Sokat írtam már arról, hogy mire figyeljen a hívő a tanítványság útján. De sosem fordultunk azok felé, akik hajótörés szenvedve vagy akár megszabadulván egy mozgalom szorító öleléséből, elvesztették a közösséget és a rossz tapasztalatok miatti félelmükben inkább választják a magányt és az elszigetelődést, mintsem egy másik gyülekezeti közösség megtalálását. Természetesen  számos jó érvet is felsorakoztatnak emellett, és ezek az érvek lehetnek jók és meggyőzőek saját maguknak, de nem tartom valószínűnek, hogy az érvek megállnak, ha bibliai mércével mérjük meg őket. Úgy gondolják nincs egy jó közösség sem, és elismételve a sokat hallott szakállas viccet igazuk is van: a legtökéletesebb gyülekezet is a veszt a tökéletességéből, ha mi egyszer betesszük a lábunkat az ajtaján. A viccet félretéve valóban nincs tökéletes gyülekezet, de Isten a gondviselésében segíteni fog nekünk, hogy találjunk számunkra megfelelő helyet, ha erre kérjük és teszünk is érte.

A Biblia a hívő életet közösségi életként tanítja. Az Ószövetségben néha látunk ugyan „magányos harcosokat”, akiket Isten hívott el különleges küldetésre, de újszövetségi keretek között ez sehol nem követendő példa. Ezért Robinson Crusoe-n kívül, aki hosszú ideig magányosan élt egy szigeten, senki másnak nem szükséges ugyanezen a módon folytatni hívő napjait. Nincs magányos hívő élet. Zsidók 10:25 világosan tanítja, hogy ne hagyjuk el az összegyülekezést. 1 János 4:20 szerint szükséges szeretnünk a testvéreinket, mert ha nem szeretjük őket, hogyan szeretnénk Istent? Ez viszont közösség nélkül elképzelhetetlen. A Biblia nagy részletességgel tanít a helyi gyülekezetről, ami mindenképpen több mint egy imaalkalom vagy két három hívő spontán találkozása. Egy test tagjai vagyunk és az újjászületésünk pillanatában kegyelmi ajándékokat kaptunk a testvérek szolgálatára. Ahhoz, hogy növekedjünk, szükségünk van Istentől elhívott bibliatanítókra, mert bár mindenki rendelkezik a kenettel az alapvető igazság az evangélium megértéséhez (I. János 2:20), de nem mindenki rendelkezik pl. tanítói ajándékkal és a bölcsesség ajándékával az Ige rendszerezéséhez és átfogó megértéséhez. A Máté 28 szerint a legfontosabb dolog minden hívő számára az, hogy tanítvány legyen és meglegyen tanítva MINDENRE, amit Krisztus tanított vagyis a teljes Írásra.

A gyülekezetnek Jézus adott rendeléseket, amelyeket a hívőknek szükséges megtartaniuk ha engedelmeskedni akarnak. Ilyen az úrvacsora közössége, a megemlékezés Jézus haláláról és feltámadásáról, ilyen a bemerítés parancsa. Nyilván fontos egy hívő számára a tanúságtétel. De netán valaki elfogadja a bizonyságodat, utána mit mondasz neki: Maradj egyedül és csinálj amit akarsz?” Hova küldöd jó szívvel, ha te nem mégy sehova?

Ha családos vagy, feleséged/férjed van, esetleg gyermekeid, milyen példát mutatsz nekik, hogyan találnak megfelelő kapcsolatokat közösség nélkül, hogyan találnak maguknak elkötelezett hívő férjet/feleséget a jövőben? Ki fogja őket összeadni? Kicsit morbid talán, de ki fog eltemetni?

Ha magányosan éled tehát hívő életed közösség nélkül, akkor ideje, hogy lépéseket tegyél a közösség felé vezető úton.

Képezd magad, már most, tegyél azért, hogy tanítvány lehess és képes legyél mindent megpróbálni és a jót megtartani (1. Tessz. 5:21).

Mindenképpen felelős vagy a családod lelki növekedéséért, ha férfi vagy. Nemcsak magadat kell képezned, hanem tanítanod szükséges a gyermekeidet is.

Ha nem jársz sehová, akkor is kezdj el keresni többfelé. Szerezz információkat lehetőleg független helyi gyülekezetekről, közösségekről. Ha valami nagyobb rendszerbe tartoznak, érdemes arról is tájékozódni, mert ellenkező esetben sok meglepetés érhet. Olvasd át a honlapjukat a hitelveiket. Látogass meg több közösséget többször. Kérdezz. Ismerkedj. Hallgass és figyelj. És legfőképpen imádkozz. Isten képes a lehetséges legjobb helyre vezetni. Végül is a mennyben is ő az, aki helyet készít nekünk. Ne légy kötözködő, a kákán is csomót kereső, de ragaszkodj a biblikus elveidhez. Legyenek saját kialakított hitelveid, amiket ismersz és valamilyen szinten meg is tudsz védeni. Az apologetika tudománya egy hívő tanítvány számára elengedhetetlen. Ahogy a tanulmányokban olvasol a bibliai szövetségekről, korszakokról, Isten személyéről, angyalok tanáról, a megváltásról, az imáról, a helyi gyülekezetről, Izraelről, a jövőről, úgy a hitelveid is kifejlődnek. A Szentlélek nem azért adott új szívet, vett lakozást benned, keresztelt bele Krisztus testébe, pecsételt el az örök váltság napjára és adta neked a megvilágosítás kenetét, hogy magányosan szomorkodj otthon és életed hívő része is elfolyjon. Akar adni neked közösséget elöljárókat, tanítókat és testvéreket. Kezdetnek találj legalább egy házi csoportot. Ez inkább szóljon a Biblia szisztematikus tanulmányozásáról és alkalmazásáról mint a közös evésről. (Persze semmi baj a közös evéssel, kávézással, de ha ez szolgálja a hívők megtartását az Ige megtartó ereje helyett, akkor az probléma.) Az agapé kizárólag az Igéből tud kinőni. Biztosan akadnak kóborló hívő barátaid, akik ugyanúgy kicsit megszomorodva magányosan visszahúzódva élnek. Kezdj el buzdítani valakit a közös keresésre. Imádkozzatok együtt, hogy az Úr nyisson kapukat és adjon hozzá bölcsességet, hogy melyiken menjetek be és melyiken ne. Mint tudjuk, a nyitott ajtók lehetnek ugyan Istentől kapott lehetőségek, de semmiképpen nem jelentik Isten tökéletes rád szabott akaratát. Életutad járásához Isten bölcsességgel akar felruházni az Igéből, hogy jó döntéseket hozzál és nem mindent eldönteni helyetted.