Kérdés: Tudnál szempontokat adni a gyülekezet választással kapcsolatban?

Válasz: A biblikus helyi gyülekezet jellemzőivel foglalkozunk a honlapunkon a bibliaiskola sorozatunkban, hat tanulmányt olvashattok ezzel kapcsolatban itt.

A legfontosabb, hogy a gyülekezet meg legyen győződve az írások tévedhetetlenségéről. Másodsorban mit gondol a gyülekezet Izraelről és a királyságról? A gyülekezetnek fel kell ismernie a különbséget Izrael és az egyház között, vagyis azt, hogy Isten ígéretei Izrael számára megmaradtak, szó szerint értendők és nem a gyülekezet tölti be azokat. Harmadszor pedig, hogy a vezetők üzenetei magyarázó (expository) tanításokat tartalmaznak a Bibliából – vagy egy könyvön keresztül vagy egy téma szerint – és Isten igéje nemcsak egy ugródeszka ahhoz amit mondani akarnak. Persze ha nem találunk olyan gyülekezetet aki pontosan érti Izrael szerepét, de betölti a másik két kritériumot, meg kell fontolni, hogy csatlakozzunk mert a teljes távolmaradás sem biblikus.

Talán elsőre kicsit szokatlan a második pont fontossága, de ez jól megmutatja a gyülekezet valós viszonyát az írásokhoz. Elfogadja azt amit Isten állít? Vagy allegorikus értelmet ad a szövegnek ott ahol úgy gondolja, hogy már nem aktuális? (Csak ebben az esetben lesz igaz az amit a Biblia kritikusai szoktak hangoztatni: Az írásokból mindent meg lehet magyarázni és annak az ellenkezőjét is.) Ha Isten nem tartja be Izraelnek tett ígéreteit, nem tartja be a velük kötött szövetségeket, miért kellene bíznunk benne, hogy betartja azt amit a gyülekezetnek ígér? Pál nem véletlenül folytatja a nagyon jól ismert nyolcadik fejezetét a Rómaiakhoz írt levélnek a következő három fejezetben Izrael kérdésével: ha tényleg semmi nem választhat el Istentől, akkor mi a helyzet a zsidókkal? Erre meg is adja a választ: Isten nem vetette el az ő népét és a teljes Izrael megtartatik.

Az elsődleges szempontok mellett számtalan más dolog van, amire érdemes odafigyelni. Ezek nem szükséges, hogy feltétlenül vízválasztók legyenek közöttünk és a helyi gyülekezet között. De ha mindig szem előtt tartjuk, hogy nem egy gyülekezethez, pláne nem egy mozgalomhoz tértünk meg, akkor szükséges a gyülekezet dolgait összemérni Isten mérőzsinórjával. Van felelőségünk, mert az elszámoltatás személyes és nem kollektív. Az alább leírtak inkább csak felsorolásszerű dolgok és nem összefüggő tanítás.

Ha úgy csatlakozunk egy gyülekezethez, hogy megtértünk ott és részévé váltunk, akkor nyilvánvaló, hogy bébiként nem voltunk abban az állapotban, hogy tisztában legyünk a gyülekezet hitvallásával, tanítási gyakorlatával, stb. Később azért célszerű tájékozódni. Nagyon gyorsan elkezdjük magunkra ölteni a gyülekezet szokásait. Ez nem feltétlenül rossz, ez lehet egy természetes folyamat is, de sokszor fiatal közösségek is képesek hihetetlen gyorsan elindulni a megszokások útján, és egy evangéliumi közösségben ugyanolyan görcsösen lehet ragaszkodni a kialakult tradíciókhoz, mint a 2000 éves katolikus egyházban. Ez odáig vezethet, hogy összekeverik a „szolgálat szívét” „illatát” a Szentlélek jelenlétével, illetve a kellemes érzéseiket, amit a megszokott biztonság vált ki, azonosítják a Szentlélek betöltésével.

Érdemes a dicséretet is szemügyre venni. Mindaz, ami manapság történik pl. a modern popkultúrájú dicséretek jelentős részében, sokszor semmiben sem különbözik a hasonló jellegű világi koncertektől, (mert a szöveg már annyira távol került a bibliai szövegektől, néha csak pár szót ismételgetnek – „ne legyetek olyanok mint a pogányok,” - mondta Jesua, ne mantrázzatok). Ott is „betöltekeznek” mindazzal a kellemes érzéssel, amit a néhány óra alatt magukba szívnak.

