Izrael kilenc jelentős ünnepe között két ünnep későbbi, amelyek a mózesi törvény után keletkeztek. Az egyik a hanuka, a templomszentelés ünnepe, amely a Makkabeusok győzelmére emlékezik, és a másik a purim ünnepe az Eszter könyvéből.
Eszter könyve az egyetlen az Írásokban, amelyben nem találjuk meg Isten nevét. Nincs benne ima, még csak utalás sem Istenre. A legközelebbi pont talán, ahol külső segítségre utal Márdokeus (és Istenre gondol) a 4:14-ben olvasható:
Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?
De ha így van, akkor mit keres ez a könyv és az ünnep a Bibliában? Eszter története bemutatja nekünk Isten hűségét a szövetségeihez, különösképpen az ábrahámi szövetséghez. Van egy elv a szövetségben, amit fontos nemcsak zsidóknak is megérteni:
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. (1 Mózes 12:3)
A zsidó nép megtanulhatja Eszter könyvéből Isten feléje megnyilvánuló gondoskodását. Még a szétszóratásban és a fogságban is jelen van Isten gondviselése, és így lesz ez mindaddig, amikor a teljes Izrael megtartatik.
A nem zsidók megtanulhatják ebből a könyvből, hogy jelentős a felelősségük a zsidókat illetően. A nagy nyomorúság után a pogányok ítéletének látható alapja a filoszemitizmus ill. az antiszemitizmus lesz. A pogányokat két táborra osztják, a filoszemita juhokra és az antiszemita kecskékre. Azok a pogányok, akik támogatták a zsidókat a nyomorúság alatt megmutatták a hitüket a cselekedeteikből (Jakab 2:14-17). Nem a cselekedeteik miatt nyertek természetesen üdvösséget, a cselekedeteik csak látható következményei lettek a hitüknek az emberiség történelmének legsötétebb órájában. A juhok áldásban részesülnek és bemennek a messiási királyságba. A másik pogány csoport, a kecskék, az Antikrisztus támogatják a zsidók kiirtásának tervében, ítéletre mennek. Eben az értelemben lesznek átkozottak és a pokolra jutnak. Az Eszter könyve és a purim ünnepe fontos figyelmeztetés mindazoknak a nem zsidóknak, akik antiszemiták.
Bár nincs konkrét hivatkozás a messiási személyre és programra ebben a könyvben, több párhuzamot is felfedezhetünk a végső időkkel és a nagy nyomorúság eseményeivel.
- A zsidók szét vannak szórva az egész perzsa birodalomban – A zsidók szét vannak szórva az egész világon (bár a hitetlenségben való első világméretű egybegyűjtés már megtörtént Izrael államának a megalakulásakor
- Hámán ki akarja irtani az összes zsidót – Az Antikrisztus ki akarja írtani az összes zsidót
- A történet végén Hámán (és a fiai) elpusztulnak – Az Antikrisztus és teljes családja (Ézs. 14:21) elpusztul a nyomorúság végén
- A zsidók elpusztítják ellenségeiket – A pogányok ítélete
- Purim ünnepe – A Bárány menyegzői lakomája
- Az ábrahámi szövetség garantálja, hogy a zsidók mint nemzet túlélik a pogányok idejét – az ábrahámi szövetség (és a másik három feltétel nélküli zsidó szövetség) garantálja, hogy a zsidók túlélik a nagy nyomorúságot és eljön a messiási királyság
Az ünnep leggyakoribb elnevezése a purim. Az a biblikus neve, ahogy Eszter 9:26-ban olvassuk. A pur sorsot jelent így a purim (többes szám) sorsokat. Az elnevezés oka Eszter 9:24-ben az, hogy Hámán sorsot vetett, hogy elpusztítsa a zsidókat (Eszter 3:7, 9:24). Az események a i.e. V. században történtek a perzsa birodalomban, amikor Xerxész (Ahasvérus) volt a király. Hámán vezette összeesküvés a zsidók ellen sikertelenül végződött, Márdokeus vezetésével és Eszter királyné közbenjárásával a zsidók elpusztították ellenségeiket, akik meg akarták őket semmisíteni. ennek az eseménynek a megünnepléseként Márdokeus és Eszter királyné elrendelte a purim ünnepének a megtartását.
Az ünnep leírását Eszter 9.17-32-ben találjuk. Az ünnepet Adár hónap 13. napján tartották az összes tartományban. A következő napon pihentek és a napot az öröm és vigasság napjává tették (v.17). A zsidók Susánban a 13. és 14. napon gyűltek össze és a 15. napon pihentek (v.18). A nap ünnepnap lett és nem böjti nap, az öröm napja lett és nem a szomorúságé. Ajándékokat küldtek egymásnak, ahelyett, hogy kifosztották volna őket. Az ünnepet évente tartották meg.
Minden jog fenntartva © 2012 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu
A képet Szalóky Béla készítette