Pál a hívőknek Galáciában azt tanította, ha testben járnak, ez a jellemzőjük, nem öröklik Isten királyságát.

Folytatjuk sorozatunkat a hívő jutalmazásáról két nagyon izgalmas témakörben. Először megvizsgáljuk, mit ért János az alatt, hogy meg ne szégyenüljünk az ő eljövetelekor. 1 János 2:28:

Összefoglaló tanításunkban megvizsgáljuk mind egyéni, mind közösségi szempontból azokat az akadályokat, amelyek képesek meghiúsítani azt az életet, amit Isten szán nekünk. Az ő kegyelme az újjászületésünk és teljes megszentelődésünk, növekedésünk egyetlen megfelelő forrása és helyes motivációja. Isten szándéka szerint a hívő örömét leli a szabadságban, amit a Messiásba mint Megváltóba vetett hit által kapott meg.

Mivel a megváltás kegyelemből történik és hit által lehet elfogadni, kulcskérdés minden ember számára, hogy felismeri-e és elfogadja Isten legnagyszerűbb igazságát, amit a Messiásban adott nekünk. Nemcsak a világ gondolkodása, hanem a vallás gondolkodása és mindennapi gyakorlata is legtöbbször szembemegy a kegyelem üzenetével. Ugyanakkor a világban is képes néha megjelenni a kegyelem és a feltétel nélküli szeretet, pl. egy jó házasságban a szülő-gyerek kapcsolatban vagy akár jó barátok között is.

A megváltás ingyenes ajándék, a bensőséges tanítványság viszont nagyon drága. A megváltás elsősorban Isten akaratát az ár kifizetésében és a megbékélésben mutatja, a tanítványság viszont magába foglalja Isten teljes akaratát. A megváltás feltétele a „hit” a tanítványságé "benne maradni", "engedelmeskedni", "szeretni", "megtagadni magunkat", "felvenni a keresztünket", "követni", "elveszíteni az életünket". A megváltás egy új születés, a tanítványság egy életen át tartó növekedés.

Nagyszerű dolog a tanítványság. De meg kell értenünk, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A hit nélküli tanítvány legjobb esetben is csak saját vagy mások rendszerének mozgalmára lesz, és dolgozik az üdvösségéért: megszolgálja, bizonyítja, próbálja megtartani, fél hogy elveszíti, vagy éppen, hogy meg sem szerezte. A rettegés élete velejárója lesz, mert nem veszi észre, hogy kizárólag saját (teológiai) rendszerének emberi törvényei stresszelik. Egyre szigorúbb törvényeket állít fel, leginkább másoknak, de sokszor saját magának is.