsoldja a halál, és ennek fizikai valósága tagadhatatlanul működik, mindenki láthatja, a spirituális valósága persze más kérdés, mert Jesua kijelentette, hogy aki benne hisz, ha meghal is él. Ne legyünk azonban igazságtalanok, nyilván az irányzat „csak” annyit állít, hogy a halálig uralkodhatunk és győzedelmeskedhetünk a betegségek felett. Azért ez nem kevés, nyilván sokkal szimpatikusabb üzenet mint az, hogy „ezen a világon nyomorúságunk lesz”, és sokkal jobb – legalábbis egy ideig – ezekkel a pozitív üzenetekkel gyógyítgatni elgyötört lelkünket, mintsem valami negatív üzenettel.
Bár az internet tele van mindenféle „csodálatos” gyógyulással, valahogy ezek nem olyanok, mint a bibliai időkben voltak. Akkor ugyanis nem az volt a kérdés, hogy ténylegesen történt-e csoda, hiszen a kételkedők és az elutasítók is nyilvánvalóan látták mi történt, ezért is voltak kénytelenek a Messiás esetében a csodákat Belzebub számlájára írni. A mostani csodák azonban többnyire - sajnálatos módon -, amolyan „Pomádé király új ruhája” típusú csodák, mert még azt se lehet mondani, „hiszem, ha látom”. Hiszen nagyrészt látni sem lehet őket, és sokszor a felfokozott állapotban vélt pozitív változások nem is tartósak vagy legalábbis nem haladják meg egy rendes kórház gyógyulási statisztikáját. A csoportnyomás és az elvárás viszont akkora, hogy sokszor ellenőrizhetetlen és furcsa bizonyságok tömkelege lát napvilágot, nem kis kárhoztatást jelentve olyan hívőknek, akik hisznek is, az Úrral járnak, még az azonnali gyógyulás reményt keltő üzenetében is szeretnének hinni, de olyan komoly betegségtől szenvednek, aminek elmúlásához valóban bibliai csodára volna szükség, de ilyet sajnálatos módon minden ígéret és állítás és ima ellenére sohasem tapasztaltak. Ezért egy idő után egyre inkább azt gondolják, hogy velük van a hiba, és be sem vallják maguknak, hogy amúgy amit ténylegesen látnak maguk körül az egyházban a gyógyulások kapcsán, az egyáltalán nem különbözik a saját „külvilági” tapasztalatuktól. Bár mindig érkeznek hírek nagy csodákról, de ezek valahogy elérhetetlennek tűnnek számukra. (Persze félreértés ne essék, nyitottan várom a valóságos bibliai gyógyulásokat, igazán szükségünk van rá, és nincs az a betegség, amit ne vinnénk Isten elé imában is.)
A címben megfogalmazott kérdés nemcsak a hívőket érinti, mert a látható keresztény világ egy bizonyos része teológiájának (és az igehirdető egészségi állapotának) megfelelően úgy közvetíti az evangéliumot, hogy a megváltás egyértelmű, velejáró és garantált részeként beszélnek a fizikai gyógyulásról (és az anyagi áldásokról is), amely természetesen ahhoz kötött, hogy a hívő megfelelő módon gyakorolja-e a Megváltóba vetett hitét. Szerintük ezt az igazságot az ördög ravaszul elrejti, és keresztények csak azért nem képesek átvenni gyógyulásukat, mert nem a valódi és teljes üzenetet kapják, vagy ha mégis, akkor nem a megfelelő módon hisznek. Még „mustármagnyi” hittel sem rendelkeznek, ezért nem képesek elmozdítani a „hegyet”.
Tényleg természetes velejárója a hívő életnek a csodálatos gyógyulás? Jézus kihirdette, hogy a királyság a küszöbön áll, és nekünk hit által csak át kell vennünk a királyság áldásait? Valóban kicsiny hitűek azok, akik hisznek, de betegek maradnak? Tartalmazza-e a fizikai gyógyulást már a jelen korunkban garantáltan a megváltás? Mit jelent az, hogy az ő sebeivel gyógyultunk meg? A továbbiakban mindezekre és az ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.
