Sokat tanulhatunk két római százados történetéből a zsidó néphez való és Isten számára is megbecsült hozzáállásról. Mindkét történetet tarthatjuk az ábrahámi szövetség áldásainak szemünk előtt beteljesülő következményének.
Az egyik minden ízében szokatlan történetet Lukácsnál olvassuk (7:1-10). Jesua Kapernaumba tart és zsidó előljárók fordulnak hozzá egy szokatlan kéréssel. Szokatlan, egyrészt mert Jesua legtöbbször konfliktusban állt a zsidó vezetőkkel. másrészt, mert zsidó vallási vezetők az elnyomó római hatalom egy katonai középvezetőjét tüntetik ki szolgálatukkal. Maga a százados küldi a vezetőket Jesuához. Ez szintén meglepő, hiszen ez is a régi jó kapcsolatot mutatja be. A harcban edzett százados nem magának kér valamit. A szolgáját szeretné megmenteni, aki „nagy becsületben volt”, de most haldoklott. Már ebből is látszik a százados hite, ami a történet végén még Jesuából is meglepetést vált ki. A zsidó vezetők, akik szintén hisznek abban, hogy Jesua képes gyógyítani, „méltónak” nevezik és megadják az okokat is: „szereti a nemzetünket és a zsinagógát is ő építette nekünk”.
A történet csúcspontja azonban akkor jön el, amikor a százados magát méltatlannak tartja, hogy Jesua személyesen eljöjjön a házába, és ugyanakkor képesnek tartja Jesuát, hogy egyetlen szavával megtegye azt, amit kér tőle.
Ennek a római századosnak a hite és Izrael népéhez fűződő kapcsolata csodálatos példája annak, ahogy egy nem zsidó hívő viszonyulhat Isten választott népéhez.
A másik híres római századost névről is ismerjük az Apsotolok Cselekedetei 10. fejezetéből. Ő Kornéliusz Cézáreából. Ez a katona „jámbor és Istenfélő” anyagilag folyamatosan támogatja a zsidó népet és nem szűnik meg Istenhez fohászkodni. Azt mondhatjuk, hogy az Ószövetség kritériumait betölti ahhoz, hogy hívőnek nevezzük. De mivel a Messiás már eljött, meghalt és feltámadt, a hit tárgya új tartalommal telik meg a hívő számára. Hinnie kell a zsidó Messiásban aki meghalt őérte is. Kornéliusz lenyűgöző története számol be az isteni gondviselésről, az isteni kiválasztásról, ahogy Isten kiválaszotta ezt az embert, hogy Péter szájából a bibliai lejegyzés szerint elsőként hallhassa a nem zsidók között az evangéliumnak, Isten kegyelmének számukra is érvényes üzentét. Természetesen Kornéliusz és háza népe boldogan mondanak igent a megváltásra.
Izrael állam megalapításának 70. évfordulója alkalmából legyen ez a két római százados minden nem zsidó számára követendő pozitív példa, ahogy életükkel, tetteikkel betöltötték az ábrahámi szövetséget és ezért a jutalmuk sem maradt el.
