Isten vezetése (1)

Isten vezetése (1)

Mielőtt részletesen beszélnénk a témánkról, Isten vezetéséről, bevezetőként szeretnénk megmutatni néhány, nem feltétlenül helyes, de szinte közhellyé vált igeértelmezést, amellyel gyakran találkozunk hívő életünk során.

“…a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.”

Ez az Ige sokszor előkerül a címben megfogalmazott témával összefüggésben, egy meglehetősen érdekes magyarázattal fűszerezve. Az allegorikus megközelítés szerint Isten Igéje, a Biblia a holt betű, ezzel önmagában akár ölni is lehet, de a Lélek/Szellem az, ami a kulcs, tőle kapjuk ugyanis Isten friss és élettel teli kijelentéseit. Ez úgy történik, hogy a Lélek a (halott) Bibliából elevenít meg egy-egy Igét, sokszor ezt nevezik „rémának”, ami élő és ható, szemben a „logosszal”, ami csak a (holt) betű. Emellett a Lélek ad még álmokat, próféciákat, látomásokat, személyesen vezetve minket hívő életünk folyamán. Ezeket az extra kijelentéseket, jobb esetben, alávetik az írott Ige tekintélyének, de általában az empirikus megtapasztalások, élmények sokszor önmagukban is bizonyító erejű részeivé válnak a hívő életnek, mint amelyek automatikusan Istentől származnak, és a vele való élő kapcsolatot kísérik. 

A későbbiekben látni fogjuk mit jelent a Lélek vezetése. Pál azonban a szövegösszefüggés szerint egy más témáról beszél. Érdemes elolvasni a korábbi és későbbi mondatokat:

2. Korinthus 3:6-8: Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

Pál különbséget tesz a kőbe vésett mózesi szövetség és a Lélek által szívünkbe írt új szövetség között. A törvény abban az értelemben hozott halált, hogy senki sem volt képes megigazulni általa. Senki nem volt képes tökéletesen megtartani annak 613 parancsát Jesuán kívül. Rámutatott a bűnökre a maga tökéletes igazságával. Az Lélek viszont a jelen üdvtörténeti korszakban az új szövetség szolgálatára tesz alkalmassá és megszabadítja a hívőt, (kifejezetten a zsidókat, hiszen ők voltak a mózesi törvény alatt), a törvény kárhoztató erejétől. Isten Lelke lakozást vett bennünk az újjászületéskor és mindig velünk marad. Tehát az adott igerész nem arról szól, hogy az írott Ige (Logosz) önmagában csak halott beszéd, és ezért akár ölni is lehet vele, hanem arról, hogy a mózesi törvény senkit sem üdvözít. 

Pál máshol valóban beszél arról, hogy az érzéki (nem hívő) ember számára az Ige bolondság, mert nem fogadja el a Lélek szolgálatát, amely bizonyságot tesz az írott Ige mellett, hogy az igaz. Ellenáll neki, megkeményíti a szívét, emberi okoskodásokkal és bölcsességgel kimagyarázza Isten egyszerű üzenetét a megváltással kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy az Írás halott volna. (Gondoljunk bele, hogy a Szentlélek a nem hívőnek tesz bizonyságot a szívében az Ige igazságáról, és aki hittel fogadja, az megértésre jut a legfontosabb igazsággal kapcsolatban. Vagyis az Ige mint a „halott betű,” még egy nem hívő esetén sem merül fel mint akadályozó tényező.)

A logosz jelentése Isten írott Igéje. A réma a kimondott Ige. A szembeállítása a kettőnek, miszerint a logosz csak halott tudás és a réma az, ami Istentől származó eleven friss és „új” üzenet, egy furcsa dichotómiát (kettőséget) teremt az Ige megközelítésében. Úgy tűnik, mintha Isten belső vagy külső hangok alapján személyes vezetéssel beszélne hozzánk, kiemelve mindazt, amire éppen most szükségünk van az Igéből (ez még a jobbik eset) vagy friss, új kijelentéseket (rémákat) adva tanít minket a gondolatainkon, érzelmeinken álmainkon keresztül Isten mélyebb megismerésére. Ez a gondolkodás és hitvilág sokkal közelebb áll a gnoszticizmushoz, amely újra és újra megjelenik a keresztény közgondolkodásban. Exkluzív istenismeretet feltételez a magáénak Istenről és ezt a Biblia mellett a Lélektől nyeri próféciák, látomások, és Isten valamilyen formában hallható kommunikációja során. Így fölötte áll egy „átlag” kereszténynek, aki nem részesül mindebből, mert „nem elég szellemi” vagy éppen nem hisz benne, és „megelégszik” az Igével, amely a minden ember számára rendelkezésre álló speciális kinyilatkoztatása Istennek. (Nem az a kérdés, hogy léteznek-e különleges esetek. Az a kérdés és a vita tárgya, hogy mi a bibliai gyakorlat.)