A bevezetőben kicsit viccesen utaltam arra, hogy a fizikai gyógyulás hívei is alá vannak vetve a halandóságnak. Az ádámi átok mindnyájunkra vonatkozik, a bűn zsoldja a halál, és elvégzett dolog, hogy mindenkinek meg kell halnia. Az ádámi átok még a messiási királyságban is érezteti a hatását, mert utolsónak töröltetik el a halál, és a még ott is lesz némi halandóság, bár rendkívül korlátozott módon, hiszen a gonosz is csak 100 éves korában hal meg.
A királyság jelenléte azonban ebben az üdvtörténeti korszakban a garantált gyógyulással kapcsolatban nem igazán helytálló érv. Már többször foglalkoztunk a királyság különböző formáival, és most vessünk erre egy pillantást a témánk szempontjából.
A KIRÁLYSÁG öt formája:
1. Egyetemes vagy örök királyság – mindent magába foglal és Isten teljhatalmát fejezi ki.
2. A lelki vagy spirituális királyság – minden hívő bele tartozik Ádámtól a messiási királyság végéig.
3. A teokratikus királyság – Izrael bibliai korszaka, amikor Isten közbenjárókon majd királyokon keresztül volt jelen a nép életében. A babiloni fogsággal ért véget.
4. A messiási királyság vagy más néven 1000 éves királyság – amikor a Messiás mint király jelen lesz a földön és „vasvesszővel” uralkodik mint Dávid fia a dávidi trónról. A messiási királyság tulajdonképpen a teokratikus királyság visszatérése és csúcspontja lesz.
5. A titkos királyság – miután a Messiás első eljövetelének zsidó nemzedéke elutasította a messiási királyt, és ezzel a királyság ezen formája sem jöhetett el, Jesua bejelentette a titkos királyság eljövetelét. Ezt a királysági formát az ószövetség nem ismerte, ezért az újszövetség több helyen is titokként utal rá. A királysági formát részletesen a Máté 13-ban szereplő példázatok jellemzik.
A Messiás a zsidóknak valóban először a messiási királyságot hirdette, a királyság fizikai és látható közelségét. Nem kért hitet, amikor gyógyított, nyilvánvalóan beszélt, nem példázatokban, mindenki számára, csodáival bizonyítani akarta messiási igényét, és felajánlotta Izrael népének mindazt, amit a próféták megjövendöltek. Amikor azonban Izrael vezetői elutasították szolgálatát azon az alapon, hogy démonizált, még aznap elkezdte hirdetni a királyság egy új formáját, a titkos királyságot. Ettől kezdve nyilvánosan a tömeg számára már csak példázatokban tanított, és kizárólag a tanítványainak magyarázta el a példázatok értelmét. Hangsúlyozta, hogy attól a nemzedéktől elvétetik a (messiási ) királyság, és egy olyan nemzedék kapja meg, akik majd azt mondják a vezetőikkel az élen, hogy áldott, aki jön az Úr nevében. Már nem gyógyított a messiási címe alapján, mint Dávid fia, hanem az egyénnel törődött, aki hittel fordult hozzá. A (messiási) királyság eljövetelével kapcsolatban pedig így válaszolt:
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa,(királysága) felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. 21. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. (Lukács 17:20-21)
Ezek az Igék világosan leírják Isten királyságának ma is működő titkos és láthatatlan formáját. Amíg az egészség a messiási királyság természetes velejárója lesz, és még a halál ereje is minimálisra lesz korlátozva, bár még nem szűnik meg teljesen, addig ennek a kornak mindez nem része „természetes” módon a hívő számára. Bár a Messiás, amikor jelen volt még a földön, személyes hit alapján továbbra is tett csodákat, és a halála és feltámadása után az új üdvtörténeti korszak kezdetén az egyház kialakulását jelekkel és csodákkal is megerősítette az apostolokon és prófétákon (és személyes kiküldötteiken) keresztül, a kérdés az, hogy ez ma is ugyanígy működik-e. Túl a „hitgyógyítók” kérdésén, amely egy másik izgalmas téma, a keresztáldozat biztosítja a gyógyulást folyamatosan számunkra, ha hittel megvalljuk: „az ő sebeivel gyógyultunk meg”?
