A zsidó hagyomány legszomorúbb ünnepe az Áv hónap 9-e (ebben az évben augusztus 1-e). A Tisá BeÁv gyász az első és második jeruzsálemi templom lerombolása, illetve más a zsidóságot ért tragikus események miatt. Az alábbi írás a zsidókat ért leghosszabb üldözés gyökereit kutatja, amely ellentmondásos módon éppen a „keresztény” Európában történt.
Blogok
Nagyszerű dolog a tanítványság. De meg kell értenünk, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A hit nélküli tanítvány legjobb esetben is csak saját vagy mások rendszerének mozgalmára lesz, és dolgozik az üdvösségéért: megszolgálja, bizonyítja, próbálja megtartani, fél hogy elveszíti, vagy éppen, hogy meg sem szerezte. A rettegés élete velejárója lesz, mert nem veszi észre, hogy kizárólag saját (teológiai) rendszerének emberi törvényei stresszelik. Egyre szigorúbb törvényeket állít fel, leginkább másoknak, de sokszor saját magának is.
Hogyan lesz valaki tanítvány? Annak születik (újjászületéskor) vagy azzá válik? Mit jelent az, hogy tanítvánnyá tenni? A Máté evangélium felszólítása:
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (28:19-20)
Szokásosan a Korinthusi levél egyik igéjét (2 Kor. 13:5) arra használják, hogy buzdítsák a gyakorló hívőket megváltásuk valódiságának a megvizsgálására. Természetesen helyes dolog megvizsgálni azt, hogy miben hittünk az evangéliumot illetően, de miután elhittük, hogy megváltottak vagyunk, elfogadtuk azt, amit Isten Igéje állít rólunk, az a fajta önvizsgálat, amit sokan feltételeznek erre az írásrészre építve, nagyon elcsüggesztő gyakorlattá válhat.
Kik ezek a langyosak? Nemrég úgy gondoltam, hogy a laodiceai gyülekezet a Jelenések könyvében egy olyan közösséget mutat be, ahol a sorokat a nem hívők töltik fel. De mi értelme megállapítani a nem hívőkről, hogy langyosak, megtérésre hívni őket akárcsak a korábbi hat gyülekezetből ötöt, és a cselekedeteik megváltoztatására, jó cselekedetekre sarkallni őket az újjászületés üzenete nélkül?
Az alábbi hangfelvétel a Jelenések könyve Bibliatanulmányon hangzott el 2017. 06. 17-én.
Régebben sokat viccelődtünk a „bizonyságok fellegei” kifejezésen. Igazából magunkat is kifiguráztuk, mert évekig elhittük azt a hozzáadott értelmezését a fordulatnak, amit környezetünkben, és másutt is oly gyakran értettek a kifejezés alatt. Valahogy így beszéltek és gondolkodtak erről: Isten számos „kézzelfogható” csodát és bizonyságot tesz mindennapjainkban, és amikor ezeket megosztjuk, ezek lesznek a „bizonyságok fellegei”.
Pünkösd ünnepe kapcsán témánk az ünnep beteljesedése, az izgalmas Jóél idézet Pétertől az első nagy prédikációja során, (mi a helyzet az álmokkal és próféciákkal a gyülekezet korában,) illetve mire gondolt Pál, amikor azt állította, hogy az ajándékok az egyházban a teljesség eljöveteléig működnek? A válaszokat a mellékelt hanganyag tartalmazza, amely a Keren Jesuah messiási közösség alkalmán hangzott el.
A tavaszi ünnepek sorozatában a savuot, hetek vagy görögül pünkösd a negyedik ünnep. A zsidóság tradicionálisan ezt a Tóra adás ünnepeként tartja számon. A bibliai gyakorlatban ez egy egynapos ünnep. Az ünnep során két kenyeret készítenek búzából és meglóbálják az Úrnak.
Bizonyos igehelyek, úgy tűnik első olvasatra támogatják akár azt a teológiai érvelést, hogy az újjászületésünket életünk végéig cselekedeteinkkel kell bizonyítani, ha nem így van, akkor nem is születtünk újjá (öt pontos kálvinizmus), vagy éppen a másik irányból megközelítve, aki nem tart ki végig, nem állhatatos hitben, ami persze cselekedetekben/gyümölcsökben is mérhető az elveszítette az üdvösségét (arminianizmus).