A helyi gyülekezetnek nem az a feladata, hogy az új tagokat minél gyorsabban beépítse úgy, hogy valami feladatot „szolgálatot” ad nekik. (Jól tudsz angolul? Gyere tolmácsolni, az Úr elhívott…) Ez az egyik kulcs: Az újak hozzákapcsolása a Messiás testéhez csakis az Ige és az agapé szeretet által történhet meg. A tudatos fileo technikák, „barátkozás, kávézgatás „bulizás” „bandázás” „fun, food, fellowship” nevezzük bárhogy is, a seeker friendly model technikái, ezek korunk jelenségei, a Biblia semmi ilyesmit nem tanít. Csak a keskeny úton lehet Krisztust bemutatni, a széles úton fennáll a veszély, hogy más Jézust ismerünk meg és észre sem vesszük. Részeivé válunk egyfajta társadalmi kereszténységnek, lesz „szolgálatunk” „barátaink” időnk ki lesz töltve, néhány mozgalom szinte tudatosan törekszik arra, hogy a hívek idejét teljesen lefoglalja és saját forrásából engedjen csak információt kapni, nagyobb mozgalmaknál kiépülnek a munkahelyek, ezáltal olyan szinten fonódik néha össze a világ és a gyülekezet, hogy a hívek ha akarnának se tudnának kimenekülni a felépült rendszer karmaiból.

A helyi gyülekezet mindezzel szemben az érett férfiúságra nevel. Felnőtt, döntésképes híveket akar, nem fél attól, ha a hívek kérdeznek, mindent megvizsgálnak, nem hirtelenkedi el a kézrátételt, vagyis nagyon megfontoltan enged a szolgálatba híveket, a pulpitus (de a zeneszolgálat sem) nem szolgálhat arra, hogy kitüntetésképpen megosszuk testvérekkel, azért, hogy jobban kötődjenek a gyülekezethez. A testvéreket nem a szervezethez, hanem a Messiáshoz kapcsolja. Lehetőséget biztosít a Szentlélek ajándékainak működésére, ez feltételezi azt, hogy tanít erről részletesen. Nagyon értékesnek tartja mind a gyülekezeti időt mind a hívők idejét. Tehát a rábízott feladatokkal foglalkozik: elmenvén hirdeti az evangéliumot, kereszteli az új hívőket és MINDENKIT TANÍT MINDARRA, AMIT KRISZTUS RÁNK BÍZOTT VAGYIS A TELJES ÍRÁSRA. Ma a legfontosabb működő ajándék a tanítói ajándék. Tehát a jól forgolódó presbitereket/pásztorokat/véneket megbecsüli, kiváltképp azokat, aki tanítanak. A diakónusok fő feladata a tanítók fölszabadítása minden egyéb (pl. tanácsadás, gyakorlati ügyintézés, véget nem érő látogatás stb.) feladatai alól azért, hogy az elöljárók ne „az asztal körül szolgáljanak,”  hanem az Igével legyenek elfoglalva.

A helyi gyülekezet tanításából látható a gyülekezet vezetésének biblikusan plurális felépítése a zsidó zsinagógai hagyomány követésén keresztül. Ahol nem plurális vezetés van érdemes odafigyelni arra, hogy milyen hatalom koncentrálódik egy pásztor kezében. Az Újszövetségben mindig plurális gyülekezeti vezetést látunk, az egyszemélyű vezetésre használt igék vagy apostolokra vagy Jesuára vagy angyalra (Jelenések) vonatkoznak, ezért ezeket nem lehet alkalmazni az egyházi vezetésre.

