Ez egy olyan visszatérő fordulat, amelyre gyakran hivatkoznak antiszemita töltetű írásmagyarázatok. Az Írásokban két helyen szerepel a kifejezés:

Jel. 2:9: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.

Jel. 3:9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

Az általános és megszokott egyházi értelmezés szerint a zsidók gyűlölték a keresztényeket és üldözték őket. Az egyház lett az új Izrael a szellemi zsidók, Isten valódi népe, a testi zsidók már nem Isten népe és nem is zsidók.

Ez egy leegyszerűsített összefoglalója a 2000 éve uralkodó helyettesítési teológiának és az adott szöveg értelmezésének, amely természetesen teljesen ellentmond az írásrész normál olvasatának.

Mindkét helyen a szöveg egyértelműen azt állítja, hogy akikről szó van, azok valójában nem zsidók. A kérdés tehát először az, kiket tart a Biblia zsidóknak, és beszél-e róluk olyan módon, hogy elveszthetik a zsidóságukat.

A másik bevezető észrevétel szerint érdekes, hogy a fordítás itt megtartotta a zsinagóga kifejezést, amíg más helyeken (pl. Jakab 2:2) inkább a közösség kifejezést használják. A zsinagóga szó használata nem mentes a fordítók antijudaista előítéleteitől, amelyek szintén megjelennek a tanulmány által is vizsgált téves magyarázatokban is.

Ebben a tanulmányban részletesen lehet olvasni arról, hogy kik a zsidók a Biblia szerint, milyen téves nézeteket találunk a témával kapcsolatban, és el lehet-e veszíteni azt az állapotot, hogy valaki zsidó. A válasz a kérdésre egyértelműen nem.

A tanulmányban az is elolvasható, mi a tévedése annak a sokat használt érvnek, hogy a hívő pogányok spirituális zsidókká lennének. A Róma 2:28-29:

Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Az idézett rész zsidókhoz beszél a teljes szövegösszefüggésben. Az összefüggés a 2:17-ben kezdődik:

Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.

Pál számára azok az igazi/teljes értékű zsidók, akik hisznek Jesuában. De ez nem jelenti az ellenkezőjét, hogy akik nem hisznek, azok fizikailag nem is zsidók. A hitetlenség miatt senki sem veszíti el azt az állapotot, leszármazást, amiben született. De az sem igaz, hogy azért, mert egy nem zsidó (pogány) hitre jut a Messiásban, még nem válik (szellemi) zsidóvá.

A Biblia arról beszél ugyan pl. Hóseás könyvében, hogy Isten a zsidókat a szétszóratás időszakában „nem népemnek” nevezi, de ez annyit jelent, hogy az engedetlenség miatt ítélet alá kerültek a Messiás első eljövetelének elutasításával, ami a templom lerombolásában és a nép szétszóratásában jelent meg.

Ma, amikor az első világméretű összegyűjtés hitetlenségben megtörtént, a zsidóknak újra van állama, és újra egységes népként élnek, látjuk Isten helyreállításának kezdeti lépéseit. Ismerjük a bibliai történelmet, ahogy a nagy nyomorúságon keresztül eljutnak a teljes helyreállásig és a messiási királyságig. Ebben a folyamatban a zsidóknak több csoportját is látjuk mint pl. a „sokak”, akik belemennek a szövetségbe Dániel 9:27 szerint az Antikrisztussal, de ezeket a Biblia nem nevezi a Sátán zsinagógájának vagy éppen „nem zsidóknak”. Ezek zsidók származásuk szerint, a választott nép részei, a szolgálatra elhívottak, de nem töltik be az elhívásukat népként, mert engedetlenek.

Visszatérve a szövegre kikre gondol János ill. Jesua két írásrészben?

Több kielégítő magyarázat is létezik szemben a szokásos és elterjedt meglehetősen antiszemita felhangú magyarázatokkal. Az egyik magyarázat, miszerint a nem zsidók, ha be akartak térni a zsidó vallásba, akkor a Bibliában is leírt gyakorlat szerint, fölvették a zsidó vallást, a törvényt megtartották, prozelitákká lettek. Az apostolok a jeruzsálemi tanács idején figyelmeztették a gyülekezet ezt a hagyományt követő tagjait, hogy a Messiás áldozata óta nincs szükség a törvény megtartására, és teljesen fölösleges, sőt nem is biblikus a pogányokból lett hívőket a törvény megtartására kényszeríteni. Az Írásból látszik, hogy ez a probléma jelen volt a korai egyházban, és lehetséges, hogy itt az említett igerészek olyan közösségre utalnak, akik kiszakadtak a korai egyházból, és nem vállaltak közösséget velük, sőt üldözték őket. Zsidóbbak lettek a zsidóknál, pedig nem is voltak azok. A második ige pont arra utalna, hogy ezek közül aztán sokan mégis megtértek, és helyreállt a közösségük a hívőkkel.

A másik (számomra hitelesebb) magyarázat szerint, a kifejezés mindazokat jelöli, akik kisajátították az „Isten népe” státuszt és visszaéltek ezzel. Egyetlen szövetségi népe létezik Istennek a történelem során, és ez a zsidó nép. A kérdéses időszakban a rómaiak tartották magukat isten választott népének, és közben üldözték Isten választott népét és üldözték a hívőket, az egyházat ami zsidók és nem zsidók közössége. A történelem folyamán később számos szekta sajátította ki magának a zsidó népnek tett ígéreteket mint pl. a Jehova tanúi vagy a mormonok, zsidóknak állították magukat holott nem azok.

A gyülekezetek leírása, túl a helyi közösségekre vonatkozó részeken, a teljes gyülekezeti kor bemutatása is. Tehát a kifejezés jelentése is az adott közösségek helyi problémáján túl egy későbbi jelenséget is bemutat.

Összefoglalva ismét az írásértelmezés alapszabályának helyes alkalmazása segíti az írásrészek helyes értelmezését:

Ha az írás szó szerinti jelentése normális értelmet mutat, ne keress más jelentést, hanem használj minden szót a természetes megszokott jelentésében, hacsak a közvetlen szövegösszefüggés vagy az alapvető igazságok, más kapcsolódó, idevonatkozó bibliai szakaszok fényében nem mutatnak világosan más irányba.

Vagyis a nem zsidók azok nem zsidók. Ez ilyen egyszerű. Hiába állítják magukról az ellenkezőjét.