Az előző tanulmányok folytatásaként most beszéljünk arról, hogy mi Isten személyes vezetésének a módja ebben az üdvtörténeti korban. Két nézetet szeretnék tárgyalni. Először a hagyományos többségi nézőpontot és utána a bibliait.
A hagyományos szemléletmód
Általában a legtöbben hívőként ebben a gyakorlatban növünk fel, mert szinte felekezettől függetlenül így gondolkodunk erről a témáról. Vessük alá az Írásnak a hagyományos szemléletmód elképzelését és az általa használt egyes igehelyeket.
Isten háromféle akarata
A hagyományos szemléletmódban Isten háromféle akaratát különböztetik meg. Ide tartozik Isten teljhatalmú akarata, amely mindent meghatároz, ami történik a világmindenségben és minden halad a terv szerint. Emellett Isten rendelkezik morális akarattal. Ezek a Írásban kijelentett parancsolatai. Számunkra a kérdéses téma a harmadik akarat. Eszerint Isten rendelkezik mindenki számára egy ideális, részletes életre szóló tervvel, amelyet fel kell fedeznünk, és eszerint meghozni a döntéseinket.
A hagyományos álláspont szerint létezik egy tökéletes terv, amit mindenkinek fel kell fedeznie. Ha döntést hozunk az életünkben, szükséges kikutatnunk Isten tökéletes és személyre szabott akaratát, és eszerint meghozni a döntést. Ennek az a következménye, hogy el is téveszthetjük ezt az akaratot vagy nem engedelmeskedünk neki. Isten képes ugyan leleplezni azt mindenkinek személyesen, de mégsem sikerül mindenkinek felfedezni. Az álláspont szerint Isten belső benyomásokat, érzéseket, (álmokat, látomásokat) használ fel akaratának leleplezésére. Ideális terve természetesen összhangban van az Igével, és mindig a legjobb döntés, legyen az munkahely, házasság vagy az élet bármely komoly kérdése. A hívő így szerez dicsőséget Istennek.
Felmerül ezek után az a logikus kérdés, hogyan fedezzük fel biztonsággal ezt a tökéletes tervet, ha gyakorlatilag minden ezen múlik? Mivel lehet garantálni a helyes döntést? Mivel a Biblia sehol sem tanítja, hogy Isten rendelkezne egyetlen tökéletes tervvel minden hívő számára, ennek megfelelően a kérdésre adott válaszok is meglehetősen eltérőek. A válaszok között szerepel a helyes döntés megtalálásával kapcsolatosan a Biblia, belső bizonyosság, személyes vágy, körülmények, érett tanács, józan ész, speciális vezetés, eredmények, ima, békesség stb. De miután mindezeket alkalmazzuk, még mindig belső bizonytalanságban maradhatunk, hogy tényleg felfedeztük-e Isten tökéletes akaratát a saját életünkre vonatkoztatva.
A bibliai példákkal a hagyományos szemléletmódban legtöbbször az a probléma, hogy azok nem belső vezetést tanítanak, hanem valamilyen természetfölötti kijelentésről szólnak. Lehet hinnünk abban, hogy Isten ma is ad természetfölötti kijelentést, de helytelen dolog ilyen bibliai példákat használni Isten vezetési elveinek a meghatározásához. Igazából a természetfeletti példák inkább jelentik a kivételeket, mintsem egyfajta követendő szabályrendszert. Emellett ezek a példák nem rendelkeznek átfogó, részletes vezetéssel. Sokkal inkább látunk isteni természetfeletti beavatkozásokat olyan pontokon, ahol Isten kritikus időkben (mint pl. az egyház kialakulása) gondoskodik arról, hogy minden az akarata szerint történjen.