Még inkább figyelmet érdemel, ha a mozgalmat egy „különleges elhívású” alapító indította és vezeti. Ez a kiválasztottság tudat teremti meg a melegágyát a hamis tanítói tekintélynek és elhívás tudatnak. Ha ehhez még a nem bibliai értelemben vett,  „karizmatikus” ajándékok is párosulnak (szónoki készség, vezetői képesség, humor, stb.) az eredmény nem fog elmaradni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az evangéliumot nem hirdetik, Isten mindezeket és mindenkit tud használni céljaira. Az evangéliumnak önmagában való ereje van, ez a lényegi tulajdonsága a magnak, elvetik és kikel, függetlenül a vetőtől. Tehát egy hamis tanító is vethet akár jó magokat, mert a jó magok elérik a nyitott szíveket és kihajtanak. Bár sokszor a speciális elhívás speciális kijelentéseket hoz magával, és ez a hívekbe is megfogan, evangélium plusz gyógyulás plusz áldás, „karizmatikus hívő” szemben a „száraz” hívővel,  vagy evangélium plusz nagyobb kegyelem (még Istenénél is nagyobb néha), „kegyelmi hívő” szemben a „kegyelmet nem ismerő” hívővel stb. Biblikusan minden hívő karizmatikus. Biblikusan minden hívő kegyelemből hívő, mert kegyelemből tartattunk meg és hit által üdvözülünk. Nincs más lehetőség. Tehát a mozgalom és a mozgalmi  „karizmatikus” vezető veszélye mindig az, hogy a tömegek a rendszerhez kezdenek megtérni, a vezetőt és a kiépült rendszert követik, és nem épül bennük ki a biblikus felismerés, a béreai hívők alapossága, ami elengedhetetlen hosszú távon a szívbe vetett mag növekedéséhez.

A további növekedés és gyümölcstermés tehát erősen kétséges lesz. És ne felejtsük el: a konkoly is növekszik . Ebben a korban olyan szinten keveredik a búza és a konkoly, hogy Jesua azt mondta, nem lesz szétválasztva, csak a világ végén, az ítéletkor. (Egészen pontosan az elragadtatás választja szét az igaz egyházat a hamistól, és a határ a látható egyház falain belül húzódik meg. Gondoljuk meg, hogy az elragadtatás egyáltalán nem fogja megrázni a látható hamis egyházat, hanem inkább világuralomra jut és uralja a nyomorúság első három és fél évét.  A rendszer, a szisztéma, a mozgalom „győz” a biblikus helyi gyülekezet fölött.

Az Apostolok Cselekedeteit tanulmányozva egyetlenegy igét emelnék ki a  gyülekezetválasztás egyéb szempontjaihoz. Ebben a versben megtaláljuk a legfontosabb összetevőit a helyi gyülekezetnek és nem utolsó sorban azok sorrendjét. Az ApCsel 2:42. verse mutatja a tanítványi elköteleződést:

És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

És foglalatosok valának, [az angolban állhatatosan folytatták] versrész mutatja, hogy mindez nem csak egy érzelmi válasz volt pünkösd üzenetére és Péter első prédikációjára. A vers megmutatja a tanítványság négy területét az első helyi gyülekezetben. A tanítványság első területe AZ APOSTOLOK TUDOMÁNYA, az apostolok tekintélyét a kezdetektől foga elismerték, a doktrinális tanítást szóban mondták el, és végül írott formába tették. Ma ezen nyugszik a helyi gyülekezet, az apostolok tudományán írott formában. Ezt és csak ezt eleveníti meg a Szentlélek. A kenet ajándéka a megvilágosodás, megértés szolgálata minden hívő számára, és a tanítás ajándéka pedig egyes hívők ajándéka a gyülekezet tanítására. A tanítványság második területe A KÖZÖSSÉG, mindenben osztoztak, megosztották a lelki és anyagi áldásaikat. A vagyonközösség a jeruzsálemi gyülekezet sajátossága volt. Ennek több okát látjuk, a legfontosabb talán a rövid hátralevő idő a közelgő ítéletig. A helyi gyülekezetek számára ez nem vált mintává a későbbiekben. A tanítványság harmadik területe A KENYÉRNEK A MEGTÖRÉSE, a közös étkezés, az úrvacsora. A tanítványság negyedik területe A KÖNYÖRGÉSEK, rendszeresen imádkoztak, ahogy az a zsidó emberek között szokás volt.

Tehát mindennek ez az alapja és a legfontosabb az Ige tanítása, csak abból képes a biblikus agapé szeretet kifejlődni. Ez a szeretet akaratlagos, tudatos választás Isten Igéjének a tanítása alapján. Ezzel szeret minket Isten és ezzel szeretjük a testvéreinket. Nem zárja ki a fileót (érzelmi szeretet, a barátság szeretete), de a fileó  nem helyettesítheti az agapét.