Írások
Hisszük, hogy az Írások, a teljes Biblia Isten ihletett igéje, hogy az eredeti kéziratok eredetiek és szó szerintiek, és ezért a Biblia 66 könyve tévedhetetlen és az egyedüli tekintély a hit és gyakorlat számára mindenben amiről beszél.
Az istenség
Hiszünk az egy örökkévaló három személyű Istenben, aki az Atya, Fiú, Szentlélek. A Szentháromság mindhárom személye ugyanolyan tulajdonságokkal, természettel, tökéletességgel és személyiségjegyekkel rendelkezik.
Jesua HaMassia, Jézus Krisztus
- Krisztus istensége: Hiszünk az Úr Jézus Krisztus teljes istenségében, aki Isten volt és lesz, és nem veszítette el isteni voltát a megtestesüléssel sem.
- Az első eljövetel Hisszük, hogy az ember Krisztus Jézus a Szentlélektől fogant, a szűz Máriától született, az emberi és isteni természete különálló és sosem keveredik, bűn nélküli volt, meghalt minden ember bűnének büntetése helyett, eltemették, a harmadik napon feltámadt ugyanabban a testben, amelyben élt és meghalt, de már megdicsőülve, felemeltetett az Atya jobbjára, halálával minden ember számára a bűnökért való engesztelést szerzett, de ez csak azokra lesz érvényes, akik hisznek benne.
- A jelen kor: Hisszük, hogy az Isten-ember Jézus Krisztus most az Atya jobbján ül, és főpapként közbenjár minden hívőért.
- A második eljövetel: Hiszünk Krisztus személyes, fizikai, testben történő visszajövetelében az egyházért és Izraelért.
Ruah HaKodes, a Szentlélek
Hiszünk a Szentlélek személyében és istenségében, aki a tévedhetetlen Ige szerzője és értelmezője, aki a hívőt meggyőzi, újjászüli, lakozást vesz benne, hatalommal ruházza fel, vezeti és irányítja az ajándékai által annak élete, szolgálata és imádata során. Hisszük, hogy a Szentlélek ebben a korszakban minden hívőt megkeresztel, állandó lakozást vesz és elpecsétel egy testbe, az ő fő célja a Krisztusról való bizonyságtétel és felmagasztalás. A Szentlélek teljessége, hatalma és vezetése elegendő a hívő életében hit által.
Az üdvtörténeti korszakok
Hisszük, hogy az üdvtörténeti korszakok (diszpenzációk) sáfárságok, amelyek által Isten igazgatja a tervét a földön az embereknek adott különböző felelősség szerint. A korszakok időrendben követik egymást, progresszív kijelentés által, de azok nem az üdvösség útjai, sem a kegyelem szövetségének rendelései, hanem az ember próbája az Istennek történő engedelmességben. Hisszük, hogy az üdvtörténeti korszakok az Írások szó szerinti értelmezéséből következnek, következetesen elválasztják Izraelt és az egyházat, és Isten végső célja az ő megdicsőülése. A korszakok nem a megváltás különböző útjai, hanem minden korszakban a megváltás alapja Krisztus vére, az üdvösség értelme mindig kegyelemből hit által volt, a hit tárgya mindig Isten, de a hit tárgya változott az egyes korszakokban a progresszív kijelentéstől függően.
Az angyalok: bukott és választott angyalok
- Teremtés Hisszük, hogy Isten megszámlálhatatlan bűn nélküli lényt teremtett, angyalokat, szeráfokat és kerubokat.
- Sátán: Hisszük, hogy az egyik ilyen teremtett lény, a „fényes csillag, hajnal fia”, a legmagasabb rangú, aki büszkeség által esett bűnbe, így a Sátán lett az ellenség. Ő egy valóságos személy, annak minden jellemzőjével, tőle ered a bűn. Jelenleg mint e világ hercege és istene működik, ő Isten és Isten népének legfőbb ellensége, az emberiség hitetője. Ő vezette az első emberpárt a bűnbe, ezzel okozta bukásukat. A kereszten megítéltetett, az ítélet végrehajtásának a helye a Tűznek tava lesz.