A hagyományos gondolkodásmód problémái
Az Írás valójában hallgat arról, hogy Istennek lenne egy személyre szabott akarata, amelyet fel kellene derítenünk. A módszert képviselői legtöbbször nagy döntésekre alkalmazzák, de rendszeres és szokásos döntések esetén nem töltenek időt a titkos isteni akarat felkutatására. De hol a határ „kis és nagy” döntések között? Problémát jelentenek az azonosan jó lehetőségek is. Ahelyett, hogy hálásak lennénk a sok jó lehetőségért, sokan azon gyötrődnek, hogy elvétik a tökéletes akaratot. Ez a gondolkodás így éretlenséget eredményez, és nincs lehetőség igazán a fejlődésre. Emellett objektív forrás híján, a benyomásainkat vetítjük ki Istenre, és döntéseink szubjektív érzelmi megfontolásokat követnek, néha teljesen nélkülözve bárminemű bölcsességet és érettséget.
Hogyan vezet a Szentlélek?
Tanítja a Biblia, hogy a Szentlélek vezet Isten személyre szabott akaratának felismerésében? A hagyományos érvelés három Igét használ:
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. (Róma 8:14)
A probléma az adott írásrésszel az, hogy semmit nem mond a személyes vezetésről, hanem különbséget tesz hívő és nem hívő között. A hívőt a Szentlélek regenerálja, lakozást vesz benne, bemeríti Krisztus testébe, elpecsételi az örök válság napjára, és felkeni. Ezek történnek többek között egy személy újjászületésekor. Akikkel ez történik, Isten fiai lesznek, és a Szentlélek vezérli őket. Egy másik királyság polgárai lettek, és mindezt Isten munkálja bennük. Ez az igerész semmiképpen nem arról szól, hogy vannak hívők, akiket vezet a Lélek, de vannak akiket nem. Az idézet szövegösszefüggése egyébként isten erkölcsi akaratáról beszél, ami az Igében ki lett jelentve. Ehhez semmiféle hosszú imaharc nem szükséges. Engedelmeskedni kell Isten beszédének. Nem kell hosszan imádkozni, hogy megnézz-e bizonyos internetoldalakat szexuális tartalommal vagy sem. Amikor ezen töprengesz már elbuktál (Máté 5:28). Ez ilyen egyszerű.
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. (Gal. 5:18)
A szövegrész és a környezet a test és a lélek konfliktusával foglalkozik, de valójában semmit sem tanít a személyre szabott vezetésről. Ez így minden hívőre ugyanis általánosan igaz.
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Ján.16:12-14)
A szövegrész nem foglalkozik az egyéni, személyre szabott vezetéssel, hanem spirituális igazságokkal. Nincs arra utalás, hogy a döntéshozatal bármilyen benyomás formájában történik.
Négy hibát szeretnénk megemlíteni a hagyományos gondolkodásmódban használt példákkal kapcsolatban.
1. Általában a szabály alóli kivételeket szokták használni bibliai példaként a személyes vezetésre.
2. A speciális vezetés legtöbb élvezője az Írásban különleges helyet foglalt el Isten tervének a végrehajtásában, mint például az apostolok. Nem lenne helyes ezt minden hívőre abszolút mintaként alkalmazni.
3. A felhozott példák nem átfogóak, a közvetlen vezetésről Isten csak kritikus időkben gondoskodott pl. az egyház alakuló éveiben.
4. A kommunikáció módja ezekben mindig speciális vagy természetfölötti kijelentés volt, nem egy misztikus "belső hang", "érzés", "belső békesség" stb.
Az Írás hallgat a személyre szabott akarat létéről. Beszél Isten teljhatalmú és morális akaratáról, de nem beszél egy személyre szabott akaratról. A hagyományos szemlélet gyengesége, hogy különbséget tesz fontos és kevésbé fontos döntések között. Ez egy olyan kettősség, amire követői mindig rá lesznek kényszerítve. Gond lesz az azonos lehetőségekkel is. Az egyetlen megfelelő döntéshez való ragaszkodás félelmet kelt: lehet, hogy elvétjük Isten tökéletes akaratát? Rendkívül szubjektív ez a módszer: "Érzem az Úr akaratát" "Olyan békességem van benne". De akkor hogyan vezet Isten?
ISTEN VEZETÉSÉNEK BIBLIKUS SZEMLÉLETE
Elöljáróban szögezzünk le néhány általános alapelvet.
1. Isten azokat vezeti, akik elkötelezik magukat az engedelmességre. Isten nem fogja azokat vezetni, akik ezt nem is akarják.
