Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. (1Kor. 4:5)
Kegyelmi hívők néha ezt a verset használják, hogy valamilyen jó cselekedete minden hívőnek lesz.
A kegyelem teológiájának tanítása szerint mindaz, aki hisz abban, hogy Jézus Krisztus a Messiás az Isten Fia, aki meghalt a kereszten, bűneikért feltámadt a halálból, és garantálja az örök megváltást, újjászülettek. Biztosak lehetnek benne, hogy megváltottak.
De sokan ellene vetik, hogy ez nem ilyen egyszerű. Szerintük az ingyen kegyelem az embereknek hamis és kárhozatba vezető üdvbizonyosságot adhat a saját hitgyakorlatuk alapján. Hiszen ki tudja, hogy teljes szívből hittek-e, elfordultak-e a bűneiktől, megbánták-e a bűneiket, vagy éppen elegendőek-e a jócselekedeteik.
Miriam és Márta története régóta foglalkoztatott. Bár kaptam válaszokat arra a kérdésre, hogy miért Mária választotta a jobbik részt, ezek a válaszok nem voltak kielégítőek minden szempontból. A kérdéses írásrész a Lukács 10-ben található (38-42).
Bizonyos igehelyek, úgy tűnik első olvasatra támogatják akár azt a teológiai érvelést, hogy az újjászületésünket életünk végéig cselekedeteinkkel kell bizonyítani, ha nem így van, akkor nem is születtünk újjá (öt pontos kálvinizmus), vagy éppen a másik irányból megközelítve, aki nem tart ki végig, nem állhatatos hitben, ami persze cselekedetekben/gyümölcsökben is mérhető az elveszítette az üdvösségét (arminianizmus).
Az Írásokból világosan látszik, hogy lehetségesek a helyes és a helytelen motivációk is a hívő életében. Miért szolgáljuk Istent? Sokan közülünk nem nagyon foglalkoztak még azzal, hogy szemügyre vegyék azokat a motivációs tényezőket, amelyek cselekedeteik mögött meghúzódnak.
A következő részben folytatjuk az újszövetségi írásrészek vizsgálatát, amelyek egyértelműen megmutatják, hogy a hit nem terem automatikusan gyümölcsöket, és a hívő felelőssége döntő a megszentelődés során.
A Purim ünnepének főszereplője Eszter számomra az egyik legszebb példája annak a hívőnek, aki teljesen profán cselekedetek sorozatán keresztül, a külvilág számára a végső kifejletig, szinte észrevehetetlenül, de mégis a legelképesztőbb módon szolgálja Isten céljait. A hívő számára pontosan ez az örök kérdés és egyfajta "nehézség": jó döntéseket hozni nem morális területen, hiszen ezen a téren nagy a szabadságunk, mindent szabad, de nem minden használ.
A jó gyümölcsök egyértelműen bizonyítják, hogy valaki újjászületett? Bizonyos igehelyekből úgy tűnik igen. Hiszen a jó fa jó gyümölcsöt terem. De mennyit? És mindig? Vagy léteznek olyan időszakok, amikor egy hívő hosszú ideig akár gyümölcstelen? Vagy ezzel azt bizonyítja, hogy valójában sosem volt hívő? Ha valóságos az újjászületés, akkor garantáltak a gyümölcsök?
Minden jog fenntartva © 2012 Ari'EL Hungary bibliatanitasok.hu