Szemben a helytelen indítékokkal az Írás világos útmutatást ad számunkra a szolgálat és a szent élet helyes motívumait illetően. Lássunk most öt különböző és könnyedén azonosítható motivációt egy kicsit talán a fontossági sorrendet is figyelembe véve.
Az Írásokból világosan látszik, hogy lehetségesek a helyes és a helytelen motivációk is a hívő életében. Miért szolgáljuk Istent? Sokan közülünk nem nagyon foglalkoztak még azzal, hogy szemügyre vegyék azokat a motivációs tényezőket, amelyek cselekedeteik mögött meghúzódnak.
A keresztények húsvétkor ünneplik Jézus Krisztusnak a halálát és föltámadását. Ennek az időpontját az első niceai zsinaton határozták meg Kr. u. 325-ben. A húsvét napja a határozat alapján a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. (Ezt még később pontosították a Gergely féle naptárreformot szabályozó kánonban 1582-ben.)
Az egy napos pészáh ünnepe, a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepével együtt Niszan hónap 14-től 21-ig ill. Izraelen kívül 22-ig tart.
A következő részben folytatjuk az újszövetségi írásrészek vizsgálatát, amelyek egyértelműen megmutatják, hogy a hit nem terem automatikusan gyümölcsöket, és a hívő felelőssége döntő a megszentelődés során.
A Purim ünnepének főszereplője Eszter számomra az egyik legszebb példája annak a hívőnek, aki teljesen profán cselekedetek sorozatán keresztül, a külvilág számára a végső kifejletig, szinte észrevehetetlenül, de mégis a legelképesztőbb módon szolgálja Isten céljait. A hívő számára pontosan ez az örök kérdés és egyfajta "nehézség": jó döntéseket hozni nem morális területen, hiszen ezen a téren nagy a szabadságunk, mindent szabad, de nem minden használ.
A purim ünnepe az Eszter könyvében található, annak megünneplése, hogy a zsidók elpusztították ellenségeiket, akik meg akarták őket semmisíteni. Eszter története bemutatja nekünk Isten hűségét a szövetségeihez, különösképpen az ábrahámi szövetséghez. Idén, az 5782. évben március 6-7 esik az ünnep.
A mellékelt hangfelvételen három kérdéssel foglalkozunk:
A jó gyümölcsök egyértelműen bizonyítják, hogy valaki újjászületett? Bizonyos igehelyekből úgy tűnik igen. Hiszen a jó fa jó gyümölcsöt terem. De mennyit? És mindig? Vagy léteznek olyan időszakok, amikor egy hívő hosszú ideig akár gyümölcstelen? Vagy ezzel azt bizonyítja, hogy valójában sosem volt hívő? Ha valóságos az újjászületés, akkor garantáltak a gyümölcsök?
A Tórában számos előképet találhatunk, amelyek segítették a Messiás személyének azonosítását. József története, akinek sokat kellett szenvednie a saját testvérei kezétől, több ponton is elképesztő módon illusztrálja a Messiás személyét. A rabbik úgy tanítottak az érkező Messiásról, hogy lesz egy szenvedő Messiás, a József fia, aki meghal a nép bűneiért, és lesz majd egy győztes Messiás, a Dávid fia, aki uralkodni fog. Jól látták a próféciák kettősségét a Messiás eljöveteleivel kapcsolatban, de nem tudták mindezt egy személyben harmonizálni.
Földi szolgálata során Jesua többször is utalt rá, hogy a héber Írások róla tesznek bizonyságot. Bár mindig hangsúlyozzuk, hogy az Újszövetség könyveinek információit nem lehet visszaolvasni a Tórába, és elvárni a korabeli olvasótól, hogy rendelkezzék a mi megértésünkkel, de ez nem jelenti azt, hogy a héber Írások olvasójának vagy hallgatójának ne lett volna várakozása a Messiással kapcsolatosan. Maguk az evangéliumok is bizonyságot tesznek erről, hogy Jesua érkezése előtt a római elnyomás alatt a zsidók várakozása a Messiásra igen erős volt:
A gyülekezet áldott reménysége a Messiás bármelyik pillanatban lehetséges eljövetele. Ez a hit és bizakodás három dolgot tartalmaz:
1. Senki nem tudja az idejét, de bármikor jöhet, vagyis lehetséges, hogy ma jön.
2. A jövetele minden jel nélküli, nincs előzetes bejelentés és váratlan.
3. Nincs olyan prófétai esemény, amely szükségszerűen megtörténik az eljövetel előtt.