2. A vezetés mindig az Írással összhangban történik és soha nem szegi meg azt.
3. Nincs felállított szabályrendszer, amely alapján minden egyes döntéssel kapcsolatban képesek lehetnénk meghatározni Isten tökéletes akaratát. Nincsenek követendő lépéssorozatok, formulák, amellyel bizton állíthatnánk: ez Isten konkrét és személyre szabott akarata ebben a kérdésben számunkra. A döntésekben mindig lesz helye a személyes felelősségnek és bölcsességnek.
4. Figyelembe kell vennünk Isten vezetésének általánosan meglévő alkotórészeit. A vezetés hívőknek adatik. Isten gondviselése kíséri a hívő életét, és ez része a vezetésének. Isten Igéjének ismerete és betartása szintén része a vezetésének. A bennünk lakozó Szentlélek eleveníti meg az Igét és tesz képessé, hogy betöltött (Lélek által ellenőrzött) hívő életet éljünk. A Lélekkel betöltekezés nem az egyre nagyobb „tigrisbukfencben” és kontrollálatlan viselkedésben nyilvánul meg, amit a hívő betöltött állapotban képes ugorni, elkövetni, hanem abban, hogy életének egyre több terültét (döntéshozatalok nem erkölcsi kérdésekben, házasság, imaélet, szolgálat, anyagiak, szabadidő, stb.) képes a Lélek ellenőrzése alá bevinni.
Az egyik fő alapelvre már több írásban utaltunk: ami meg van írva afelett nem kell bölcselkedni, hanem engedelmeskedni. Erkölcsi területen az Írás egyértelmű. Nem hagy kiskapukat, rámutat a bűn kiindulási pontjára és nevén nevezi. Nem kell azon sem hosszan elmélkedni, hogy mi az adakozás újszövetségi módja** (szemben a tizedfizetés jól bejáratott törvény alatti módszerével, ami egyébként kb. 22-23% volt). Ennek az elvei is világosak az Újszövetségből.
Nem erkölcsi téren, ahol a Biblia nem ad világos útmutatást a hívő szabad a döntéseiben. Semleges területeken hatalmas mozgásterünk és szabadságunk, van viszont ezzel járó felelőségünk is. A döntésünk alapja a bölcsesség lesz. Ezt a mintát látjuk több helyen is: ApCsel 6:2: Nem helyes... Róma 14:5: Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve, I. Kor. 16:4: Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek Filippi 2:25: De szükségesnek tartám I. Tessz. 3:1: jónak ítélénk... Titusz 3:12: elhatároztam. Ezekben a példákban nem látunk hosszas agonizáló imaharcot, hanem a nékik adott bölcsesség szerint meghozták a döntésüket.
A bölcsesség megszerzésének biblikus útja
A bölcsesség megszerzésének hosszú bibliai útja van, és nem tömegrendezvényeken osztják kézrátételes ellökés segítségével. Két kulcs írásrész foglalkozik a kérdéssel:
Efézus 5:15-16: Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
Kolossé 4:5: Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván.
A bölcsességet kereshetjük a Példabeszédek 2:4-5 szerint és kérhetjük Istentől, aki rendelkezik vele. A bölcsesség kutatásához helyes hozzáállás szükséges (Péld. 9:10), alázatosság (Péld.11:2, 15:33) és taníthatóság (Péld. 9:9, 15:31, 19:20). Szükséges a kitartás (Péld. 8:17), fontos az egyenesség, (Péld. 2:7), gyakorolni kell a keresésben a hitünket és kérni kell a bölcsességet (Jakab 1:5-8).
A bölcsesség működésével kapcsolatban öt dolgot említünk meg. Kérnünk kell és ha hittel kérünk, akkor kapni fogunk. A bölcsességet az Írásban kell keresnünk a 119. Zsoltár 97-100 szerint:
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Kutatást is szükséges végeznünk azon a területen, amelyen a döntést hozzuk (Józsué 2:1-14, Nehémiás 2:11-15). Vegyünk igénybe bölcs tanácsadókat, akik rendelkeznek ismerettel az adott területen (Péld. 11:14, 13:20, 15:22). Tanuljunk az életből önmagából, és használjuk az élettapasztalatunkat a bölcsesség fejlesztésére (Péld. 30:24-28, Zsidókhoz írt levél: 5:12-14).
