Elbukott volna Isten terve és szándéka az emberrel? Nem tudta volna a mindenható úgy tervezni, hogy megvalósuljon az eredeti szándéka? Furcsa módon a fősodrású amillennista teológia szerint Isten eredeti célja tulajdonképpen nem valósult meg és már nem is fog. A mostani írásban egy újabb érvvel kívánunk rávilágítani a messiási királyság 1000 évének minden kétséget kizáró szükségszerűségére. Az ember teremtésekor Isten a következő feladatot adta Ádámnak:
Blogok
Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod. (I Mózes 3:15)
Kérdés: Tudnál szempontokat adni a gyülekezet választással kapcsolatban?
Válasz: A biblikus helyi gyülekezet jellemzőivel foglalkozunk a honlapunkon a bibliaiskola sorozatunkban, hat tanulmányt olvashattok ezzel kapcsolatban itt.
Sokat írtam már arról, hogy mire figyeljen a hívő a tanítványság útján. De sosem fordultunk azok felé, akik hajótörés szenvedve vagy akár megszabadulván egy mozgalom szorító öleléséből, elvesztették a közösséget és a rossz tapasztalatok miatti félelmükben inkább választják a magányt és az elszigetelődést, mintsem egy másik gyülekezeti közösség megtalálását.
A teológiai rendszerek több száz éves vita témái egyszerűsített formában újra és újra fellángolnak a hívek között. Ez a mai modern „gyors-kommentelő” világunkban általában csak néhány odavetett Igére korlátozódik. Olyanok vagyunk mint azok a betegek, akik kénytelenek dönteni egy komoly orvosi műtét előtt, hogy melyik beavatkozást válasszák, mert ellentétes érvet is találtunk a műtétet illetően komoly szaktekintélyek tollából is. Így aztán – bár mi kevésbé értünk hozzá – nekünk kell választani, mert a mi életünkről van szó.
Karácsonykor az egyik kedvenc téma a „három királyok” látogatása napkeletről. A tradíció és a bibliai történet olyan mértékben keveredett össze, hogy ember legyen a talpán, aki szét tudja választani a kettőt. Szeretnénk rámutatni a teljesség igénye nélkül karácsonyi történet néhány megszokott pontjára, amelyek nem feltétlenül nyernek igazolást az Írásokból.
2 Korinthus 3. fejezetében Pál többek között arról a lepelről ír, amely a mai napig ott van a legtöbb zsidó szemei előtt és nem ismeri fel a Messiást. A 16. versben így folytatja:
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
Tanulmányunkban megvizsgáljuk, hogyan hirdették az evangéliumot az Apostolok Cselekedeteiben az első fejezetekben, kifejezetten zsidó közegben.
Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem (1 Kor. 1:17)
A minap botlottam egy megosztásba a Jób könyvéből. A Facebook-on amúgy is az egymondatos (fél)igazságok korát éljük amely már önmagában megérne egy misét, itt viszont egy pontos idézetet olvasunk Jób egyik barátja, Czófár szájából. Az idézet a következő:
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való. (Jób 20:5)
Mielőtt nekivágnánk ennek az izgalmas kérdésnek, szeretnék a Máté evangéliumának 7. fejezetéből két írásrészt párhuzamba állítani. Az előző tanulmányban már foglalkoztunk röviden ennek a fejezetnek az egyik legizgalmasabb részével, amely számos kérdést vet fel a hívő üdvösségével kapcsolatosan. Most ebből a fejezetből két igét megvizsgálva szeretnénk bevezetni a témánkat.
Elöljáróban cikk megértéséhez vegyük észre, hogy az Újszövetség a Biblia görög nyelvű részére vonatkozik, viszont az új szövetség Isten feltétel nélküli örök szövetsége.
Hívő életünk során, ahogyan a megszentelődés útján járva haladunk előre, (ha haladunk), igazságérzetünk és ismeretünk is növekszik. Az évek során az isteni igazság „szakértőivé” válunk. Felismerjük a bűnt mindabban, ami korábban fel sem tűnt volna. Helyesen döntünk nem morális kérdésekben, nem botránkoztatjuk meg a gyengéket, jól élünk a Krisztusban nyert szabadságunkkal. Üdvbizonyosságunk van, stabil hittel és meggyőződéssel tesszük, amit teszünk, nem kárhoztatjuk magunkat semmiben, amit cselekszünk.
Az előző tanulmányok folytatásaként most beszéljünk arról, hogy mi Isten személyes vezetésének a módja ebben az üdvtörténeti korban. Két nézetet szeretnék tárgyalni. Először a hagyományos többségi nézőpontot és utána a bibliait.
A hagyományos szemléletmód
A belső hangjaink, gondolataink, álmaink Istentől származnak? A kegyelmi ajándékok részei a vezetésnek?
Mielőtt részletesen beszélnénk a témánkról, Isten vezetéséről, bevezetőként szeretnénk megmutatni néhány, nem feltétlenül helyes, de szinte közhellyé vált igeértelmezést, amellyel gyakran találkozunk hívő életünk során.
“…a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.”
Az utolsó tanulmányunkra két pontunk maradt: 2. A bűn természete a világban. 3. A kiegyensúlyozott bibliai szemlélet a fizikai gyógyulással kapcsolatban.
2. A bűn természete a világban
Az előző részben (A fizikai gyógyulás mennyibe része a megváltásunknak) megvizsgáltuk az Ézsaiás 53 üzenetét és az újszövetségi idézeteit. A következő tanulmányokban szeretnénk három témát megtárgyalni: 1. Isten valóban csak gyógyít? 2. A bűn természete a világban. 3. A kiegyensúlyozott bibliai szemlélet a fizikai gyógyulással kapcsolatban. A mostani tanulmányban az első pontot vesszük szemügyre.
1. Isten valóban csak gyógyít és minden betegség a Sátántól jön?
„Az egészség és (jólét) evangéliuma avagy health and wealth”
Jelen írásunkban a hit és a cselekedetek kapcsolatával foglalkozunk. Az eddigi részekben láttuk a hagyományos megközelítést, és az abból fakadó ellentmondásokat. Kálvin ismert állítása miszerint egyedül a hit igazít meg, de a megigazító hit nem képes egyedül maradni, első látásra ugyan megválaszolja a Jakab levél problematikáját, a megigazulás kérdését hit által és cselekedetekből, de mivel a mondat logikailag, és ahogy írásunkban körbe járjuk egzegetikailag is téves, a hit és cselekedetek kapcsolatát másképpen szükséges megközelítenünk.