Jelen írásunkban a hit és a cselekedetek kapcsolatával foglalkozunk. Az eddigi részekben láttuk a hagyományos megközelítést, és az abból fakadó ellentmondásokat. Kálvin ismert állítása miszerint egyedül a hit igazít meg, de a megigazító hit nem képes egyedül maradni, első látásra ugyan megválaszolja a Jakab levél problematikáját, a megigazulás kérdését hit által és cselekedetekből, de mivel a mondat logikailag, és ahogy írásunkban körbe járjuk egzegetikailag is téves, a hit és cselekedetek kapcsolatát másképpen szükséges megközelítenünk.
Az elmúlt két évezred egyik legizgalmasabb kérdése a teológiában, ahogy a hit és cselekedetek kapcsolata egymásnak feszül. Persze több ez mint pusztán teológiai „gimnasztika”, mert kihat a hívő mindennapi életére, vallásgyakorlatára, és Istenhez fűződő bizalmi viszonyára is. Jakab apostol levelének a következő igéje, (és az egész rész 2:14-től 2:26-ig) rengeteg kérdést vet fel számunkra:
Több mint 25 éves hívő életem során számtalanszor találkoztam a címben megfogalmazott kifejezéssel. Először persze nem tudtam, hogy mi is állhat mindennek a hátterében, úgy tűnt, hogy nálam jóval érettebb (és Istennel rendkívüli módon személyes kapcsolatot ápoló) hívők „biztos forrásból” tudják: a „világméretű ébredés” a küszöbön áll. Esetleg még mi magunk lehetünk mindennek gátjai, de ha kellőképpen odaszánjuk magunkat, akkor eljön a várva várt áttörés. Jól lehetett így mozgósítani az ellankadt imaharcosokat, az elszéledő házi csoportokat, vagy akár méretes gyülekezeteket is.
AZ IDŐK JELEI - A GLOBÁLIS VALLÁSI RENDSZER FELÉPÜLÉSE, MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK
Jesua szigorúan megrótta korának vallási vezetőit, hogy nem képesek értelmezni az idők jeleit. Már számtalan módon bizonyította nekik, hogy ő a megígért Messiás, de csodáit Belzebub számlájára írták, és MENNYEI JELET követeltek tőle.