ÉZSAIÁS 53 és a fizikai gyógyulás
Vizsgáljuk meg a kérdéses részeket Ézsaiás 53-ban, illetve az újszövetségi alkalmazásokat. Ézsaiás 53:4:
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
Ezt az igét Máté 8.16-17 idézi és Jesua földi gyógyító szolgálatára alkalmazza:
Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
Vegyük észre, hogy ez nem a kereszthalálról és nem a megváltói munkáról szól, és ami itt beteljesedik, az nem a kereszten történik, hanem a földi szolgálata alatt, ráadásul abban a szakaszban, amikor nyilvánosan hirdette a messiási királyság eljövetelét, és bizonyítani akarta messiási igényét. A szöveg nem azt mondja, hogy meghalt az erőtlenségekért és betegségekért, hanem azt, hogy elvette őket. A Messiás földi szolgálata alatt megszánta a betegeket, együtt érzett az emberekkel, és kifejezetten szolgálata első felében, mint a messiási király gyógyított. (Az elutasítás után változott a gyógyítás gyakorlata is, mint már említettük). Máté kétséget kizáróan azt írja, hogy mindez azért történt, hogy beteljesedjen az Írás. Mikor? Még a golgotai kereszt előtt.
Ézsaiás 53:5: És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk (gyógyultunk) meg.
Tehát bűneinket és vétkeinket vitte a keresztre. A Biblia egyértelmű tanítása szerint vérontás nélkül nincs bűnbocsánat (3. Mózes 17:11). Ézsaiás 53 mondanivalója nem a test fizikai gyógyulása, hanem a bűn következményének és hatásának végleges megoldása. Mózes 3. Könyve, és a Zsidókhoz írt levél, amely gyakorlatilag Mózes könyvének a magyarázata, bemutatják az áldozat célját, ami a bűnről szól elsősorban. Nem látjuk a későbbiekben, hogy az apostolok használnák Ézsaiás 53-at a fizikai gyógyulással kapcsolatosan. Amikor az etióp komornyik Ézsaiás 53-at olvasta, Filep ezen az Íráson keresztül üdvösségre vezette őt. Róma 4:25 szövegösszefüggése, amely Ézsaiás 53-ból idéz, Jesua szenvedése bűneink miatt.
1 Péter 2:24: A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
Az összefüggés itt ismét a bűnből való gyógyulás. Péter semmit nem mond a halandó testünk fizikai gyógyulásáról. Az igék múlt időben beszélnek erről a gyógyulásról, ez ugyanis tényleg megtörtént az üdvösség pillanatában, a megigazulásunk befejezett tény, ez lelki gyógyulás, és nem a fizikai egészségünkhöz kapcsolódik. Még tovább bizonyítja Péter mondanivalóját az, hogy Ézsaiás 53:6 az eltévedt juhokról beszél, ugyanígy Péter az 2:25-ben a tévelygő juhok megtérését említi a lelkünk pásztorához. Az „ő sebeivel gyógyultunk meg” jelentése arra vonatkozik, hogy amikor Istennel lelkileg egyesülünk, abból gyógyulás származik. Most közösségünk van vele, és a bűn nem választ el tőle. Természetesen ez nem zárja ki a fizikai gyógyulást, de úgy tanítani ezt, mint egy minden kétséget kizáró ígéretet a fizikai helyreállásra, legalább annyira téves, mint ennek az ellenkezője.
A hit mozgalomban szocializálódott hívők, amikor a „gyógyul” szóval találkoznak az Írásokban, kontextustól függetlenül fizikai test csodás gyógyulására gondolnak. Jesua, amikor a vére kiontásáról beszél, akkor ezt a bűnök bocsánatával hozza kapcsolatba. A golgotai áldozat ígérete mindig a bűnökből való gyógyulás és nem a garantálja a fizikai gyógyulásunkat.
Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu