Egy személyes élménnyel szeretném kezdeni a zsidó ünnepek közötti purim rövid bemutatását. 1988-ban először látogattuk meg az Egyesült Államokban New York államban a Camp Shoshanah elnevezésű messiáshívő nyári bibliatábort. Itt volt lehetőségünk életünkben először – mint nem zsidó hátterű hívők – részt venni egy zsidó hívők körében megünnepel sábát vacsorán. Mélyen megérintett az alkalom minden tekintetben: az esemény biblikus vonatkozásai fölkeltették az érdeklődésünket a bibliai zsidó ünnepek gyakorlata és tágabb üzenete felé is. Ahogy az idő múlt, egyre többet értettünk meg az ünnepek jövőbemutató üzenetéből, és segített megérteni Isten tervét zsidókat és nem zsidókat illetően. 

Izrael kilenc jelentős ünnepe között két ünnep későbbi, amelyek a mózesi törvény után keletkeztek. Az egyik a hanuka, a templomszentelés ünnepe, amely a Makkabeusok győzelmére emlékezik, és a másik a purim ünnepe az Eszter könyvéből. 

Eszter könyve az egyetlen az Írásokban, amelyben nem találjuk meg Isten nevét. Nincs benne ima, még csak utalás sem Istenre. A legközelebbi pont talán, ahol külső segítségre utal Márdokeus (és Istenre gondol) a 4:14-ben olvasható:

Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?

De ha így van, akkor mit keres ez a könyv  és az ünnep a Bibliában? Eszter története bemutatja nekünk Isten hűségét a szövetségeihez, különösképpen az ábrahámi szövetséghez. Van egy elv a szövetségben, amit fontos nemcsak zsidóknak is megérteni: 

És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. (1 Mózes 12:3)

A zsidó nép megtanulhatja Eszter könyvéből Isten feléje megnyilvánuló gondoskodását. Még a szétszóratásban és a fogságban is jelen van Isten gondviselése, és így lesz ez mindaddig, amikor a teljes Izrael megtartatik. 

A nem zsidók megtanulhatják ebből a könyvből, hogy jelentős a felelősségük a zsidókat illetően. A nagy nyomorúság után a pogányok ítéletének látható alapja a filoszemitizmus ill. az antiszemitizmus lesz. A pogányokat két táborra osztják, a filoszemita juhokra és az antiszemita kecskékre. Azok a pogányok, akik támogatták a zsidókat a nyomorúság alatt megmutatták a hitüket a cselekedeteikből (Jakab 2:14-17).  Nem a cselekedeteik miatt nyertek természetesen üdvösséget, a cselekedeteik csak látható következményei lettek a hitüknek az emberiség történelmének legsötétebb órájában. A juhok áldásban részesülnek és bemennek a messiási királyságba. A másik pogány csoport, a kecskék, az Antikrisztus támogatják a zsidók kiirtásának tervében, ítéletre mennek. Eben az értelemben lesznek átkozottak és a pokolra jutnak. Az Eszter könyve és a purim ünnepe fontos figyelmeztetés mindazoknak a nem zsidóknak, akik antiszemiták. 

Bár nincs konkrét hivatkozás a messiási személyre és programra ebben a könyvben, több párhuzamot is felfedezhetünk a végső időkkel és a nagy nyomorúság eseményeivel.

  • A zsidók szét vannak szórva az egész perzsa birodalomban – A zsidók szét vannak szórva az egész világon (bár a hitetlenségben való első világméretű egybegyűjtés már megtörtént Izrael államának a megalakulásakor
  • Hámán ki akarja irtani az összes zsidót – Az Antikrisztus ki akarja írtani az összes zsidót
  • A történet végén Hámán (és a fiai) elpusztulnak – Az Antikrisztus és teljes családja (Ézs. 14:21) elpusztul a nyomorúság végén
  • A zsidók elpusztítják ellenségeiket – A pogányok ítélete
  • Purim ünnepe – A Bárány menyegzői lakomája
  • Az ábrahámi szövetség garantálja, hogy a zsidók mint nemzet túlélik a pogányok idejét – az ábrahámi szövetség (és a másik három feltétel nélküli zsidó szövetség) garantálja, hogy a zsidók túlélik a nagy nyomorúságot és eljön a messiási királyság

Az ünnep leggyakoribb elnevezése a purim. Az a biblikus neve, ahogy Eszter 9:26-ban olvassuk. A pur sorsot jelent így a purim (többes szám) sorsokat. Az elnevezés oka Eszter 9:24-ben az, hogy Hámán sorsot vetett, hogy elpusztítsa a zsidókat (Eszter 3:7, 9:24). Az események a i.e. V. században történtek a perzsa birodalomban, amikor Xerxész (Ahasvérus) volt a király. Hámán vezette összeesküvés a zsidók ellen sikertelenül végződött, Márdokeus vezetésével és Eszter királyné közbenjárásával a zsidók elpusztították ellenségeiket, akik meg akarták őket semmisíteni. ennek az eseménynek a megünnepléseként Márdokeus és Eszter királyné elrendelte a purim ünnepének a megtartását.

Az ünnep leírását Eszter 9.17-32-ben találjuk. Az ünnepet Adár hónap 13. napján tartották az összes tartományban. A következő napon pihentek és a napot az öröm és vigasság napjává tették (v.17). A zsidók Susánban a 13. és 14. napon gyűltek össze és a 15. napon pihentek (v.18). A nap ünnepnap lett és nem böjti nap, az öröm napja lett és nem a szomorúságé. Ajándékokat küldtek egymásnak, ahelyett, hogy kifosztották volna őket. Az ünnepet évente tartották meg. 

Minden jog fenntartva © 2012 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu