üdvösség

A farizeusok azért nem fogadták el a Messiást, mert Isten tulajdonképpen nem is választotta ki őket az üdvösségre? János 6:44 egy tipikus esete annak, amikor egy teológiai rendszer túlságosan ráül az Írások megértésére, és szinte észrevétlenül átírja a szöveg valódi mondanivalóját. A kérdéses rész így szól:

Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 

Pál a hívőknek Galáciában azt tanította, ha testben járnak, ez a jellemzőjük, nem öröklik Isten királyságát.

Tanításunkban arra tettünk kísérletet, hogy több igehelyet figyelembe véve bizonyítsuk, a kifejezés - örökölni Isten országát - a jutalmakra vonatkozik és nem az üdvösségre. Ez nagyobb témánk részét is képezi a Messiás ítélőszékével kapcsolatosan.

Az 1 Korinthus 15:2 a címben megfogalmazott érdekes állítást tartalmazza az evangéliummal kapcsolatban. Mit jelent ez? Mi pontosan az evangélium? Milyen téves gyakorlatokkal bástyázzuk körbe? Hogyan kapcsolódik mindez a tanitványsághoz?

Bizonyos igehelyek, úgy tűnik első olvasatra támogatják akár azt a teológiai érvelést, hogy az újjászületésünket életünk végéig cselekedeteinkkel kell bizonyítani, ha nem így van, akkor nem is születtünk újjá (öt pontos kálvinizmus), vagy éppen a másik irányból megközelítve, aki nem tart ki végig, nem állhatatos hitben, ami persze cselekedetekben/gyümölcsökben is mérhető az elveszítette az üdvösségét (arminianizmus).

Mielőtt nekivágnánk ennek az izgalmas kérdésnek, szeretnék a Máté evangéliumának 7. fejezetéből két írásrészt párhuzamba állítani. Az előző tanulmányban már foglalkoztunk röviden ennek a fejezetnek az egyik legizgalmasabb részével, amely számos kérdést vet fel a hívő üdvösségével kapcsolatosan. Most ebből a fejezetből két igét megvizsgálva szeretnénk bevezetni a témánkat.