Az Újszövetség számos helyen kritizálja a gnosztikus tanításokat. A levelekben több helyen foglalkoznak ezzel az ősi eretnekséggel, amelynek napjainkban is számos formájával találkozhatunk. Pál olyan bölcsességet tanított, amely Istentől származik, és az Írások teljesen kielégítőek számunkra, hogy ezt megismerjük.

A korai keresztény gnosztikusok számára a megváltás tapasztalaton alapult, nem az Isten Igéjén. A Lélektől kapott közvetlen kijelentésben hittek, amely sokkal fontosabb volt számukra mint az Ige. Ezzel szemben a valódi bibliai spiritualitás nem bölcselkedik azon túl, amit Isten kijelentett, és így az alázatot hangsúlyozza a büszkeséggel szemben.

Tud szólni Isten ma is hallhatóan? Ad álmokat és közvetlen kijelentéseket, sőt próféciákat? Nyilván megteheti mindezt, de az erősen kérdéses, hogy ez lenne számunkra a mindennapi gyakorlat Isten vezetésével kapcsolatban.

Hibás hivatkozások és hibás egzegézis

Az álmok látomások és próféciák mindennapos hívő gyakorlatának bizonyítékaként a leggyakrabban Péter első prédikációját szokták idézni az Apostolok Cselekedetei 2:17-21-ből:

Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

A felületes olvasó számára úgy tűnik, hogy Joel próféciája beteljesedik pünkösdkor a gyülekezet megszületésekor. A prófécia többek között álmokról, látomásokról, és próféciákról jövendöl, melyek úgy tűnik mindenki számára elérhető valósággá válnak. Vagyis az Írás alapján bizonyítva látják Isten vezetésének a napi szinten megjelenő természetfeletti módját, amiről Joel prófétál a héber Írásokban. 

Péter annyit mond, hogy ez az amiről Joel beszélt, de valójában nem mondja, hogy mindez itt beteljesedett. Furcsa is lenne, ha beteljesedésről beszélne, mert SEMMI olyan jel nem történik meg az egyház születésekor, amiket Joel említ, viszont történnek MÁS, jól észrevehető jelek. Mire vonatkozik akkor az „ez az”? Az első századi rabbinikus irodalomban a héber Írások idézésének már megvolt a jól kialakult és bevett gyakorlata. Négy különböző fajtáját használták az idézésnek. Idézték a próféciákat (ill. az Írásokat), és mind a négy típust megtaláljuk Máté Evangéliumának 2. fejezetében:

1.Szó szerinti prófécia plusz szó szerinti beteljesedés: Máté 2:5-6 – Mikeás 5:2 

2.Szó szerinti prófécia plusz tipologikus beteljesedés: Máté 2:15 – Hóseás 11:1 

3.Szó szerinti plusz alkalmazás: Máté 2:17-18 - Jeremiás 31:15 

4.Összegzés: Máté 2:23 – több prófécia együttes összefoglalása.

Bár ez egy rendkívül izgalmas téma, írásunk szempontjából most csak a harmadik idézési technika érdekel minket, mert a Joel prófécia és az idézete az Apostolok Cselekedeteiben ebbe a kategóriába tartozik.

A Joel 2:28-32-ben a szöveg a Szentlélek kiöntéséről beszél Izrael egész nemzetére természetfölötti jelenségek közepette, és ennek eredményeképpen az egész nemzet megtér és fölkészül a messiási királyságra, ami Joel következő fejezetében ír le. Semmi ezekből nem történik meg Csel. 2-ben. Ami itt történik az egy alkalmazás, a Joel 2 és az Csel. 2 rész egyetlen hasonlósága a Szentlélek kiöntése és ezt követő valamilyen szokatlan manifesztáció. Tehát a hasonlóság egy pontja – a Szentlélek kiöntése – miatt az Újszövetség idézi a héber Írásokat, mint alkalmazást. 

A Joel írásrészben említett szokatlan jelek beteljesülése a leírtaknak megfelelően Izrael nemzeti megváltásához, a messiási királysághoz és a Messiás második eljöveteléhez kapcsolódik. Ezzel az írásrésszel nem bizonyítható meggyőzően az álmok, látomások, próféciák mindennapos működése a gyülekezet üdvtörténeti korszakában. 

Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu

Bibliatanítások