- Démonok: Hisszük, hogy a Sátánt bukásában angyalok sokasága követte, akik közül sokan démonokká váltak, akik a Sátán aktív szolgálói, hogy véghezvigyék a szentségtelen terveit. Néhányukat, akik elbuktak „a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta”.
- Választott angyalok: Hisszük, hogy angyalok hatalmas serege megtartotta szentségét, és ők Istent szolgáló szellemek, hogy véghezvigyék az ő terveit, különösen azok között, akik az üdvösség örökösei.
Az ember: teremtett és bukott
Hisszük, hogy az embert Isten saját képére alkotta, hogy elbukott a bűn által, és elvesztette a spirituális életét, halott a bűneiben és vétkeiben, így teljesen elveszett. A bukott természetét Ádám minden leszármazottjának átörökítette, kivéve az ember Jézus Krisztust. Az emberben egy szikrányi isteni élet sincs, és az isteni kegyelem nélkül nem képes megváltozni.
Megváltás
- Jelentése: Hisszük, hogy az üdvösség teljesen Isten ingyen kegyelmének munkája, és az nem az ember munkája sem egészében, sem részben. Nem függ az emberi jóságtól vagy vallásos szertartástól. Az üdvösség ajándék az embernek, amelyet hit által kap, abban a pillanatban, amikor Krisztus igazsága a bűnösnek tulajdoníttatik, és ez által Isten előtt megigazul. A megváltottak feltétel nélküli elhívást kaptak az örökkévaló múltban, és hatékonyan, ellenállhatatlanul elhívta őket a Szentlélek.
- Mértéke: Hisszük, hogy a megváltáskor a bűnöst Isten teljesen elfogadja, ő teljes mértékben egyesül Krisztussal, és így az Atya szereti és elfogadja, ahogy Krisztust is szerette és elfogadta. Hisszük, hogy a megváltott hívő az isteni kegyelem minden gazdaságát megkapja, és birtokol minden lelki áldást, így nem kell keresnie a „második áldást” vagy a „kegyelem második munkáját”.
- Örök biztonság: Hisszük, hogy minden igaz hívő, aki egyszer részesült a megváltásban, örökké biztonságban van a Krisztus természete és munkája miatt, valamint az örök élet isteni ajándékának természete miatt. Minden egyes megváltott személy privilégiuma, hogy bizonyos lehet az üdvösségéről attól a pillanattól fogva, ahogy elfogadja Jesuát megváltójának. Ez a bizonyosság nem a hívők saját érdemén alapul, hanem az Írásokon és a Szentlélek bizonyságán.
- Megszentelődés: Hisszük, hogy a megszentelődés Istennek történő elválasztás, amelynek három formája van: helyzeti megszentelődés, amikor Isten a hívőt Krisztusban már tökéletesnek és vele egynek látja; a fokozatos megszentelődés, amikor a hívő a bűnös természetében marad az életében, szüksége van a kegyelemben való növekedésre, és folyamatosan egyre inkább Isten Fiának a képére formálódik; és a végső megszentelődés, amikor a hívő teljesen megszentelődik abban az helyzetében, amit már megkapott, és ez akkor lesz, amikor a hívő meglátja az Urat, és olyan lesz mint ő.
Izrael
Hisszük, hogy Isten elhívott magának egy népet, amely Ábrahám, Izsák és Jákob fizikai leszármazottja; hogy Izrael Jehova felesége, aki a múltban hűtlen volt, a jelenben elvált tőle, hogy a jövőben újra egy legyen vele. Hisszük, hogy Isten négy olyan feltétel nélküli szövetséget kötött ezzel a kiválasztott néppel, amelyek még nem teljesedtek be. Isten minden Izraelnek tett ígéretét szó szerint be fogja teljesíteni, ugyanúgy ahogy a figyelmezetései és ítéletei is szó szerint teljesedtek be. Izrael hitetlen történetében mindig volt egy hívő maradék a kiválasztás kegyelme szerint. Eljön majd Izrael nemzeti helyreállítása, amikor is a feltétel nélküli szövetségek minden ígérete beteljesül, beleértve a mag, a terület és áldások szempontjait.