Minden döntésünknek része Isten teljhatalmú akarata. Ez az akarat bizonyosan beteljesedik, titkos és nem tudjuk előre, mindent magába foglal, és végezetül tökéletes, mert Isten tud mindent a legjobban. Szükséges, hogy alárendeljük magunkat az akaratának, de ez nem zárja ki a tervezést. Az úgynevezett "nyitott ajtók" lehetőségek, és nem személyre szabott vezetés, nekünk kell dönteni, hogy bemegyünk-e vagy sem. Pál sem élt minden lehetőséggel. 2 Kor. 2:12-13-ban volt számára egy „nyitott ajtó,” de nem ment be. A körülményeink meghatározzák ugyan a döntés kereteit, de ezeket bölcsen mérlegelni kell, és nem tekinthetjük Isten személyre szabott akarata útjelzőinek.
A legjobb bibliai példa ezekre a vezetési elvekre Róma 1:8-13-ban található:
Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek, Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek; Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.
Öt dolgot tanulhatunk mindebből: először Pál tervezett (v.13), másodszor imádkozott a tervei felől (v.8-10), harmadszor terveit alárendelte Isten teljhatalmú akaratának (v.10-13), negyedszer a tervei alapjául lelki célok szolgáltak, mint szolgálni a hívőket Rómában (v.11) és nem hívőket megnyerni a Messiásnak (v. 13-15), és ötödször tervei prioritásokon alapultak (Róma 15:20-29). Pál először Görögországba kívánt menni, másodszor Jeruzsálembe, harmadszor Spanyolországba, és negyedszer Rómába. Görögországban be akarta fejezni az evangélium hirdetését, Jeruzsálembe el akarta vinni a támogatást, és Spanyolországban még nem hirdették az evangéliumot.
Tehát összefoglalva: általános döntésekben meg kell tanulnunk helyesen ítélni és nem vesztegetni az időt. Több lehetőség esetén hálát adhatunk a bőségért és a személyes előnyök szerint döntünk. Tegyünk különbséget a szükségek és a vágyak között. (A mai kultúrában ez nem is olyan könnyű.) Itt most egyáltalán nem tárgyaltuk a bibliai etika, a mértékletesség, érett-éretlen hívő kérdéseit, amelyek mind befolyásolják természetesen az egyes döntéseket. Korábban már utaltunk ezekkel kapcsolatban bizonyos elvekre. Amit Isten kijelentett az Igében, azt követjük. Amit Isten nem jelentett ki, ott meghozzuk a saját bölcs és biblikus döntésünket. És természetesen vállaljuk a felelőséget érte.
Befejezésül egy rövid személyes gondolatot szeretnék megosztani. Amióta több mint tizennyolc év után találkoztam Isten vezetésének a bibliai módjával, megszabadultam egy bizonytalanságtól (tényleg ez Isten akarata? - sosem lehetett semmi egészen biztos), sokkal nagyobb felelőség alakult ki Isten Igéjével szemben, és meglepő módon Isten sokkal személyesebb lett. Természetesen mindannyiunk szívébe képes égő vágyat és elhívást tenni a vele való közösségben. Nem véletlenül jutottak el misszionáriusok a világ legelképesztőbb helyeire, amire ha csak gondolok, összeugrik a gyomrom félelmemben. Régen attól rettegtem, hogy Isten esetleg "szólít" és mennem kell az "emberevők" közé. Ma viszont a lehető legtöbb időmben szolgálom Őt feleségemmel abban, amire elhívott, és amiben vágyat helyezett a szívünkbe. Isten sok mindent felhasznál a vezetéséhez, de ezeket nem kell összekeverni a "tökéletes és személyre szabott akarattal". És garantálom, ha Isten valahol látni szeretne és te feléje közeledsz az Igén keresztül, oda fog vezetni. Ezt hívják tanítványságnak.
*Felhasznált irodalom: Dr. Arnold Fruchtenbaum: A lelki élet és Isten vezetése
Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu