Amióta sikeresen kijártuk 2011 és 2015 között nyaranta Ritával a Camp Shoshanah messiási amerikai tábor öt éves komplett bibliaiskoláját, az itthon szervezett messiási konferenciák mellett ez az esemény volt a legjelentősebb szolgálatunk életében. A tavaszi hatodik konferencián Dr. Arnold Fruchtenbaum és Dr. Tim Sigler már együtt látogattak el Budapestre, Timet felesége Bernice és elkísérte az útra. Akkor még nem voltunk teljesen biztosak az utazásban, én éppen munkahelyet váltottam tavaly, és egy iskolai évkezdés első két hetéről hiányozni nem a legjobb döntés. Végül talán Arnold győzött meg, egyrészt elejtette, hogy rajtunk kívül mindenki ott lesz. Másrészt meghívta Noémit is, ami kiváltság volt, mert más családtagok nem részesültek ilyen áldásban. Igaz, Noémi az öt évet is végigjárta velünk, és most ifjú felnőttként számára is élmény volt látni gyerekkorának eme meghatározó részét. Tim, aki mindenféle extra program és szervezés ínyenc mestere, már itt felkérte Noémit, amikor hallotta egy vacsora alkalmával a Mazel Tovban énekelni, hogy ezt a táborban is megismételhetnénk. Persze örömmel mondtunk igent, valamikor ott léptünk föl először közösen nagyobb közönség előtt, amikor 12 éves volt, most mint kiforrott művész tehette meg ugyanezt.
Mivel New Yorkról is mindhárman szép emlékeket őrzünk, ezért itt is eltöltöttünk néhány napot egy kedves házaspárnál, akik évtizedek óta nyitják meg otthonukat a táborba utazók előtt. Vincent izgalmas hobbija a régi önjátszó zongorák hanganyagainak gyűjtése, több száz ilyen játszható zenével rendelkezik, én csak múzeumban láttam ehhez foghatót, de ő mondta, hogy nálánál léteznek sokkal komolyabb gyűjtők. Ez kicsit arra emlékeztetett, hogy régen mi (gyerekkorban) villanyvasutat gyűjtöttünk, és hiába volt sok, mindig volt valaki, akinek sokkal több volt.
A tábor gyönyörű mint mindig, sokat fejlesztettek rajta, a kezdetekhez képest a kényelmi szint elérte a 21. századot, hiszen már külön lakórészben lehetett lakni saját fürdővel. 10 éve még némi félelemmel jártunk ki éjjel a nem túl közel levő mosdóba, és reménykedtünk, hogy a legveszélyesebb éjszakai állat nem a medve lesz, hanem mondjuk csak egy óriás tüskés (tarajos sül), egyébként annak idején egy reggeli biciklizés alkalmával én medvével is találkoztam, szerencsére a menekülés kölcsönös volt.
A tábori program nagyon szoros menetrendet követett, valójában öt nap alatt bemutatkozott az összes szolgálat (Izrael, Egyesült Államok, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia, India, Kína, Libéria) közöttük természetesen mi is, és kimerítő előadásokat hallottunk a könyvkiadástól kezdve a szervezet működési felépítéséig, és minden olyan témáig, amelyek a növekvő nemzetközi szervezet életében fontosak lehetnek.
A hét csúcspontja természetesen a péntek esti Sábát vacsora keretében megünnepelt 50. évforduló és Tim Sigler hivatalos beiktatása volt. Ez a rendkívül gazdag és színes est énekkel, tánccal, beszédekkel és az elmaradhatatlan vacsorával méltó befejezése volt a minden szempontból tartalmas programsorozatnak.
Arnold mostantól kezdve a fő hangsúlyt a könyvek megírására helyezi. Most éppen Ezékiel próféta a soros, ez egy két kötetes - tőle megszokott részletes elemzése lesz ennek a fantasztikus bibliai könyvnek.
Nyitott kérdés a konferenciák folytatása, bár tervezzük két éve múlva a következőt, de még nincs fix dátumunk. Erről majd időben adunk hírt.
A magyar szolgálat részéről most nem lesz különösebb változás, folytatjuk a Messiás élete sorozatot és a Teológia és antiszemitizmus témát októbertől, de erről külön posztban adunk nem sokára részletes tájékoztatót.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