Az egyház
- A test: Hisszük, hogy az egyház Krisztus teste és menyasszonya. Tagja minden zsidó és nem zsidó (pogány) hívő a pünkösd és az elragadtatás közötti időszakban. Ebbe a testbe a Szentlélek keresztség által lehet belépni. Izraeltől különálló, és bár az egyház Izrael zsidó szövetségeinek a spirituális áldásaiban részesül, nem tölti be és nem is birtokolja el azokat Izraeltől.
- A szertartások: Hisszük, hogy egy szertartás olyan gyakorlat, amelyet Krisztus írt elő, az Apostolok Cselekedetei könyvében gyakorolták, és a levelekben megmagyarázták. Kizárólag két szertartás létezik: a bemerítkezés és az Úrvacsora, mindkettő csak a hívőkre vonatkozik.
- A hívő felelőssége: Hisszük, hogy minden hívő kötelessége összegyülekezni, hogy részt vegyenek a szertartások végrehajtásában, az ajándékkal rendelkező férfiak tanítsák őket az Igére, egymást felépítsék, és imádják az Istent. Ezt az összegyülekezést a helyi gyülekezetnek kell szerveznie a felelős vezetőség által. A hívő a szent életre kapott elhívást a benne lakozó Szentlélek ereje által. Meg kell harcolnia a spirituális háborút a testtel és a gonosszal szemben. Használnia kell a lelki ajándékait, hogy Krisztus testének helyi gyülekezetét felépítse.
- A nagy parancsolat: Hisszük, hogy az evangélium hirdetése, és a nemzetek tanítvánnyá tétele hívő és helyi gyülekezet felelőssége. Az evangélium hirdetése lehet aktív, a tényleges hirdetés, és passzív, az evangelizálás támogatása. A nemzetek tanítvánnyá nevelésének különleges rendje a „zsidóknak először”, és ez az elv igaz az aktív és passzív evangelizálás esetén.
Az elragadtatás
Hisszük, hogy Krisztus visszajön a levegőégbe, hogy összegyűjtse az egyházat magának, mind az élőket, mind az meghaltakat. Ez az esemény bármikor bekövetkezhet a nagy nyomorúság előtt. Ez az egyház áldott reménysége.
A nagy nyomorúság
Hisszük, hogy valamikor az elragadtatás után Izrael hetvenedik hetének a nyomorúsága hét éven át tart majd. Ez az egész emberiség ítélete, amellyel véget ér a pogányok ideje, és elhozza Izrael nemzeti újjászületését.
A második eljövetel
Hiszünk Krisztus személyes, látható, testben történő visszajövetelében a szentjeivel a földre a nagy nyomorúság után és az ezer éves királyság előtt. Ő az ég felhőin dicsőségben és nagy hatalommal jön el Izrael könyörgésre, és Izrael megszabadítására ellenségeitől, hogy megítéljen minden élő pogányt (nem zsidót), hogy ki lesz része a királyságnak és kicsoda záratik ki abból.
A messiási királyság
Hiszünk abban, hogy Krisztus szó szerint ezer éven át uralkodik a földön Izrael és a pogányok felett. Ekkor ő együtt uralkodik az egyházával, az Izraellel kötött feltétel nélküli szövetségek betöltetnek, Izrael helyre lesz állítva, az ószövetségi szentek feltámadnak, Sátán meg lesz kötözve a mélységben, az átok alól felmentés lesz, Isten ismerete betölti a földet, és Krisztus vasvesszővel uralkodik fenntartva a békességet.
Az örökkévaló lét
- A jelen állapot: Hisszük, hogy halálkor a hívő azonnal Isten jelenlétébe kerül, az Úrral teljes, tudatos közösségbe, várván a test feltámadására. A nem hívő azonnal a pokolba kerül örökkévaló tudatosan megélt elválasztással Istentől, várván a test feltámadására.
- Az örök rend: Hiszünk minden szent végső feltámadásában a királyság előtt, hogy Krisztussal közösségben legyenek ezen a földön, és majd az Új Jeruzsálemben és az Új Földön az örökkévalóságban, a királyság után. A minden nem hívő feltámad a királyság után, hogy megjelenjen a nagy fehér trón ítéleténél, és lakozzon örökké a tűznek tavában.